Karácsonykor ünnepeljük Jézus Krisztus megszületését, azt, hogy emberként, kisdedként lépett be világunkba, s ez Isten szeretetének legnagyobb bizonyságtétele, hiszen Jézus Krisztus megszületésével elküldte egyszülött fiát azért, hogy aki Benne hisz, örökké éljen. A hívő ember, aki az Úrral közösségben él, örül annak, ha múltja, jelene s jövője rendben van. Vétkei megbocsátást nyertek Jézus Krisztus engesztelő áldozata által, mert Ő, az Úr, velünk van, s lesz minden utunkon. A Karácsony Isten legnagyobb kapunyitása minden embernek. Az örökkévaló Isten változtathatatlan, és az övéi iránti szeretete sem változik soha. Ígéretei megmaradnak, az Ő közelsége és gondoskodása valóság.

A gyermekeink nagy örömmel és lelkesedéssel készültek az ünnepségre. Közös éneklés, lakóink szavalata tette meghittebbé ünnepélyes alkalmunkat, amelyet Főtiszteletű Dr. Bölcskei Gusztáv Püspök Úr áhítata nyitott meg.  

Dr. Huszár Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka köszöntette vendégeinket és Otthonunk lakóit, s kedves szavakkal méltatta az itt folyó munkát, szellemiségét és elkötelezettségét. 

A gyermekeknek szánt, személyre szabott ajándékokat a Püspök Úr egyenként adta át lakóinknak, nagy örömet szerezve ezzel nekik.
A karácsonyi ünnepségünk légkörét meghatározta, hogy nem az ajándék értéke vagy nagysága a fontos, hanem a szeretetközösség és az összetartozás, ami áthatotta rendhagyó karácsonyi alkalmunkat.

Szerettük volna elérni, hogy ez a nap különleges és meghitt legyen, s maradandó élményt nyújtson valamennyi résztvevőnek, vendégeinknek, lakóinknak és munkatársainknak egyaránt.

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által;
és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék"
(Ef 2:8–9).

Dr. Szentesi Andrásné, intézményvezető