Pásztor Jánosné Kádár Judit 1931-ben született. Férje, Pásztor János református lelkipásztor volt, akivel 1952-től Szentendrén, 1970-től hat évig Kenyában, 1976-tól Debrecenben, 1988-tól Budafokon szolgált. 1991-től tagja, 1996-tól elnöke lett a Magyarországi Református Nőszövetségnek, e tisztségéről 2014-ben mondott le. Két könyve jelent meg: 1980-ban a Kenyai napló, 2001-ben a Matolcsy Miklósné – A vakok misszionáriusa című kötet. 2013-ban Zsindelyné Tüdős Klára-díjjal tüntették ki.

„Vezette a megyei könyvtárat, nevelt egy leány- és két fiúgyermeket, papné, lelkigondozó, asszonykörvezető volt egy személyben, aki a férje hivatását segítve csak szolgált és szolgált. (...) Hiányzott a fürdőhelyiségből a szellőzőablak? Jutka mint kőműves megcsinálta. Kopott volt a templomi szőnyeg? Befestette. Festékhiányos volt a kerítés? Bemázolta. Ez utóbbit észre is vette Szentendre híres festőművésze, Barcsay Jenő, és festővásznán megörökítette. Ennél nagyobb elismerést nem kaphatott volna! Hát így szereti az Úr az övéit. (...) Kenyában egy könyvtárat kellett rendszereznie. Asszonyokat tanított háztartástanra és főzni. Hogy teljesen betöltse szolgálatát, megtanult autót vezetni az elefántok között. (...) A mai napig töretlen energiával szolgál, előad, tolmácsol, fordít, ha felkérik rá. Fiatalokat tanít, betegeket látogat, és mindig észreveszi a szükséget szenvedőt. Szolgáló életében vezérigéje a Jób könyvéből vett idézet: »Igaz barátra van szüksége a szenvedőnek«" – olvasható a 2013-ban kapott díj méltatásában.

Kapcsolódó írások

Olyan nagy a baj, hogy asszonykezekre van szükség

„Megengedte az Úristen, hogy szolgálhattam"

Egy tudományos kutatás keretében készült életútinterjú a Károli Gáspár Református Egyetem honlapján.