Mária és József éppen kilenc hónapja várakoznak Jézus eljövetelére. Mária az elfogadás megtestesítője az első evangéliumban, József a hité, mindketten pedig a szereteté. A kezdeti nehézségeket legyőzi a pár, és szeretettel tekint a jövőbe, telve reménységgel és persze továbbra is bizonyosan kérdésekkel. Milyen lesz majd a megszülető kis ember? Milyen lesz a szeme színe? Hogy fog kinézni? Sokat fog mosolyogni, vagy inkább nyűgös csecsemő lesz? De vajon látják-e, hogy Isten Fia születik erre a világra? Az evangéliumok tanúságtétele szerint nem. Nincsenek tisztában azzal, ki is fekszik valójában a betlehemi jászolban. Persze ez nem róható fel nekik hibájukul, hiszen még a tanítványok sem értik, mit tesz Jézus, pedig hozzájuk nyíltan szólt, őket tanította Isten országa és evangéliuma titkára. És vajon mi tudjuk, értjük?

A napkeleti bölcsek is várakoznak. Az ő várakozásuk pontos időtartama nem derül ki a Szentírásból. Egyvalamit azonban elárul a szöveg, a zsidók királyának csillagát látva indulnak el. Tudják, hogy az égi jelet követni kell. Ők a tudással felfegyverkezett ember példái ebben a történetben. Tudásuk alapján jönnek rá, mit mond nekik az égi jel. Tudásuk alapján – és itt rögtön megmutatkozik az emberi tudás korlátolt volta is – mennek Jeruzsálembe, hiszen csak logikus, hogy a királynak ott kell világra jönnie. Érdekes látni, miként vakítja el őket tudásuk magabiztossága. Amint Jeruzsálem felé veszik az irányt, a csillagot nem látják, ezért is bizonytalanodnak el. Amint újból Isten vezetésére bízzák magukat, ismét megjelenik előttük a csillag, ennek köszönhető, hogy „amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük” (Mt 2,10). Milyen reménységgel közelednek a jászolhoz? Nyilván egy valódi király megszületését várták. Egy uralkodót kerestek, aki népének igaz, törvényes vezetője lesz. De vajon látták-e, hogy Jézus királysága egészen más jellegű uralmat jelent? Az evangéliumok tanúságtétele szerint nem. Nincsenek tisztába azzal, ki is fekszik valójában a betlehemi jászolban. Persze ez nem róható fel nekik hibájukul, hiszen még a tanítványok sem értik, mit tesz Jézus, pedig hozzájuk nyíltan szólt, őket tanította Isten országa és evangéliuma titkára. És vajon mi tudjuk, értjük?

Végül szólnunk kell Heródes karácsonyvárásáról. Ő az akarat embere. Akarata erőszakban ölt borzalmas alakot, de ez alapvetően rettegésének köszönhető. Folyamatosan hatalmát félti, ez határozza meg minden lépését. Retteg attól, hogy a zsidók királya egyszer eljön, ahogyan azt megjövendölték, és neki mennie kell. A zsidók nem kedvelik, mert Rómát képviseli, mert idumeai származású, mert rengeteg vér tapad már eddig is a kezéhez – és ezt ő is tudja. Mindazonáltal az is egyértelmű, hogy 33 éven át tartó uralma politikai tehetségéről árulkodik, noha módszerei nem csak a mai ember megítélése szerint rettenetesek. Miben reménykedett Heródes? Sikerül megakadályoznia Isten tervét? Módszere talán hatásos lehetett volna egy evilági riválissal szemben, de fogalma sincsen róla, kire támadt valójában. Persze ez nem róható fel neki hibájául, hiszen még a tanítványok sem értik, mit tesz Jézus, pedig hozzájuk nyíltan szólt, őket tanította Isten országa és evangéliuma titkára. És vajon mi tudjuk, értjük?

Úgy vélem, karácsony titkát csak akkor értjük meg legalább hozzávetőlegesen, ha mindezen fentebbi tulajdonságok mindegyikének birtokában vagyunk. Ha van akaratunk, ha van tudásunk, és ha mindezt a szeretet mozgatja. Felfoghatatlan, miért lett Isten emberré. Felfoghatatlan, miért küldte el Fiát közénk. De ha már így történt – hála legyen neki érte –, akkor kötelességünk minél inkább megérteni ennek a titkát.

Kókai Nagy Viktor