A Zsinat a cigányok közötti szolgálat céljának, módszereinek végiggondolására és az egyház cigánymissziós koncepciójának kidolgozására Református Cigánymissziós Tanács létrehozásáról döntött. A 2010. január 31-ig felállítandó testület feladatairól Tarr Zoltán zsinati tanácsos beszélt lapunknak. – Miben hoz újat ez a javaslat a református egyház cigánymissziója számára? Nem az újszerűség volt a cél. Egyrészt fontos, hogy téma legyen a Zsinaton a cigányügy, másrészt azt szeretnénk, ha egy olyan fórum jönne létre, amely végre előre tudja vinni a cigányságról szóló eszmecsere és a velük való foglalkozás ügyét egyházunkban. A témában különböző kezdeményezésekre korábban szervezett beszélgetések, egyeztetések nem hoztak ugyanis eredményt. – Miért nem? A sikertelenség a cigánymisszióban részt vevő különböző közösségek, csoportok, személyek együttműkdni nem tudásából, sőt nem egyszer rivalizálásából fakadt. A Zsinat azt szeretné, ha egy olyan új keret jönne létre, amely ezektől a feszültségektől és különböző szempontoktól függetlenül, de azokat természetesen figyelembe véve hatékony párbeszéd által haladó üggyé tudná tenni egyházunkon belül ezt a kérdést. – Együttműködni nem tudás, rivalizálás? Az egyházban? – Igen. Nem csak ennél a kérdésnél probléma, hogy nem tudjuk megtalálni az ügyek intézésének hatásos módját. Az egyház – sok minden más mellett – alapvetően beszélgetés is. A beszélgetést pedig – ami egyébként a közösségteremtés és az egymás megismerésének óriási lehetősége – úgy kell vezetni, hogy annak legyen valamiféle kimenete, különösen akkor, ha el is akarunk érni valamit, el akarunk végezni egy közös feladatot. A cigányüggyel kapcsolatban mindeddig nem sikerült megtalálnunk azt a formát, melynek keretben a kérdésről – a helyi és a regionális szinteken túl is – előremutató módon beszélgethetnénk. – A dokumentum szerint nemcsak „egyházunk belső késztetése”, hanem „kívülről megfogalmazott elvárás” is, hogy foglalkozzunk a cigánysággal. Kik azok, akik számítanak az egyházra ebben a kérdésben? – Ha a kormány nem is, de állami szervek, parlamenti bizottságok, politikai pártok nyitottak lennének az együttműködésre. Elsősorban nem arra kell várnunk, hogy valaki méltóztasson eljönni hozzánk, szóba állni velünk, hanem meg kell fogalmaznunk a saját gondolatainkat, sőt elvárásainkat, amivel aztán részt tudunk venni a párbeszédben, esetleg kezdeményezni tudjuk azt. – Melyik politikai párt nyitott ma Magyarországon arra, hogy az egyházzal beszélgessen? – Igazából egyik sem. Sokkal inkább azt érzékeljük, hogy mindegyik tartalmat keres, ötleteket vár a maga programjához. – És mi nem tudunk mit mondani? – Nehéz. Ahány ember az egyházban, annyi vélemény. A tanács feladata lesz az, hogy konkrétumokkal álljon majd elő. Ehhez viszont ismerni és rendszerezni kell azt a hihetetlenül gazdag tapasztalatot, amit az egyház az elmúlt évtizedekben szerzett ebben a témában. Kiss Sándor