Egy hetven évvel ezelőtti konferenciázó

2013. augusztus 22., csütörtök

A Soli Deo Gloria Szövetség és annak balatonszárszói konferenciái által a református egyház olyan értelmiséget nevelt ki, amit sem a kulturális, sem a politikai közéletben nem lehetett figyelmen kívül hagyni – hangsúlyozza az 1943-as balatonszárszói SDG-konferencia hetvenedik évfordulóján a senior SDG-s Kádár Géza, akit istenhegyi otthonában, a Kálvin János Református Idősek Otthonában látogattunk meg, és emlékei felidézésre kértünk.

– Aki a közelébe került, rabja lett a hitnek – emlékezik vissza Kádár Géza bácsi Soos Gézára. A Soli Deo Gloria Szövetség (SDG) karizmatikus vezetőjének nagyon sokat köszönhet a ma már kilencvennegyedik évét taposó idős ember. Először harmadikos középiskolásként még Egerben egy evangélizáción találkozott vele, és miután ennek hatására a helyi SDG-kör tagja lett, a mozgalomvezér – felismerve a fiatalember tehetségét – a karrierjét is egyengetni kezdte. Miután Kádár Géza a jogi pályát választotta, az ifjúsági vezető és Ravasz László püspök támogatásával az egyetem második és harmadik évét Berlinben végezte el, 1942-es diplomaszerzése után pedig Soos Géza külügyminisztériumi munkatársa lett, így részt vett a titkos ellenállási mozgalomban is.

Kádár Géza az SDG-nek köszöni, hogy lett belőle valaki. Mint mondja, Soos Géza arra tanította, a nehézségek azért vannak, hogy megerősödjünk általuk, az élet alapelvéül pedig az Isten, az egyház és a haza szolgálatát állította. Nem is hagyta Kádár Gézát lazsálni. Amikor az érettségit követően 1938-ban Budapestre került, mivel a szövetség nem talált csoportvezetőt a Vas utcai kereskedelmi iskolába, Soos Géza őt bízta meg az itteni SDG-bibliakör megszervezésével. Párhuzamosan a szárszói SDG-telep üdülőtitkára lett, és ehhez a munkájához a Vas utcai diákjai közül toborozta a segítséget: Horváth János (a mai Országgyűlés korelnöke), (idősebb) Bokros Lajos és Ila Gábor személyében.

A szárszói konferenciákon már 1938-tól ott volt, így a hetven évvel ezelőtti híres 1943-as konferencián is. Üdülőtitkárként a résztvevők ügyes-bajos dolgaival foglalkozott, a bevásárlásokat intézte, de a feladatok és a komoly előadások, lelki programok mellett a kikapcsolódásra is jutott ideje. Szívesen emlékezik arra, ahogy a Magyarországon akkoriban divatba jött röplabdára tanította a fiatalabbakat, vagy éppen arra, hogyan kell a lányoknak szépen udvarolni. Népszerű lehetőség volt a csónakázás is, és ő készségesen kivitte a vízre azokat, akik nem tudtak evezni. Felejthetetlenek számára a tábortűz melletti esték, Balla Péter hegedűművész istenes énekei és népdalai, egyik-másikat még ma is fújja közülük: „Énekeljünk új éneket őneki hálával..."

Kiss Sándor
Fotó: Sereg Krisztián
Megjelenik a Reformátusok Lapja augusztus 25-ei számában.

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.