A fogvatartotti kezdeményezésre létrejött délután célja a közös imádkozás, Istennek Jézus Krisztusban adott bűnbocsánatának, a megváltásnak, szabadításnak az ünneplése, magasztalása Igével, közös énekléssel, versekkel, egyéni és közös imákkal. A sándorházai kápolnában harmincöt fogvatartott jött össze erre az alkalomra,  Mélykútról tíz fogvatartott nő, Bernátkútról tíz, Sándorházáról tizenöt fogvatartott, akik egyben a házigazdák is voltak.Köztük katolikusok, protestánsok, szabadkeresztyének. Érdeklődő és résztvevő hála Istennek lett volna még több is, de a létszámot a kápolna befogadóképessége miatt korlátozni kellett.

Az Úr Jézus főpapi imájából idézett Igékkel és a fentebbi spurgeoni szavakkal köszöntötte a fogvatartottakon kívül a vendégeket dr. Békefy Lajos pálhalmai börtönlelkész, aki a szervezést és a délután levezetését is végezte. A házigazda sándorházai „fiúk” részéről az egyik fogvatartott szép gitárjátéka és éneklése vezette be a közös alkalmat. Majd az alkalomra külön kiadott énekes lap énekei közül tanulták meg a jelenlévők a  „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: ha tiéd Isten, tiéd már minden…” kezdetű éneket, aminek különlegessége, hogy Ph. Potternek, az Egyházak Világtanácsa korábbi, jamaicai származású főtitkárának hitvese írta halálos betegségében férje és családja vigasztalására. Ugyancsak a közös tanulás örömével énekelték a jelenlévők „Az Úr csodásan működik…” kezdetű evangéliumi énekünket. A mélykúti női fogvatartottak kis műsort hoztak magukkal. Az ima bibliai értelméről szóló rövid tanítás után versek szólaltak meg az imádkozás öröméről, s énekeiket adták elő. Az asszonyok sodró éneklése, lelkes előadása magával ragadta a férfi fogvatartottak figyelmét. Majd a börtönlelkész igemagyarázata következett, melyben több ószövetségi imapélda alapján mutatta be, mit jelent fogvatartotti nyelven fogalmazva „beszélőre menni Istenhez”, s milyen fontos szerepe van az imának személyiségük építésében, fejlesztésében, életük pozitív „felhangolásában”, lelki templommá épülésében.

A Krisztus Szeretete Egyház jelenlévő szolgálattevői meghatott hangon, a rendkívüli alkalom légkörétől megérintett szívvel, Igével, tanítással tették még meghittebbé és értékesebbé az imafesztivált. Ezt követte az imadélután csúcspontja, az egyéni könyörgés, hálaadás, kérés, dicsőítés, bűnvallástétel. Rövidebb-hosszabb imák, melyek érezhetően az elítéltek szívéből fakadtak.

Néhány ima elhangzása után a közösség együtt énekelte újra és újra a taizéi könyörgést: „Ó, halld meg Uram, ó, halld meg imám, hívlak jöjj, válaszolj…” A könyörgésekben nem csak saját helyzetükért, bűneikre bocsánatért, hanem családjukért, zárkatársaikért, a felügyeletért, nevelőkért, a lelkészi szolgálatért is Isten elé járultak az „elítéltek”.

Az első közös pálhalmai imafesztivál végén érezhetően boldog gyülekezet zengte együtt a „Szeretet áradjon köztünk…” –  „Tüzed, Uram, Jézus…” -  „Szeretnék énekelni Néked…” kezdetű, börtöneinkben ismert énekeket. Fogvatartottak, vendégek, szervezők annak a közös vágynak adtak hangot, milyen hasznos, és jó lenne, ha ennek a kezdeményezésnek lenne folytatása más alegységekben is.

„Ennek a délutánnak az erejével a szívemben másként indulok vissza a zárkába, s az előttem lévő időnek. Áldott legyen érte az Úr!” – fogalmazott az egyik fogvatartott búcsúzásként. Hisszük, sokak nevében mondta ezt, s ez már megérte mindazt a többlet szervezést, amibe ez az imafesztivál a  hivatalos állománynak munkában, szállításban, „mozgatásban”,  szolgálattevőknek, és fogvatartottaknak készülésben „került”. Sokan várják, várjuk a folytatást!

Dr. Békefy Lajos
intézeti börtönlelkész
Dunaújváros-Pálhalma