A XIII. zsinati ciklus ötödik ülésszakát Bölcskei Gusztáv lelkészi elnök nyitotta meg. Beszédét az egyidejűség fogalma köré építette, annak alkalmából, hogy júniusban a világ nyolcvanmillió református keresztyéne egy szervezetbe tömörül, míg a Kárpát-medence reformátussága tavaly május 22-én ezt az újraegyesülést már megtette.

Szabó Péter megnyitó áhítatának gondolatait a Róm 15,4–6.13 három kulcsfogalma – türelem, vigasztalás, reménység – alapján vezette le. Az abaúji Szuhogy lelkipásztora szerint rohanó világunkban a saját türelmetlenségünk az akadálya annak, hogy Isten türelmét el tudjuk fogadni. Jóllehet a türelmes ember megtapasztalja Isten vigasztalását, ami pedig reménységre vezet. Ha tehát meg tudjuk üresíteni magunkat Isten számára, ha le tudjuk győzni türelmetlenségünket, ha ki tudunk szakadni a rohanó világból, akkor a reménységen keresztül az Istentől kapott öröm, békesség és bővölködés töltheti be életünket.

Megnyitó beszédében Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke elsőként Tonk Istvánra, az Erdélyi Református Egyházkerület nemrégiben elhunyt főgondnokára emlékezett. „Hittel, tartással képviselte az erdélyi színt, ami a magyar reformátusság felbecsülhetetlen kincse” – fogalmazott a Zsinat lelkészi elnöke.

A református világcsalád júniusi Grand Rapids-i egységesülésére és a magyar nemzet nagy családjának egységesülésére utalva a püspök felszólalását az egyidejűség fogalma köré építette. Arra emlékeztetett, hogy volt olyan időszak, a kommunizmus évtizedei, amikor nem létezett egyik sem ezek közül, de volt olyan is, amikor mindkettő a maga természetességével működött. A püspök szerint jól példázza az egyidejűséget az, hogy a református világcsaládot és egyházunkat is hasonló kérdések foglalkoztatják, így példaként említette az elerőtlenedett gyülekezetek vagy a református bizonyságtétel hitelességének a kérdését is.

Bölcskei Gusztáv az utóbbival összefüggésben szólt a Magyar Református Szeretetszolgálatnak az árvízhelyzetben tanúsított helytállásáról. A szervezet önkéntesei és munkatársai folyamatosan jelen vannak a katasztrófa sújtotta területeken, a napokban borsod-gömöri gyülekezetekben háromszázezer forint értékű tartós élelmiszert osztottak ki, és egy ötszázezer forintos csomag előkészítése is folyik, valamint ezzel egyidőben a Dunántúli Egyházkerület árvízkárosultjai számára egy másfélmillió forint értékű segélyszállítmány előkészítésén, és harminc árvízkárosult gyermek számára egy Balaton melletti üdülés szervezésén is dolgozik. A püspök a református bizonyságtétel hitelessége kapcsán emlékeztetett a Református Nevelőszülői Hálózat egyre kiterjedtebb tevékenységére is.

Az egyházvezető hangsúlyozta: ahogy a világegyház igazságosságról és megbékélésről beszél, úgy mi, magyar reformátusok is arról beszélünk, amikor Trianonra emlékezünk, vagy amikor a magyar református egységet éljük meg a gyakorlatban. A Zsinat lelkészi elnöke ennek kapcsán arra emlékeztetett: amikor a Magyar Országgyűlés nem volt hajlandó napirendre tűzni a kettős állampolgárság ügyét, a református egyház az egyetemes egyháztagság bevezetéséről határozott kimondva, hogy a magyar reformátusok, bárhol is éljenek a világon, nemcsak a helyi, hanem a Magyarországi Református Egyház tagjai is. A püspök ezzel összefüggésben üdvözölte az új Országgyűlés által a kettős állampolgárság kiterjesztéséről alkotott törvénymódosítást, és jelezte, hogy erre reagálva a Zsinat is kiad egy nyilatkozatot.

A jelenlegi politikai helyzetet értékelve Bölcskei Gusztáv elmondta: a református egyház várakozással és reménységgel tekint az új kormány tevékenysége elé, és várja a közös gondolkodás alkalmait. A püspök megjegyezte: a kormány most van alakulóban, így egyelőre nem folytak még hivatalos tárgyalások, ugyanakkor a megbeszélésre váró kérdések listája összeállt. Beszélni kell az egyház oktatási és szociális tevékenységének, valamint általában az egyház finanszírozásának a kérdéseiről, újragondolásáról, illetve újra kell nyitni az egyházak kárpótlása kérdéskörének még le nem zárt fejezeteit.

Kiss Sándor