Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Lk 2,10-11)

Az Ígéreteknek be kell teljesülni! A Messiás Júdából származik majd és Betlehemben, Dávid városában kell megszületnie. Két feltétel van mindössze, de hogyan valósulhatnak ezek meg? Hogyan kerül Betlehembe József és Mária, aki Názáret városában lakik? Emberi erővel ezeket a körülményeket lehetetlen megoldani, de ha Isten mozgatja az eseményeket, minden másképp alakul. Összeveszejti Augusztusz császárt, aki hatalmát szeretné gyakorolni az adózó lakosságon, és a függetlenségre vágyó Heródes királyt, aminek az lesz a vége, hogy Augusztusz pecsétes parancsban mondja ki a népszámlálást. Így teljesedik be a prófécia: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Azért odaadja őket, míg a szülő szül, de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz. (Mikeás 5,2-3)

A Bibliában később sem vonja senki kétségbe, hogy Jézus Krisztus júdeai és Betlehemben jött világra. De miért kell jászolban születnie? És miért öröm ez?

1. Hogy bebizonyítsa alázatos lehajlását a világhoz.

Jézus így válaszolt neki: „A rókáknak van barlangjuk, a madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét." (Máté 8:20). Isten szenvedő szolgáját látjuk benne (Ézsaiás 53). 

Ez a gyermek a Messiás. Nem kell senkinek félnie tőle. Bárki odamehet hozzá, Ő szolidaritást vállal velünk. Nem mogorva testőrök őrzik. Nem adót szed, nem tapossák katonái a búzamezőket, nem életeket olt ki, nem veszi el más kenyerét. Nem elvesz. Adni jött. A gyengék társa.

A nagyok trónja előtt reszket az ember. De nem így a bölcső előtt. Hív: „Gyere! Ne félj!" A sok nép mégsem hozsannázik neki. Csak az angyalok vannak meghatva. Nem tudják visszafogni csodálkozásukat és meghatódottságukat. Az angyali világ a mennyben örömmel dicséri az Isten szeretetét. Ezért zeng így az angyali ének: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lukács 2:14). Ha a föld hallgat is, az angyalok dicsőítik Istent. A fiú megérinthető. „Ne féljetek!" – szól az angyal. Salamon trónusánál reszkethetnének az alattvalók. „Nagyobb van itt Salamonnál", itt mégsem kell reszketni. Micsoda titokzatos érthetetlen szeretete ez az Istennek!

A bibliai népnél a vendégszeretet egy nagyon fontos dolog a mai napig. Bár a szállásért fizetni kellett, az istállóban ingyen hajthatta fejét álomra a megfáradt vándor. Jel ez: gyere, amint vagy, Istenhez, hisz nincs akadály. Krisztusban megjelent az Isten kegyelme minden népnek. Kegyelmez az Isten, nem pusztít még. Bátorsággal, félelem nélkül járuljatok trónusa elé! Mert nem oly főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.

„Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsid. 4,15-16) Bármikor jöhetsz a számodra alkalmas időben. A karácsony is ilyen idő. Jézus mindent átélt, ami ezzel a szenvedő világgal kapcsolatos. Megért, ahogy egy éhezőt is megérti az, aki volt éhes valamikor. Jézus szolidáris még a legkisebbel is.

Régi festményeken sokszor látható a jászolnál az ökör és a szamár is. Ez nem véletlen. Ézsaiási prófécia kérdi az Isten népét, ismered-e a Messiásodat? „Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!" (Ézsaiás 1,3). Vajon a mai jóllakott világ ismeri az Urat?

2. Volt sok hely Betlehemben, Jézusnak mégsem jutott. Nem palotában és bíborban született.

Ő a békesség fejedelme! Krisztus üzen, hogy nem a hatalmaskodók pártján áll. Nem a népet fegyverrel kordában tartó zsarnokokkal ért egyet. A világ látszólagos urainak üzen: „Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen." (Ap Csel 4, 26). Ma is ezt látjuk. Nem győzhet zsarnokság, a szegények kisemmizése, mert Jézus Krisztus a királyokkal szemben a gyengék pártjára áll.

Talán már hallottad a történetet. Sok évvel ezelőtt, amikor a nácik elfoglalták Dániát, jött a parancs: a zsidóknak meg kell jelölni magukat a karjukon viselt sárga dávid-csillaggal. A dánok látták, hogy mi történt a többi országban, tudták, mindez csak az első lépést jelenti. A király nem mondhatott ellent a rendeletnek. Minden zsidónak fel kellett vennie, köztük neki is a dávid-csillagot. Azt mondta a népének, hogy elvárja minden hűséges dán alattvalójától, hogy ugyanezt tegye. A király azt mondta: Mi valamennyien dánok vagyunk, egyikünk olyan, mint a másik. A sárga csillagot viselte minden nap, amikor Koppenhágába ment, hogy ezzel bátorítsa népét. Dánia királyát azonosították népével akkor is, amikor odaállt a saját életét kockáztatva a harcvonalra. Ugyanígy Jézusban Az Atya szolidaritást vállal a világgal.

Az Ige rákérdez, hogy ott van-e Jézus a palotákban, parlamentekben? Sokszor nincs helye! Vagy ott van-e a politikai vitákban? Az üzleti világban? Vajon ott van a fényűző gazdagok között? A világ vásárterein? A filozófusok embert magasztaló eszméiben? A szanhedrinben? Nincs helye ezekben.

De ott van a foglyok börtönében, ahogy Bunyan Jánossal volt, aki hitéért szenvedett. Ott volt a Gulágot megjáró lelkészekkel. Ott van a kérges kezű emberekkel, amikor hálát adnak a kenyérért. Ott van a gyermekét dajkáló édesanyával, aki békéért és betevő falatért imádkozik. 

A világ sokszor Barabást választja Jézus helyett. A karácsony megkérdez: te kit választasz?

3. A szállodában sem volt hely! 

Sokszor a szívünk valaminek a szállodája. Vajon mi van benne? Lehet, hogy egy szennyes istállóhoz hasonlít a szívünk inkább. Jézus ott született meg. A gondolataidba, életedbe, családodba, Jézus oda megy, hogy rendet tegyen, ahol talán nem szívesen fogadod a tisztátalanság miatt. Békét hoz. Ő ott is király.

Egy hódító rengeteg vért ontott. Tetteit és dicsőségét krónikákba íratta és kőbe vésette. Mauzóleumot építtetett magának, hogy dicsősége megmaradjon. De ma nem ismerik a nevét. Az elmúlás pora belepte emlékét.

De volt valaki, aki gyermekként jött a világra. Egy istállóban született. Nem bántott senkit. Nem volt kard a kezében. De könyörült a betegen, elesetten. Meghalt ártatlanul egy véres kereszten. Feltámadt. És ma minden városban hétről hétre milliók emlegetik nevét és mindenhol van épület, amely az ő dicsőségét hirdeti.

4. Ma olyan időt éljük, amikor neked sem akarnak helyet adni a világban, ha Isten lakik a szívedben. 

Életed egy tükör ilyenkor, s a világ nem szereti a tükröket. De ne félj! Ahol Isten van, oda áldás és békesség, szeretet költözik. Vidd a megszületett hírét, ahogy a bölcsek, pásztorok és sok keresztyén tette eddig is. Légy a világ lelkiismerete, hogy az jobbá válhasson. Isten a te oldaladon áll.

A betlehemi gyermekhez való viszony próbára tette Izráelt. Nem hallgattak a beteljesedett próféciára. Sokan megbuktak akkor a vizsgán. Te ne bukj el! Hisz ő a királyok királya, aki ítéletet mond majd egy napon a királyok felett is. Az Úr erős Isten. Ő adjon reményteljes békés, áldott karácsonyt!

Zán Fábián Sándor

A szerző a Kárpátaljai Református Egyház püspöke.