Kolozsvári nagyvilág

„Kiváló feleség, tökéletes anya, megértő testvér és jó gyermek voltam. Sokat dolgoztunk és kirándultunk, néhanapján a templomba is elmentünk, hogy az új ruhámban tetszelegjek” – mutatja be egykori életét Keresztúri Zsuzsanna. Környezete nagyon ügyes és talpraesett nőnek ismerte, aki mindig eléri a célját. Most már úgy látja, hogy inkább harcias természetű volt, önhitt, aki tűzön-vízen átgázolt, csakhogy övé legyen az utolsó szó. Jól ismert segítőkészsége mögött akkoriban egészen más okok húzódtak, mint jelenleg: „Isten a megtérésemkor feltárta előttem a valódi énemet, megmutatta, hogy amit én szeretetnek láttam, valójában önzés volt, mert csak a dicsekvést és a magamutogatást szolgálták a tetteim, a jóleső elismerésekre vágytam.”

Zsuzsanna ma már tudja, hogy férjét is Istentől kapta. A zsánerével tökéletesen ellentétes Keresztúri Sándorral munkahelyén ismerkedett meg. A fiatalok között igaz szerelem szövődött, melynek lángja huszonöt évig melegítette otthonukat. „Bár nagyon rövidnek érzem a házasságunkat, de tartalmasan és boldogan, szeretetben éltük meg minden percét. Sokat jártunk a természetbe, de akkoriban eszembe se jutott azon gondolkodni, hogy ki teremtette a Földet, a csillagokat és a fákat” – emlékszik vissza. A pár később saját üzletet, palacsintázót nyitott Kolozsvárott, amiből – igazodva az egyre nehezebb gazdasági helyzethez – később bisztró, majd élelmiszerbolt lett.

Budapesti rajtolás

1999. szeptember 1-jén érkeztek Budapestre rokonlátogatóba. „Senki sem hiszi, csak Isten tudja, hogy anyagi gondjaink ellenére sem akartuk soha elhagyni a szülővárosunkat, Isten időzítése azonban mindenben tökéletes” – mutat rá. A házaspár abban állapodott meg: ha két héten belül egyikük bejelentett munkát kap, maradnak. Három nappal később a férje a szakmájában helyezkedett el. „Akkor persze nem tudtam, hogy ezt is Istennek köszönhetjük, a saját ügyességünknek tudtam be.” Hitről, vallásról, Istenről soha sem beszélgettek egymással, Zsuzsanna csak akkor emlegette az Urat, ha valaki nagyon megbántotta.

Első hitbeli élménye a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban érte, ahova meggyőződése szerint szintén Isten vezette. Abban a templomban hallotta először az otthon nevét, ahol takarított. Már akkoriban is hívogatták az istentiszteletekre, bibliaórákra, de azok nem érdekelték. A templom diakóniai küldöttségével azonban egyszer ellátogatott az idősotthonba besegíteni. A jutalomebéd után minden bátorságát összeszedve állást kért és kapott Derencsényi Zsuzsanna igazgatótól. Kezdetben a konyhán dolgozott, ott figyelt fel az istentiszteletek halkan leszűrődő énekeire. „Egyszer csak azon kaptam magam, hogy oldalt ülök a lépcsőn, hallgatom a dicsőítő énekeket és szívemet különös melegség járja át, mintha csak egy mennyei kórus énekelt volna” – eleveníti fel emlékeit. Mint mondja, Isten látta a vágyakozó szívét és egy köldöksérven keresztül áthelyezte az első emeletre, ahol Isten igéjét hallgatva takarított, későbbi térdműtétje után azonban már ezt a munkát sem tudta ellátni. „Azt tudtam csak, hogy Isten gondoskodni fog rólam és így is lett: Beszterczey András igazgató új állást ajánlott, a harmadik emelet időseivel foglalkozhattam még évekig” – avat be hálatelt szívvel Zsuzsanna, aki nyugdíjba vonulása után is sokáig visszajárt segíteni az otthonba.

Teremtő csend

Férje 2002-ben betegedett meg és tragikus gyorsasággal hunyt el. Hiába jártak orvostól-orvosig, nem tudták diagnosztizálni autoimmun betegségét, súlyos tünetekkel szállították kórházba, ahol egyértelművé vált mindkét veséjének leállása, amit agykárosodás követett. „Nem sokkal később a karjaimban vérzett el, nem volt már visszaút, a tekintetébe békés üresség költözött. Minden napot vele töltöttem, míg magához nem szólította az Úr. Ez volt az én pillanatom: a kőkemény és akaratos szívem olyan állapotba került, hogy Isten hozzá tudott férkőzni” – csuklik el a hangja.

Abban a néma órában „levetkőztette" az emberi testet és megelevenedtek előtte az építőelemei, lelki szemeivel látta társa vénáit és csontjait. Csak az járt a fejében, hogy milyen tökéletesen vagyunk mi, emberek megalkotva. „Ekkor ismertem fel, hogy valakinek ezt meg kellett teremtenie, aki nem lehet más, mint Isten. Felnéztem az égre és életemben először megszólítottam az Urat” – mondja. Akkor világosította meg korábbi életét és cselekedeteit, ott értette meg vele, hogy őszintén szereti és szabadulást kínál neki. „Bár még a Miatyánkot sem tudtam, őszinte bűnvallást tartottam és megtértem az Atyámhoz. Amikor rádöbbensz, hogy Jézus Krisztus nemcsak valamit tett, hanem az életét adta érted, mást sem szeretnél, csak a kedvében járni, amihez elengedhetetlen az élő és folyamatos beszélőviszony” – magyarázza.

Élő közösségben

Istennel a gyász időszakát is szinte észrevétlenül, fájdalommentesen élte meg. Hiszi, hogy Isten mindent pontosan elrendezett és ajándékba adta, hogy idős emberek között kezdhetett el szolgálni. Jelenlegi, salétrom utcai gyülekezetében négy néninek és egy bácsinak segít naponta. Van, akivel Bibliát olvas és együtt imádkozik, másoknak a házimunkában és a bevásárlásban segít, vagy éppen a közlekedésben és az ügyintézésben, kinek mire van szüksége. „Próbálok Istenre mutatóan szolgálni szavaimmal és kezeimmel, mert az ő szeretetét szeretném közvetíteni. Hálás vagyok, amiért arra figyelmeztet: ne lopjam meg az ő dicsőségét, mert ha jót is teszek, azt csak neki köszönhetem” – jegyzi meg szerényen Zsuzsanna, akinek az életét Isten teljesen újjá formálta. Egész nap Vele beszélget, igéje a napi útmutatás számára, a Bibliát már este ágya mellé készíti. Álmatlan éjszakáin imádkozik, énekel, istentiszteleteket hallgat.

Gyülekezetének aktív tagja, az istentiszteletek, bibliaórák és asszonykörök állandó résztvevője. Hitéről és megtéréséről több csendesnapon tett már bizonyságot. Azt is Isten munkájának tartja, hogy a salétrom utcai reformátusoknál lelki otthonra talált. „Azonnal befogadtak és ragaszkodnak hozzám, pedig nem vagyok simulékony természet" – hangsúlyozza. „Élő hitű, komoly gyülekezet vagyunk, lelki testvéreimmel egyformán szeretjük az Úr Jézust, csodáit nap mint nap megtapasztaljuk” – teszi hozzá.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent neki Isten, egy szóval felel: mindent. „Most már nem céltalanul élek és sosem vagyok egyedül, mert élő reménységem van benne. Tudom, hogy honnan jövök, hová tartok és ki vagyok. A múltam megbocsájtva, a jelenben új, a jövőben pedig örök életem van” – önti szavakba érzéseit. Arról is szól, hogy ma már nem a félelem vezeti, hanem Isten hatalma és ereje, aki számtalan bizonyosságát adta, hogy ne nézzen semmi másra, csak felfelé. A történelem Ura élete legbiztosabb pontja lett, aki a láthatatlant láthatóvá teszi a hitben járó szív előtt és a nyomorúságot, a gyászt is a lélek javára fordítja. „Nem is tudom, mi lenne velem a Megváltóm nélkül, el sem tudom képzelni magam másként. Boldog és kiegyensúlyozott vagyok, Isten dicsőségére.”

Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz

Egyszerűen református

Nem találod a kiutat? Megmutatjuk. Józanodnál? Segítünk. Magadra maradtál? Veled vagyunk. Valódi kapcsolatokra vágysz? Közösségbe várunk.