A lélek egységében Krisztus népe kiutat és megoldást találhat

Kádár Zsolt esperes szerint a református egyház történetében meghatározó jelentőségű, emlékezetes alkalom volt a mostani világtalálkozó: „Isten kegyelme rátekintett egy olyan közösségre, mely sokféle belső gondja közepette új reménységet kapott.” A háromszáz delegátus több mint száz országból nyolcvanmillió reformátust képviselve hozta magával egyházának, népének, sőt kontinensének mai terheit.  Az esperes úgy véli, a világ mostani nyomorúságaival szembesülve kifejezésre jutott, hogy a lélek egységében Krisztus népe kiutat és megoldást találhat.

„Felemelő pillanata volt a nagygyűlésnek a két világszövetség egyesülését kimondó határozat elfogadása, az új elnök és a végrehajtó bizottság tagjainak beiktatása, az istentiszteletek, úrvacsorázások, éneklések, imádságok. Isten Lelke átsuhant és megérintett feketét, fehéret, sárgát, indián és indonéz, afrikai és ausztráliai reformátust, és közöttük amerikai, erdélyi, szerbiai, anyaországbeli magyart, amikor megérthettük újra közös hitvallásos küldetésünk lényegét, aktualitásait – mondta Kádár Zsolt. – Kitüntető volt számunkra, hogy e hatalmas nemzetközi református családban mind a nagygyűlés elvi, tartalmi teológiai részén, mind pedig a liturgiális alkalmakon megbecsült helye és szerepe volt a Magyar Református Egyháznak. Grand Rapids egyháztörténeti jelentőségű mérföldkő a keresztyénség, a reformátusság életében. Isten különleges ajándéka volt számomra, hogy ennek részese lehettem.”

Igazi örömünnep

„Elgondolkodtató volt látni a világ minden részéből idesereglő népet, férfiakat, nőket, ifjakat és idősebbeket” – mondta Peterdi Dániel főjegyző, aki szerint annak ellenére, hogy négy nyelven kellett tolmácsolni, aránylag folyamatosan ment sárga és kék lapok felmutatásával a vélemények megszondázása, mivel több bizottságban folyt a munka. Peterdi Dániel számára igazi örömünnepek voltak az istentiszteletek, a sok énekléssel, és a zenei betétek változatosságával, és külön öröm volt számára, hogy magyarul is felcsendülhetett a Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenható Isten kezdetű énekünk.

„Jó volt együtt élni más nemzetek tagjaival, de mégis az volt a legbensőségesebb, amikor bár más országok polgáraiként, de magyarul is beszélgethettünk egymással, dicsérhettük Urunkat, külön élmény volt ezen belül is Poznan Béla püspök úrral, Kocsis Attila esperes úrral és Varga Ferenc esperes úrral találkozni, megismerkedni” – zárta gondolatait a dunamelléki főjegyző.

Egy nagycsaládot kívánunk építeni

„Jó volt a hangulat az ifjúsági előkonferencián – véli Sütő Zsanett. – Külön csoportokban megbeszéltük Európa, Amerika és a karibi térség, Afrika, Ázsia és a Csendes-óceáni régió fiataljai előtt álló kihívásokat majd ismertettük ezeket egymással. Öröm volt látni, hogy a világ fiataljai képesek kommunikálni egymással és megérteni egymást.”

Sütő Zsanett szerint nem az ellenségeskedés és a vádaskodás hangulata uralkodott, hanem a különbségeket elismerő és tiszteletben tartó, és erre építő együttműködésé.

„Úgy éreztem, nemcsak beszélünk az egységről, hanem hiszünk is benne. Komolyan úgy gondoljuk, hogy egy új generáció gyermekeiként, történelmünket tiszteletben tartva, de nem azáltal gúzsba kötve, az új technológia segítségével azon szeretnénk munkálkodni, hogy egy élő, egymással kommunikáló nemzetközi közösséget egy nagycsaládot kívánunk építeni.”

„Mennyi mindent el lehet mondani szavak nélkül is!”

Pálfi Zsuzsa számára érdekes volt megtapasztalni, és női szemmel is nézni a találkozót. Szerinte ami számunkra otthon természetes, az sokak számára a glóbuszon még elérendő cél, mint például a nők felszentelése, és különböző pozíciókra való választhatósága. Fontos dolog kiállni egymás mellett, megosztani a tapasztalatokat, számára azonban az is érdekes volt, hogy a „gender justice” (nemek közötti igazságosság) túlhajtott formája hogy tudja olykor torzítani akár a bibliaértelmezést is.

„A találkozó legtöbbet jelentő részei a személyes találkozásokon túl az áhítatok, istentiszteletek voltak. A sokféle stíluson a keresztyéni öröm sütött át. Az üzeneteken túl mélyen elgondolkoztatott a szimbólumok szerepe, használata az istentiszteleteken. Mennyi mindent el lehet mondani szavak nélkül is, mennyire tudja erősíteni az Ige mondanivalóját egy-egy kis gesztus, tárgy, amire sok-sok szemléletes példát láthattunk.”

„A lecke fel van adva!”

„Megtörtént a világméretű református családegyesítés, amelynek alkalmából szívünknek kedves családtagokkal találkozhattunk – mondta Bölcskei Gusztáv. – Számos kétoldalú testvéri beszélgetésre is sort keríthettünk, amire egy helyen ritkán nyílik lehetőség.”

A püspök úgy véli, a nagygyűlésen megmutatkozott, hogy az egyház alapvető lételeme az istentisztelet: „Sok, gondosan előkészített és inspiráló istentiszteleti alkalmon volt lehetőségünk megélni azt a közösséget, amit immár a szervezet nevében is hordoz. A tanácskozás egészében is a közösség megélése volt a hangsúlyos, az eltérő ideológiák nem szültek éles ellentéteket. Jó volt megélni, hogy távolról sem passzív szereplői voltunk az eseményeknek, hanem aktív alakítói: segítőink és fiatal teológusaink által, de olyan kimondottan magyar témák által is, amelyek a nyilatkozatokban, de az istentiszteleteken is megjelentek.”

Bölcskei Gusztáv szerint az, hogy a két előkészítő dokumentumot, a Cartigny és Johannesburgi Nyilatkozatot hivatalosan is elfogadták, garancia lehet arra, hogy a közös kérdéseket, elsősorban a gazdasági és ökológiai igazságosság témáját valóban teológiailag megalapozottan tárgyalják a jövőben.

„Az új elnökkel, Jerry Pillay dél-afrikai lelkész testvérünkkel való első találkozások arról győztek meg, hogy autonóm személyisége, elkötelezett hite és kiváló szervezőkészsége új korszakot nyithat a közösség életében. Már helyben két végrehajtó-bizottsági ülésünk volt vele. Mindkét alkalommal határozott vezetőnek nyilvánult – emelte ki a Zsinat lelkészi elnöke. – A második ülés igazából állás volt, hiszen azzal kellett szembesülnünk, hogy az ülésteremből eltűntek a székek. Jerry egy pillanatra sem jött zavarba, állva tanácskoztunk. A záró istentiszteleten tartott igehirdetése pedig kiváló kombinációja volt a határozott programadó beszédnek és a megragadó igehirdetésnek, amelyben az új kezdet és a természetünkből fakadó rossz meghatározottságok feladása dominált. Annyi bizonyos, hogy a lecke fel van adva: hogy mennyiben leszünk közösség, az kizárólag a tagegyházakon, így a magyar református közösségen is múlik.”