Költő, esszéista, szerkesztő, emlékezetes filmforgatókönyvek írója, fáradhatatlan irodalom- és társadalomszervező. Műveit olvasva nem csak a nemzetébresztő gondolatokat, az esszenciális művészetet találjuk meg, hanem mindnyájunk életét is. Pálinkás József  beszédében ezt igen kifejezően fogalmazta meg: „Vannak olyan szavak, amelyek kiszakítják a múló időből az öröklétet. Vannak olyan sorsok, amelyek megtörik a történelem dübörgését és mások előtt magasló példává válnak. Köszöntésünk vetekedni akar azzal, amit köszöntünk, de biztosan alulmarad. Mert az ajándékot nem lehet viszonozni, csak elfogadni – odaadóan, alázattal, örömmel. Ez a köszöntés inkább köszönet és hála. Azért, amiért Csoóri Sándor megtanított minket vállalni a sorsot, megélni a történelmet, bölcsességben edzeni a gondolatokat. Élete mű, a sok szenvedés, amin átment kultúrává lett. És nem csak saját. Hanem a mienk. Közös. Magyar” – mondta az évforduló kapcsán az MTA elnöke. Valóban, ahogy Görömbei András akadémikustól az író méltatását hallgatjuk, tágra nyílt szemmel csodálkozunk rá arra az Istentől megáldott gazdagságra, amit életműve képvisel. A Kossuth-, József Attila-, Magyar Örökség- és Prima Primissima díjas író nevéhez fűződik ugyanis Sára Sándor 80 huszár és Kósa Ferenc Tízezer nap című filmje is. Hivatástudatát már nyiladozó értelme pillanatában a haza szolgálatába állította; ugyan makacs jobbító szándéka gyakran ütközött eltökélt ellenállásba, ám ő az örök elégedetlen ember érdemeként mindig egyre csak többet, csak többet akart tenni. „Nélküle nincs értelme a rendszerváltozást szellemi értelemben megelőző Hitelről, vagy a sokféle szakított nemzetet virtuálisan egyesítő Duna Televízió korszakos ideájáról beszélni” – írja alkotó és alapító tevékenységéről a Nagyítás.
Az idő sajátos összecsengése, hogy amit most pár éve Milan Kundera felfedezett, azt Németh László 1938-ban lényegében ugyanígy fogalmazta meg: „a szellem szabadon tenyész”. Csoóri Sándor ezt, mint gondolatot a Pápai Kollégium diákjaként már forgatta, így az akadémiai szószéken ezúttal Bogárdi Szabó István, a teológia professzora is üdvözölte a 80 éves szerzőt. „A 80 huszár alkotásán egy egész nemzedék nőtt fel, mely nem csoda, hiszen a hazaszeretet, a hősiesség, a szabadság, a szabad döntés és a hazatalálás drámájának nagy filmje akkor is, ma is. József Attilásan szólva: Csoóri Sándor, a nyolcvanadik huszár te magad vagy! Annak kell lenned, aki szereti hazáját, aki képes a kimondás és megfogalmazás hősiességére egy hazudozó, másító nyelvet beszélő világban. Annak kell lenned, aki képes a szabadságra – annak minden erkölcsi kockázatával, aki tud szabadon dönteni, vállalva annak következményeit. Annak kell lenned, aki hazaérkezik. Haza, ide a Kárpát-medencébe, ide a magyarsághoz, haza a szülőfaluhoz, az igazi élethez. Haza Istenhez. A nyolcvanadik te magad légy! Ehhez kívánok áldást a szabadulás zsoltárával: Seregek Istene, állíts helyre minket, világoltasd orcádat, hogy megszabaduljunk! Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit te megerősítesz magadnak, hogy el ne térjünk tőled!” – fejezte be köszöntését a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.
A kerek születésnapra az Éghajlat Kiadó gondozásában emlékkönyv is készült, mely többek között köszöntő verseket, életteli leveleket, továbbá méltatásokat is tartalmaz olyan nagy szerzők tollából, mint Durray Miklós, Tőkés László, Marsall László, vagy Dobai Péter. Az est folyamán Kubik Anna és Rubold Ödön színművészek Csoóri legszebb verseiből és prózáiból adtak elő a zenei műsorokkal és meglepetésekkel tarkított baráti hangvételű összejövetelen, ahol a hazai értelmiség krémje volt jelen. És hogy ennek az évfordulónak aktuális, örökérvényű üzenete van minden, a nemzetet „szívvel, tettekkel és nem szájjal” szolgáló hazafi számára, azt mi sem fejezhetné ki jobban, mint Vizi E. Szilveszter, az akadémia korábbi elnökének gondolata: „Csoóri Sándor a nemzet lelkiismerete. A rabul ejtett értelmet akarja kiszabadítani, az amnéziás nemzetet akarja meggyógyítani. Nem államhatárokat akar bolygatni, hanem a történelmi igazságtalanság okozta lelki sebeket szeretné orvosolni. Emlékeztetni akar múltunkra, bűneinkre, javainkra, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal, hogy tisztességes nemzeti öntudatunk legyen. Hogy ápolni merjük múltunkat, becsülni jelenünket és két lábbal tudjunk megállni ebben a soknemzetű Európai Unióban.” Engedjünk tehát a költő hívásának, álljunk be abba a sorba, amelyet ő vezet és kövessük azt az ösvényt, mely göröngyös és szűk ugyan, de az ő kitaposásának köszönhetően immár tisztán követhető!

Pintér Dániel