Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?" (Apostolok Cselekedetei, 2:12)

A feltámadást követő napok Jézus követői számára egyszerre lehettek összezavaróak és ijesztőek. Néhányan láthatták is a feltámadott Krisztust, a felső szobában, az Emmaus felé vezető úton. Sőt, meg is érinthették a sebeit, és vacsorázhattak vele. Most pedig mindnyájan egy szobában voltak, és várakoztak. Nem lehetett könnyű ilyen kis helyre betömörülniük, még csak nem is tudva, mi az, amire várni kell, és mit kell cselekedniük. Azután zúgni kezdett a szél, rájuk ereszkedtek a lángnyelvek, és ők elkezdtek nyelveken szólni.

„Ez meg mit jelent?" - kérdezte az utcáról figyelő tömeg. Azonban még azok között is, akik Jézus sok csodetételét végignézhették és Isten Fiát közvetlen közelből hallhatták, voltak, akik visszahangozták a kérdést: „Mi akar ez lenni?"

Miközben az első pünkösd történetét olvassuk, mi is feltesszük a kérdést: „Mi akar ez lenni?" Akik politikai vagy pénzügyi kríziseket élnek át, vagy erőszak, megszállás, háború vagy konfliktusok közepette találják magukat, megkérdezik: „Mi akar ez lenni?" Akiket meggyőződésük vagy hitük miatt üldöznek, megkérdezik: „Mi akar ez lenni?" Akik menekültekké váltak vagy természeti katasztrófák – árvizek, szárazság, földrengések vagy szökőárak – áldozatai lettek, megkérdezik: „Mi akar ez lenni?" Akik a HIV/AIDS betegségtől szenvednek, vagy alig bírják előteremteni maguk számára az ételt, a tiszta vizet, nem tudnak a családjuk számára lakhatást, iskoláztatást biztosítani, megkérdezik: „Mi akar ez lenni?" Akik egy pótolhatatlan szeretett személy elveszítése miatt szenvednek, megkérdezik: „Mi akar ez lenni?" Akiknek a hazája a klímaváltozás miatt veszélybe került, megkérdezi: „Mi akar ez lenni?"

Pünkösd napjáról elmélkedve rá kell jönnünk, hogy a Szentlélek ezzel az első cselekedetével Isten népének sokfélesége iránt mutat tiszteletet. Isten követői nem ugyanannak a népnek a tagjai, nem beszélik ugyanazt a nyelvet. Nem ugyanúgy értelmezik mindazt, amit látnak vagy megtapasztalnak. De Isten hatalmas cselekedetei és ereje ugyanúgy megváltoztatja őket.

Ahogyan a Szentlélek ereje megnyugodott az akkori híveken, ugyanúgy jön el a Lélek hozzánk is. Jézus Krisztus élő jelenléte továbbra is azon munkálkodik, hogy megjavítsa, megváltsa azt, ami a világban eltörött, és hogy bátorságot, reményt és a szeretet átváltoztató erejét lehelje belénk.

Töltsön be minket újra az első pünkösd Szentlelke, hogy mi is, akárcsak azok, akik abban a szobában várakoztak, betöltekezhessünk Isten szeretetével és egymás új megértésével. Adja Isten, hogy megváltozhassunk, hogy képesek legyünk hirdetni Isten hatalmas cselekedeteit a mai világnak!

Forrás: World Council of Churches

Fordító: Burns Katalin