Kata immár harmadik hónapja koordinálja a 2013-as Csillagpont előkészületeit. Mint mondja, nagyon érdekli, hogyan lehet az embereket motiválni. „Az önkéntes speciális emberfajta, akit szeretni kell, és így kell szolgálatba hívni. A Csillagpont négyezer ember és több mint ötszáz önkéntes személyiségéből és munkájából épül fel. Megértettem, hogy nem ügyekben, hanem emberekben, egyéniségekben kell gondolkodnom. Aki emberekkel dolgozik, konfliktusokat is vállal – de hiszem, hogy a személyesség és az alázat itt is segítséget jelenthet."

Isten kegyelméből

„Nagyvárosi lány vagyok" – mondja magáról beszélgetésünk elején Meleg Kata. Budapesten született és nőtt fel, illetve gyermekkorában három évig élt Bécsben, de nagyon szereti a vidéket, a népművészetet, a néphagyományokat. Bár református családból származik, saját döntése alapján konfirmált – mint mondja, a hitet nem lehet örökölni, csak megkapni Isten kegyelméből. „Az egyik nagymamám a gyermekbibliából olvasott nekem, a másik megtanított imádkozni, jártam hittanra is. Kiskamaszként súlyos beteg lettem – az, hogy meggyógyulhattam, nagyon mélyen a szívembe markolt, és hálából elhatároztam, hogy odaszánom az életemet Istennek, és teljesen szabad akaratomból konfirmáltam a kelenföldi gyülekezetben." Kata 2008 óta a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet tagja – három szakja mellett itt találták meg a különböző szolgálatok. „Márciusban kaptam meg a diplomáimat, és akkor jött a felhívás az ifjúsági hírlevélben, hogy keresik a jövő évi Csillagpont koordinátorát. Beadtam a jelentkezésemet, és Istennek ajánlottam magam. A második állásinterjú után nagy csend következett – és egy nappal azelőtt tudtam meg, hogy engem választottak, mielőtt Münchenbe indultam volna."

Csodát tenni

Kicsit meglep, amikor Kata azt mondja, München az egyik lelki otthona. „Elég stresszes világban éltem az egyetemen, egyszerre három szakon folytattam tanulmányaimat. Az átlagember harminc, én hatvankredites féléveket csináltam, és ebbe egy idő után már kezdtem belebetegedni. Egyértelmű volt, hogy ezt nem tudom így folytatni. Megpályáztam egy Erasmus tanársegédi helyet Münchenben, és akkor mentem ki, amikor már biztos voltam benne, hogy nem bírom itthon tovább. Bátorító igét is kaptam hozzá, hogy Isten készíti az utat a pusztában, folyót fakaszt a sivatagban, és kiragadott a mókuskerékből, amiben éltem. A München vége táblától egy kilométerre, az erdő szélén laktam, és csak huszonhárom kreditet kellett teljesítenem. Itt ismertem meg a müncheni magyar lektort, aki mai napig példa előttem abban, ahogy szerette a tanítványait. A saját tanítási gyakorlatomra is mindig mosolyogva mentem be, mert tudtam, hogy ha szeretem a diákjaimat, azzal csodát lehet tenni."

Maszk nélkül

„Pécsi Rita, az augusztusi Konfi+ konferencia egyik előadója mondta, hogy az identitáskeresés a serdülőkor feladata, és az ember addig nem lesz boldog, amíg magára nem talál. Az egyetem alatt gyötrelmes kettősségben éltem. Több tanárom is azt mondta, hogy kutatónak kell lennem, de én úgy éreztem, hogy nem bírok egész nap Excel-táblázatok vagy könyvek felett ülni, mert emberekkel szeretnék foglalkozni. Azt hiszem, azért talált meg engem a Csillagpont, mert nekem sikerült önazonosságra találnom. Olyan volt az életem, mint az Aranyemberé, akinek több helyre kellett lekötnie magát, hazugságokkal volt tele az élete, de ebbe bele lehet őrülni. Bennem más volt, mint amit rám akartak kényszeríteni. Sok fiatalnak ez a problémája, hogy a szülei eleve egy pályára kényszerítik, maszkokat kényszerítenek rá. Az egyetemi szemináriumi dolgozataim egy részét a maszkviselésről és a kettős világokról írtam. Úgy látom, hogy a fiataloknak szükségük van az egyházra, hogy megtalálhassák a maszk nélküli arcukat és a küldetésüket, az egyháznak pedig azért van szüksége a fiatalokra, mert ők fogják hordozni a jövő egyházát."

Bagdán Zsuzsanna