- Igehirdetésében arra buzdította a híveket az ökumenikus imahét záró rendezvényén Székesfehérváron az Evangélikus Egyházközség templomában, hogy bátorsággal éljék meg a feltámadásba vetett hitüket, hiszen a tanúságtételükre ennek a világnak szüksége van. Mi a tapasztalata, mi az üzenete a mai magyar keresztyének számára az imahét Lukács evangéliumából idézett vezérigéjének, amely így szólt: „Ti vagytok erre a tanúk”?

- A tanúság a keresztyén ember legfontosabb küldetése. Különbség van a tanú és a hírnök között. A keresztyén ember hírnök is, de elsősorban tanú. A hírnök, például a király hírnöke, a rábízott üzenetet továbbadja, de ezzel le is tudja feladatát, hiszen nem érdekelt az üzenetben. A tanú annyival több, mint a hírnök, hogy az üzenetben érdekelt, önmaga megtapasztalta és egzisztenciálisan átélte annak tartalmát. Naponta oda kell menekülnünk az Úr Jézus Krisztushoz és el kérni tőle az erőt a tanúsághoz, hiszen a keresztyén csak akkor lehet jó tanú, s az igehirdetésben is erről beszéltem, ha minden nap könyörög azért, hogy a Krisztus feltámadásába vetett hite egyre erősebb, a bizonyossága egyre nagyobb legyen. Ekkor lesz képes tanúságát a világban teljesíteni. Tudjuk, hogy Isten ellensége a hívő embert különösen is támadja kísértésekkel, kétellyel, és súlyosabb esetben a kétségbeeséssel.
A mai század emberénél, egy vallástalan, vagy talán kevert vallású világban a tiszta evangéliumról való tanúskodás elsősorban a hiteles élettel lehetséges. Magam is azért imádkozom, hogy az Úr Isten az Ő Lelke által tegyen engem és mindannyiunkat hitelessé ott, ahol vagyunk: a munkahelyünkön és a családban. Utóbbiban mindent tudnak rólunk, „jól ismernek” bennünket, ott nehezebb a misszió. Ha vannak nehéz vagy éppen szorongató helyzetek, tudjunk hívő ember módjára viselkedni, hiszen akkor vizsgázunk, hogy mi valóban az Úr gyermekei vagyunk-e.

Indirekt módszer a misszióban is

- Napjainkban egy modern világról és új korszakról beszélhetünk. Ezzel együtt  megjelentek az új kihívások is. A modern embert milyen új eszközökkel lehetséges megszólítani, eljuttatni hozzá  az evangélium üzenetét? Gondolom, ma már a templomon kívüli lehetőségekben is szükséges gondolkodni a kapcsolat kiépítéséről...

- Számomra a templom nagyon fontos, de meg kell fogalmazni, hogy valóban szükséges kilépni a falain kívülre is. De ezek a lépések mindig a templom falain belül kezdődnek el. Gyülekezetemben, Balatonalmádiban gyakran rendezünk olyan alkalmakat, amelyekkel nyitni tudunk azok felé az emberek felé, akik úgy nőttek fel, hogy az igét nem ismerik és nem hallottak Istenről sem. Ilyen kezdeményezések lehetnek például a baba-mama kör, gyülekezeti kórus, vagy a filmklubok szervezése, közös éneklés, és egy-egy elgondolkoztató, életszerű problémát felvető film nyomán nagyon jó beszélgetések alakulnak ki. Teljesen liturgiamentes alkalmakról beszélek. Tapasztalataim szerint a gyülekezetünkben ez az indirekt módszer nagyon jól működik, sokakat tudunk ennek segítségével körünkbe bevonni. Miközben együtt vagyunk, beszélgetésünk során szinte észrevétlenül személyes kapcsolatok, barátságok, emberi kötődések alakulnak ki. Olyan problémákat tudunk így átbeszélni, amelyekre a végső és helyes válasz ott van az Úrnál.  
Úgy tapasztalom, hogy napjainkban az emberek többsége mindenféle direkt módszert elutasít. Magam is az indirekt módszerekben hiszek, és abban, hogy nagyon kell szeretni az embereket valamennyi hibáikkal és nyomorúságaikkal együtt. Nagyon fontos, hogy meghallgassuk, megértsük és megismerjük őket, mi az, amitől szenvednek. Ha kialakul egy személyes kapcsolat, attól kezdve az Úr megáldja a missziót és az evangelizációt. A templomfalakon kívüli szolgálatra jó példa a három napos Dunántúli Református Napok ez évi rendezvénysorozata, amelynek előkészületei nagy erővel haladnak. A programokba beépítünk korábbi „REND”- napokon már jól bevált előadásokat, fórumbeszélgetéseket, korosztályi rendezvényeket. A megszokott alkalmak mellett tervezünk olyan műsorokat is, amelyek nyitást jeleznek a világ felé, egyúttal bemutatják, hogyan élnek a dunántúli reformátusok. Tervezünk például élő koncertet Ákossal, az énekes művésszel, előtte egy beszélgetést vele, és meghívtuk Varnus Xavért is fellépni. Talán bizonyos körökben utóbbi művész neve kérdéseket vet fel, de ezzel nem kívánok vitázni. Annyi bizonyos, hogy személyében jelentős ismertségnek örvendő orgonaművészt hallgathatunk majd. A sokszínű, változatos rendezvényen a látogató azt is megtudhatja, milyen is a Magyarországi Református Egyház és kialakíthat egy valódi kapcsolatot Jézus Krisztus evangéliumával.

- A széles közvélemény érdeklődését is bizonyára felkeltette, amikor meghirdették az elmúlt év nyarán a „nyakkendő nélküli” gyülekezetlátogatásokat a dunántúli egyházmegyékben. A program egy éven át tart. Milyen tapasztalatokat szerzett püspök úr az egyházközségek lelkipásztoraival történt személyes találkozók alkalmával?

- Püspöki szolgálatom első évének legnagyobb  élményét jelentette a „nyakkendő nélküli” látogatás sorozat, amelyben az egyházkerület vezetésével kerestük fel a kerület valamennyi lelkipásztorát. Régóta nem volt ilyen kezdeményezés. Hangsúlyozom, ez nem generális vizitáció, tehát semmiféle ellenőrzésről nincsen szó. Az időpontokat előre egyeztettük, az egyházmegyék esperesei is velünk jöttek. A találkozó célja egy kötetlen, baráti és testvéri beszélgetés kialakítása. Ez által szerettük volna a lelkészek személyét, családját, örömeiket gondjaikat még jobban megismerni. A beszélgetések alkalmával számos gond előkerült, és amikor feltárult előttünk a gyülekezetek valós helyzetei – legalábbis gondolatban – jegyzetelnünk kellett.
Amikor a látogatásokat az elmúlt év nyarán megkezdtük, Isten segítségével azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy szűk egy év alatt, azaz pünkösdig, az egyházkerület minden lelkipásztorát sikerül meglátogatnunk. Az egyházkerületben hat egyházmegye van, eddig négyet kerestünk fel, a somogyi és tatai még hátra van. Ha Isten megsegít, utóbbit februárban látogatjuk meg, a Somogyi Egyházmegyét pedig három részletben, hiszen az a legnagyobb kiterjedésű.

- A látottak-hallottak alapján milyen tervek készültek?

- Nagyon sok fényképet készítettünk, a pásztori látogatások végeztével szeretnénk egy szép színes kötetet összeállítani, benne megismertetni a lelkipásztorokat és családjaikat. A leírással egyfajta összegzés a célunk. Később talán komoly egyháztörténeti dokumentum is lehet majd mindebből.
A látogatásokat szeretnénk a jövőben kiterjeszteni nem lelkészi körökre, a nyugdíjasokra, illetve az egyházkerület területén működő intézményekre. Erre példa, amikor a Pápai Református Gimnázium tanári karát látogattuk meg. Mindezt szeretnénk tovább bővíteni informális egyházkerületi tanácsülésekre, ahol napirend nélkül ,kötetlenül beszélgethetünk. Itt kiderülhetnek olyan témák, melyeket később hivatalos formában is meg kell vitatni.

Komoly lehetőség, hogy a Szigeten is működik keresztyén szolgálat

- Nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy itthon valóságos megosztó kérdésnek tűnik a „Sziget Fesztivál” ügye. Sokan hallani sem akarnak róla, míg mások meghatározó kulturális rendezvény sorozatként tartják számon. Püspök úr is részt vett elmúlt nyáron a rendezvényen, amelyről megállapította: ilyen eseményen is lehetséges és kell az evangéliumot hirdetni.

- Bevallom, korábban sosem voltam jelen a Sziget Fesztiválon, csak hallottam róla. Számomra lenyűgöző volt rengeteg fiatalt látni egy helyen. Felmerült bennem, jó lenne, ha ekkora létszámnak csak a töredékét tudnánk egyházi berkeken belül mozgósítani. Megfogalmazódik a kérdés: hol is a hiba? Örültem a keresztyén jelenlétnek. A Közös Pont Szolgálat sátrában a fesztivál ideje alatt, koncertezés és rettenetes hangzavar közepette folyt a missziós tevékenység. Amikor kilátogattam, éppen az volt a téma, hogy „ki vagyok én?”. Ennek a kérdésnek jegyében egy tesztlapot lehetett kitöltenie a jelentkezőknek. A teszt úgy volt összeállítva, hogy a kitöltő személyben „mocorgó” kérdések előbb-utóbb felszínre jöjjenek, s így nagyszerű beszélgetések alakulhattak ki. A sátorban dolgozó munkatársakhoz hasonlóan magam is felvettem a Közös Pont trikót, így sikerült a tömegben elvegyülnünk. A fiatalok nem feltétlenül tudhatták, hogy például velem, mint lelkipásztorral beszélgetnek. Számos érdeklődő megfordult körülöttünk. Volt, aki bekukkantott, de mondta, hogy nem akar semmiféle tesztet kitölteni. Más azt mondta, bár érdekli a teszt, de igazából egyetlen egyházhoz sem szeretne tartozni, és volt, aki kijelentette, szabad akar maradni, és ezért mindenre nyitottnak vallotta magát. Természetesen olyan fiatallal is találkoztam, aki kiöntötte szíve minden bánatát és egy mély, lelkigondozói beszélgetést sikerült kialakítanunk vele. A hét végén vasárnap, a zenebona közepette, palástban hagyományos úrvacsorás istentiszteleti szolgálatra is sor került, esténként pedig áhítatot tartottunk. Azt mondom, önmagában is nagy lehetőség, hogy keresztyén szolgálat működik a Szigeten is.

 Szűcs Gábor