Több mint százhatvan vettek részt azon a négynapos lelkésztovábbképzőn, amelyet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház szeptember 19. és 22. között szervezett meg a magyarországi Berekfürdőn a kilenc egyházmegye lelkipásztorai és a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán idén végzett teológusai számára. A Kapcsolataink címmel meghirdetett lelkésztovábbképzés programjából nem hiányzott a témával kapcsolatos előadások mellett a lelkipásztori munkával összefüggő műhelymunkák sem. A résztvevő lelkipásztorok többsége örömmel fogadta az összlelkészi találkozónak is nevezhető továbbképzést, amelyen lehetőség nyílt még jobban megismerkedni a többi egyházmegyében szolgáló kollégáikkal. A rendezvényen mind a magyar, mind a szlovák egyházmegyék lelkipásztorai közösen vettek részt.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hét magyar és két szlovák egyházmegyéjében kétszázhúsz lelkipásztort szolgál, közülük a továbbképzésen százhatvanan jelentek meg. A rendezvényről csak azon lelkészházaspárok egyik tagja maradhatott távol, ahol tizenöt évnél fiatalabb gyermeket nevelnek. Fazekas László püspök a nyitó istentiszteleten az egybegyűlteknek örömét fejezte ki, hogy sokan eljöttek. A napi igéből kiindulva pedig arra helyezte a hangsúlyt, hogy Pál apostol a hite által tett bizonyságot. A lelkészeknek is fel kellene tenniük azokat a kérdéseket, hogy ki voltam, mivé váltam és mit kell tennem. A lelkésztovábbképző kapcsán pedig elmondta, hogy több okból is szükséges volt azt megszervezni: egyrészt azért, mert rendelet is előírja a lelkészek munkáját elősegítő képzések megtartását, másrészt pedig az utóbbi idők eseményei is előidézték ennek szükségességét.

Fazekas László püspök áhítata után Bándy György, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara  tanszékvezető tanára az ó- és újszövetségi kapcsolatokat hozta közelebb a hallgatóság számára más szempontok alapján, amit a résztvevőknek a csoportos beszélgetés alkalmával lehetőségük nyílt még alaposabban átbeszélniük. Nagy érdeklődés övezte Juraj Brecko tusai lelkipásztor, az ondava-hernádi egyházmegye esperesének az előadását a keresztyénség és a közéletben megnyilvánuló populizmus viszonyáról.

A második nap fő témáját a Házastársi, családi és gyülekezeti kapcsolatok tették ki, melyekre Szarka Miklós budapesti pasztorálpszichológus világított rá a lélektan szemszögéből. A továbbképző harmadik napján Grezsa Ferenc pszichiáter az önazonosság összetettségéről és fontosságáról, Török Iván szupervízor pedig a hivatás ápolásáról szólt a hallgatóságnak.

A lelkipásztoroknak lehetőségük nyílt olyan kiscsoportos műhelymunkákba is bekapcsolódniuk, amelyen szó esett a cigányokról (Batta István), a függőségről (Sebők János), csoportépítő játékokról a katechézisben (Szénási Lilla), kapcsolatokról a kis gyülekezetben és szórványban (Sohajda Levente, Göncruszka), valamint a városi gyülekezetben (Jenei Zoltán, Debrecen). Kisebb csoportban szó volt még az identitásról, (Molnár Éva, Szénási Szilárd, Écsi Gyöngyi), a hivatásgondozásról (Tóth Zoltán) és a sport szerepéről a gyülekezetépítésben (Blanár Erik, György András). A lelkésztovábbképző kerekasztal-beszélgetéssel és úrvacsorával egybekötött magyar és szlovák nyelven tartott istentisztelettel zárult Géresi Róbert magyar és Marián Hamari szlovák püspök-helyettesek szolgálatával.

A záró napon több lelkész is kifejtette, hogy szükség van ilyen jellegű továbbképzésekre. Főleg abból kifolyólag, hogy a szolgatársak még jobban megismerjék egymást, de azért is, hogy több, új és hasznos információt kapjanak a szolgálatukkal kapcsolatban. A konkrét javaslatok mellett elhangzott az is, hogy jó lenne, ha az egyház vezetése mindenki épülésére gyakrabban szervezne összegyházi továbbképzést.

Reformata.sk