A Károli Gáspár Református Egyetemen új Egyetemi Színpad alakult "Genesius" néven. Erről beszélgetünk a színpad vezetőjével Kriszt László rendező-koreográfussal.

Az egyetemei színjátszásnak fantasztikus hagyományai voltak Budapesten de országosan is. Sajnos az úgynevezett rendszerváltozás óta éppen ez a kincs veszett el, szinte teljesen. A főiskolai, egyetemi diákok kommunikációja, beszédkészsége minimalizálódott, elcsökevényesedett. Persze ehhez hozzájárult korunk technikai fejlődése, mint az internet, telefon, stb. Ma már szinte úgy is tudunk létezni, dolgozni hogy alig kell kommunikálunk, beszélünk egymással. Hol vannak azok az idők amikor levelet kellett írni, vártuk a postást, csak könyvtár volt, és nem volt mobil nálunk. Ma megnyomjuk az enter gombot, sms-t küldünk és könyvek helyett a nettet böngésszük. A tartalmi kultúra, formális kultúrává fejlődött vissza. Mindig hozzáteszem hogy tisztelet a kivételnek.

Hogyan jött az ötlet az egyetemi színpad megalakítására?

Negyedéves teológus hallgatója vagyok a KRE-nek, tehát a közvetlen kapcsolat adott volt. A tanulmányaim megkezdésével kezdtem rendezéssel is  foglalkozni a Fészek Művészklub-ban. Színházi rendezéseimet túlnyomórészt Ószövetségi és Újszövetségi lélektani alapokra építettem, így természetes volt hogy ha már KRE-és hallgató vagyok, akkor ott is kezdjünk el színházzal foglalkozni. Ebben természetesen segítségemre volt és van Dr. Békési  Sándor és Dr. Sepsi Enikő dékánok.

Hogy fér össze a Biblia, az igehirdetés a színházzal, és milyen céljai vannak az egyetemi színpadnak?

Erről pont múltkor beszéltem egy riportba. Egy egészségesen működő gyülekezetben, parókián, a színjátszás nagyon is jól tud funkcionálni. A színház nem az igehirdetés helyett van, hanem azt kiegészítve, azt erősítve tud funkcionálni. Hiszen ne felejtsük, valójában mit is jelent a színjátszás, katarzist. Katarzist a nézőnek, aki felszabadul egy jó előadás után, és katarzist annak a fiatalnak, akinek dolgozni, gondolkoznia, éreznie kell a próbákon a  színpadon. A színjátszásnak, melyet a középiskolában drámapedagógiának hívnak, éppen az a feladata hogy megtanítson beszélni, magunkat felvállalni, megismerni, pszichésen felszabadítani és ha minden jól megy, akkor még a közönségnek is adni valami pluszt. Fontosnak tartom hogy a mai főiskolások, egyetemisták is megtanuljanak előadni, kommunikálni. A KRE hittudományos hallgatók fogják majd az igét tovább adni a gyülekezetekben, s ezt csak érthetőn tehetik meg, különben csak formális lesz az igehirdetésük. A KRE bölcsészeknek meg elemi érdekük hogy jól, helyesen, érthetően beszéljenek, hiszen ez fogja a kenyerüket adni a későbbiekben a megszerzett elméleti tudás mellett.

Öntől tudom hogy lényegében már négy éve működik a színpad.

Az első négy évben lényegében jómagam és hallgatótársam Budai Tünde voltunk csupán. Így is órási munkát végeztünk és például tavaly áprilisban a holokauszt emléknapon a Dohány utcai Zsinagógában mi csináltunk elsőként színházi előadást a "Kislány a pokolban" holokauszt monodrámát a Zsinagógában. Ez például színháztörténeti esemény is volt, ami ( s csak reménykedem ) büszkeséggel töltheti el a Károli Gáspár Református  Egyetemet.

Akkor lényegében most fog indulni a színpad?

Hát lényegében igen. Az előzőekben már említett dékánok segítségével szeretnénk a meglévő elméleti alapozás mellett művészeti, gyakorlati tartalmat is hordozó képzéssel egybekötött egyetemi színpadot létrehozni.

A beszélgetésnek az adta az apropóját hogy május 4-én és 11-én este 19 órakor bemutatkozik a Genesius egyetemi színpad a KRE Bölcsésztudományi kar dísztermében.

Az elmúlt négy évben rengeteg teológiai, emberi, művészeti értékkel találkoztam itt az egyetemen. Ezeket szeretnénk összművészeti alapon bevonni a színjátszásba. Az előadások pedig olyan egyetemes emberi értékeket hordoznak, amiket jó ha látnak a mai generációk, és ha ezektől az előadásoktól megjön a kedvük hogy hasonló értékeket közvetítsenek akkor elértük a célunkat. Egyébként a "Kislány a pokolban" holokauszt monodrámát, és "Mese az állatkertről" abszurd drámát láthatják az egyetemisták. Az első egy 15 éves Magyar kislány második világháborús koncentrációs táborba való hurcolásáról szól, míg a második az elidegenedés problémáját dolgozza fel, mutatja be.

Hogyan vehet valaki részt az egyetemi színpad munkájában?

Két részből állna az elképzelésem szerint. Már most júniustól heti két alkalommal próbálnánk, hogy ősztől már a tényleges darabokat tudjuk bemutatni, előadni. Egyébként a KRE honlapján részletesen kivan téve a Genesius egyetemi színpad. Azt azért megjegyzem hogy minden hallgatónak hozzá kell járulnia a működéshez, mert az régi tapasztalat hogy amit ingyen kap valaki annak nem nagyon van értéke. Tanulják meg a fiatalok hogy semmit sem kapnak ingyen az életben, mindenért minimum meg kell küzdeni, harcolni. "Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál"

Forrás. KRE

Mese az Állatkertről - abszurd dráma

Május 11. 19 óra, Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar, díszterem.

Közreműködnek:
Farkas Erik színművész
Kovács Molnár József színművész

Író: Edward Albee
dramaturg-rendező: Kriszt László KRE hallgató


Ismertető:
A történet a New York- i Central Park egyik padján játszódik, ahová Peter, az irodista minden vasárnap elmenekül családja elől. Itt találkozik Jerryvel, a csavargóval, a két, világtól és önmaguktól elidegenedett fickó beszélgetésbe kezd. Társalgásuk durva és meglepő befejezéshez vezet. (A történet akár most is játszódhatna, itt minálunk Magyarországon!)

Támogatók: Károli Gáspár Református Egyetem, Fészek Művészklub, www.mindenamiszinhaz.hu;  www.junion.hu weboldalak.

Programvezető: Dr: Sepsi Enikő Dékán, egyetemi docens