A tavalyi Csillagpontra nemcsak ön jött el, hanem a három közül két gyermekét is elhozta. Miért?

A gyermekeknek izgalmas lehetőség a szüleik munkáján keresztül látni, megismerni a világot. Persze ez nem oldható meg mindig, a munka és a családi élet határait tiszteletben kell tartani. Az én feladatom talán annyiban különbözik másokétól, hogy sok ifjúsági és családos programon veszek részt. Nem furcsa, ha ezekre néha a gyermekeinkkel érkezem. Persze jó lenne, ha általában véve sem keltene feltűnést, hogy a család is elkísér minket valahova, hiszen a családbarát gondolkodás éppen azt jelentené, hogy tudatosítjuk magunkban: nem háttér nélküli egyének vagyunk, ott állnak mögöttünk a gyermekeink, a szüleink, a testvéreink, életünk szerves része a családunk. A református ifjúsági találkozón értékes és érdekes programokon vettünk részt, mindhárman élményekkel gazdagon tértünk haza.

Fotó: Dimény András

Nem félti őket a politikától, a politikus magánéletét is el-elérő támadásoktól?

Tény, hogy a kortársaiknál közügyekben némileg tájékozottabbak, a hétéves kislányunk is meg tudja például nevezni a három legfőbb közjogi méltóságot, de ezek a munkával összekötött, közös családi programok sosem a politikáról szólnak. Bízom benne, hogy e lehetőségek, amilyen a Csillagpont is volt, növelik nyitottságukat a világra, szélesítik a látókörüket. Ami a politikusok magánéletére irányuló érdeklődést illeti, az bizonyos mértékig indokolt és nem is zavaró. Az esetlegesen előforduló bántó túlzásoktól viszont meg kell óvnunk a gyermekeinket. Általában igaz azonban, hogy nem kisgyermekeknek való a napi politika világa. Ez persze nem jelenti azt, hogy közös ügyeinkről, a mindnyájunkat érintő kérdésekről a maguk módján ne gondolkodhatnának vagy ne beszélgethetnénk velük.

A Csillagpontot a Zsinati Ifjúsági Iroda szervezi. A református egyház e szolgálati ágával szorosan együttműködik az államtitkárságuk. Miért fontos önöknek ez a partnerség?

Az egyházaknak hagyományosan fontos szerepük van a közösségépítésben, és ma, amikor tízből csupán egyetlen fiatal tagja valamilyen közösségnek, felértékelődik ez a szolgálat. Fontos tényező az is, hogy az egyházak határozott értékrend mentén szervezik a fiataloknak a róluk és nekik szóló programokat, az összetartozás erősítése mellett olyan üzeneteket közvetítve ezeken a találkozókon, táborokban, amelyek biztos fogódzót jelentenek a gyorsan változó világban. Legalább ilyen fontos együttműködési terület az önkéntesség népszerűsítésének ügye is, amelyre számos szép példát látunk a református egyházban is a már említett Csillagponttól az Önkéntes Diakóniai Éven át a Szeretethídig, vagy éppen az ökumenikus szervezésű 72 óra kompromisszumok nélkül elnevezésű programig. Abban is azonosan gondolkodunk, hogy figyelmünk kiterjed az országhatárokon túlra, örömmel támogatjuk azokat az egyházi kezdeményezéseket is, amelyek elérnek határon túli testvéreinkhez.

A családokkal kapcsolatos társadalmi célok megvalósulását miként segítheti az egyház?

Az egyház szerepvállalása e területen is nélkülözhetetlen. A nagyobb közösséghez tartozás a családok életében is fontos elem, ezért a róluk és nekik szóló egyházi programokat is támogatnunk kell. Emellett számos olyan területe van a családi életnek, ahol az egyház intézményei által van jelen: iskoláiban a gyerekek nevelését, oktatását, szeretetotthonaiban az idősek és a fogyatékkal élők gondozását segíti. Nem mellesleg mindkét esetben dinamikusan növekvő szolgálati területről van szó.

Fotó: Kalocsai Richárd

Miért választották le annak idején kormányzati szinten a család- és ifjúságügyet a szociális ügyekről?

Előfordul ugyan, hogy egy család olyan krízisbe kerül, amely azonnali beavatkozást igényel, de a család szerintünk alapvetően nem szociális kérdés, nem megoldandó problémaként kell rá tekinteni. Az, hogy családban élünk, hogy szüleink, gyermekeink, testvéreink vannak, természetes állapot. Arra törekszünk, hogy a társadalomnak ez az alapvető egysége legyen a kormányzás középpontjában. Döntéshozatalkor a családok érdekeit tartjuk szem előtt. Segítséget, támogatást szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy a gyermeket vállalók valódi ajándékként és örömforrásként tudjanak az új családtagra tekinteni, és ne azon fájjon a fejük, miből veszik meg a pelenkát, a tankönyvet, vagy éppen miből lesz lakásuk. E gondoktól szeretnénk megóvni őket, hogy szülői feladataikra tudjanak koncentrálni. Szeretnénk elhárítani azokat az akadályokat, amelyek miatt a fiatalok ma nem mernek gyermeket vállalni, és csökkenteni a racionalitás súlyát gyermekvállaláskor.

Tehát hogy merjenek engedelmeskedni annak az életparancsnak, amelyről a Dizseri-díj átadóján beszélt nemrégiben?

Az átadó utáni konferencián az anyaságról volt szó. A gyermekvállalás erről az ösztönről is szól. Fontos tudatosítanunk magunkban az emberi élet értékét, hogy a születendő gyermekre ajándékként tudjunk tekinteni úgy, hogy az nemcsak az egyén vagy a család számára kincs, hanem mindannyiunk, az egész társadalom számára az. Anyának lenni – gyermeket várni, szülni, szoptatni, egyszóval életet adni – óriási kiváltság és páratlan lehetőség. Hadd mondjak egy személyes példát arra, miként nyilvánulhat meg ez az életparancs. Olykor megkérdezzük a kislányunkat, mi szeretne lenni, ha megnő. Évek óta azt mondja, hogy anyuka. Nem adtuk a szájába, sohasem mondtuk neki, teljes természetességgel fakad belőle ez a válasz.

Említette a gyermekvállalást ösztönző intézkedéseket. Melyeket tartja ezek közül a legfontosabbnak?

Az egyik talán a család anyagi és élethelyzete szerinti választás lehetősége. Egy édesanya ma dönthet úgy, hogy otthon marad a gyermekével, de úgy is, hogy korán visszatér a munkaerőpiacra, egyik esetben sem éri hátrányos megkülönböztetés. Az apuka is elmehet gyedre, gyesre, sőt a gyed extrát is igényelheti. Ide tartozik, hogy a gyermekek után járó pótszabadságot is mindkét szülő kérheti. Bővült a bölcsődei ellátás, és lehetővé vált, hogy a nyugdíjkorhatárt még el nem ért nagymamák is otthon lehessenek a gyerekekkel. A családi típusú adózás lehetővé tette, hogy egy háromgyermekes, átlagbért kereső házaspár egy fillér személyi jövedelemadót se fizessen, mert akár százezer forintnyi havi adókedvezmény­re is jogosult lehet. Ráadásul 2019-ig a kétgyermekes családok adókedvezménye is a duplájára nő. A családi típusú adózásnak köszönhetően egy évben mintegy háromszázmilliárd forint marad a magyar családok zsebében.

A lelkipásztorok is igényelhetik a csokot
Mint ahogy arról lapunk is tudósított, a családok otthonteremtési kedvezményét (csok) azok a gyermeket vállaló protestáns lelkipásztorok is igényelhetik, akiknek lakóhelyét a gyülekezet jelöli ki, tehát akik nem saját ingatlanban, hanem parókián élnek. Ezt Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter még február 27-én, a Dizseri-díj átadóján jelentette be. Lapunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságától szeretett volna többet is megtudni arról, miként tervezi a kormány megvalósítani ezt az elképzelést. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy „Balog Zoltán kezdeményezte a rendelet olyan tartalmú egyértelműsítését, mely tisztázza, hogy az érintett lelkészek, papok is teljes mértékben jogosultak az otthonteremtési kedvezményre". Gér András református zsinati tanácsos ezt azzal egészítette ki, hogy a református és görögkatolikus szakértők olyan módosító javaslatot készítettek elő, amely azoknak is lehetővé teszi a csok igénylését, akik foglalkozásukból eredően szolgálati vagy illetményként kapott lakásban élnek. Ezt a javaslatot az egyházak a közeljövőben hivatalosan is eljuttatják a minisztériumhoz. 

Ezekben a hetekben mindenhol a családok otthonteremtési kedvezményéről van szó.

Ilyen komoly otthonteremtési program még nem volt Magyarországon. Abban bízunk, hogy segítség lehet ott is, ahol már megszülettek, de ott is, ahol még vállalnának gyermeket, vagy családalapítás előtt állnak. A megfelelő méretű, saját tulajdonú otthon fontos feltétele a biztonságérzetnek. Ahol nincs szülői háttér, vagy kilátástalan lenne ennyi pénzt megtakarítani, a tízmillió forintos vissza nem térítendő támogatás és az ugyanilyen értékű kedvező kamatozású hitel jelentős segítségnek számít, de az alacsonyabb összegű támogatások is komoly többletet jelentenek.

„Családbarát ország" – szól az államtitkárság mottója. Tényleg az volnánk?

Fontos lépéseket tettünk ebbe az irányba, de nem gondolom, hogy az út végén járnánk. Anyagi értelemben minden eddiginél több támogatást kapnak a családok, mert a költségvetésben megnyíló lehetőségeket minden esetben a családokra fordítottuk. Társadalmilag ugyanis ez a legjobb befektetés. A következő években fontos lenne a rugalmas munkavégzés területén is fejlődni, támogatva a távmunkát, valamint a rész- és csúsztatott munkaidős foglalkoztatást. Ugyanakkor nem csak a kormányzatnak vannak még teendői. Jó lenne, ha az egész társadalmunkat áthatná a családbarát gondolkodás. Például ha egy olyan anyukát látunk a pénztárnál a sorban, akit három-négy gyermek cibál ide-oda, akkor automatikusan előreengedhetnénk. Akkor leszünk családbarát ország, ha észrevesszük ezeket a helyzeteket, és természetessé válik a szülők segítése a mindennapokban is.

Kiss Sándor

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2016. március 20-i számában.