A miniszter beszédében idézte a mondást, miszerint fegyverek között hallgatnak a múzsák, majd felvetette, hogy ha ezt megfordítjuk, ha a múzsák, a lélek és a szellem emberei beszélnek egymással, inspirálják egymást, akkor „hátha előbb utóbb elhallgatnak a fegyverek". Ez lenne az értelme a párbeszédnek – tette hozzá.

Szélesíteni a párbeszédet

Balog Zoltán hangsúlyozta, szólni kell, beszélgetni kell, mert a hallgatásnál, az elhallgatásnál nincs rosszabb. Hozzátette, akkor és ott kezdődik a baj, ha vannak, kik elhallgatnak, akik nem akarnak beszélni egymással, mert azok előbb utóbb el is fordulnak egymástól és ellenségekké is tudnak válni.

Olyan gondolkodást kell indítani a magyarság és a zsidóság kapcsolatáról a fiataljainkban, hogy a jövőben sokkal nagyobb megértéssel tudunk egymás felé fordulni. Mint hangsúlyozta, az elhallgatásnál nincs rosszabb. Hozzátette, őszintén kell beszélnünk egymással, mert magukban mindenfélét gondolunk a másikról, miközben nem ismerjük jól a másik felet. Magyarországon a többség ki van éhezve az őszinte, tiszta beszédre – jelentette ki.

A II. Vatikáni Zsinat által 1965-ben kiadott, a katolikus egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szóló Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatából kiemelte: „nem kívánja a zsidókkal való párbeszédet a holokauszt tragédiájára leszűkíteni". Hozzátette, ezt a „nagy, megkerülhetetlen követ mi sem akarjuk megkerülni, hanem szembe akarunk nézni vele", a Biblia tanulmányozásával, a teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni egymást. Úgy vélte, hogy így lehet közelíteni a tragédiához, a bűnökhöz is, amelyeket valóban nehéz megbocsátani.

A miniszter beszélt arról, hogy a zsidó oktatási kerekasztallal két éve párbeszédet folytat a tárca a Nemzeti Alaptantervről, s megállapodtak olyan megfogalmazásokban, szövegekben, amit mindkét fél el tud fogadni.

„Az összes népek közösséget alkotnak"

Korzenszky Rihárd tihanyi bencés perjel szerint a II. Vatikáni Zsinat a katolikusok számára nagy erejű összegezés volt, ugyanakkor feladatok megfogalmazása is. A Nostra Aetate kezdetű dokumentum hangsúlyosan figyelmezett: „az összes népek közösséget alkotnak, egy az eredtük is, hiszen Isten telepítette be az emberi fajjal az egész földet" – idézte.

Mi, akik hazánknak valljuk ezt az országot, különbözőségeink elfogadásával tudjuk gazdagítani egymást és nemzeti közösségünket – jelentette ki. Történelmi bűneinket meg kell vallanunk, bocsánatkérés nélkül nincs bűnbocsánat – figyelmeztetett. Rajtunk áll, hogy megépüljön egy olyan országban, amelyben valóban testvérként tud élni minden ember – tette hozzá.

„Olyan, min te"

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke József és testvérei bibliai történetét idézte a hallgatóság elé. Hangsúlyozta, volt olyan hetven évvel ezelőtt, hogy valakik azt hitték, testvéreik megvédik őket, velük nem fordulhat elő József története, aztán mégis megtörtént. Ma azért ültünk le itt, mert nem szeretnénk, ha közülünk bárkivel megtörténne az, ami Józseffel – jelentette ki.

Kiemelte, hogy a konferenciának ennek szellemében olyan gondolatokat kell megfogalmaznia, amelyek ki tudnak sugározni „a falakon túlra" is. Végül a konferencia zárónyilatkozatából idézett: szeresd felebarátodat – ő is olyan, mint te!

Tanulni a múltból

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija egy auschwitzi történettel kezdte beszédét: Elie Wiesel egyik könyvében a haláltábor lakói azt figyelik, hogy szenved ki lassan egy felakasztott fiatalember. Egyikük megkérdi: hol van Isten? A másikuk azt felei: ott van a fán! A rabbi hangsúlyozta, a hívőknek mindig kérdés, hol van Isten, de ugyanúgy kérdés az is, hol van az ember a mindennapi kérdésekben, amikor választani kell jó és rossz között.

Hetven évvel a holokauszt borzalmai után nem az a cél, hogy felébresszük egymásban a lelkiismeret-furdalást, hanem az, hogy a múlt tragédiáiból, rossz döntéseiből közös gondolatot fogalmazzunk meg, ami közös jövőnket megalapozza – fogalmazott Köves Slomó. Hozzátette: ilyen közös gondolat lehet, hogy a jót és rosszat a hívők nem társadalmi, emberi, hanem isteni alapokra helyezik. Látjuk, milyen gyorsan romlott meg az ember és veszítette el ítélőképességét jó és rossz között, mert az társadalmi szerződésen alapult – utalt a II. világháború történéseire.

Kifejtette: a II. világháború végég olyan borzalmak történtek Magyarországon, ami elbizonytalanította a magyar zsidókat, maradhatnak-e ebben az országban. Mégis számottevő közösség maradt, mert úgy gondolta, van itt közös jövő. Köves Slomó úgy vélte, minden nézeteltérés dacára közös a felelősségünk abban, hogy ne csak a múltunkról beszéljünk, hanem közösen alakítsuk ki közös jövőnket.

Forrás: MTI

Fotó: Máthé Zoltán/MTI