Országokon átívelő programsorozatot szerveztek Angliában Kálvin János születésének 500. évfordulóján. Az ünnepi alkalmakat együtt tartották– a svájci, a holland, a német, a francia, a magyar valamint két skót egyház reformátusai. A Kálvin-emlékév záró istentiszteletén Bölcskei Gusztáv hirdetett igét az angol főváros svájci gyülekezetében. A püspök ezután, advent első vasárnapján a londoni magyar gyülekezetben prédikált, ahol több mint nyolcvanan hallgatták a zsinat lelkészi elnökének igehirdetését. "Kétszer annyian jöttek el az istentiszteletre, mint az megszokott egy-egy hétvégén - mondta Bölcskei Gusztáv, majd hozzátette " a gyülekezeti tagok között számos fiatalt lehetett felfedezni a templomban". A zsinat lelkészi elnöke elmondta azt is, hogy egyes felmérések szerint évente 38 ezren utaznak a Londonba munkát vállalni. A vasárnapi londoni istentisztelet a megszokott módon, közös beszélgetéssel zárult. Az angliai magyar reformátusok gyülekezeti életéről Salánki István lelkipásztort kérdeztük. Hogyan telnek a londoni református gyülekezet mindennapjai? Általában a gyülekezet tagjai csak hétvégente találkoznak egymással, mert sajnos nagyon nagyok a távolságok. Van olyan testvérünk, aki több mint 70 kilométert utazik, hogy együtt lehessen velünk a vasárnapi istentiszteleten. Ennek ellenére nagy az összetartás a magyarok között. Az anyanyelven tl mi az, ami még összetart? Hasonlók a problémák, a nehézségek és a közös alkalmakon tudnak a többiek tanácsokat adni és segíteni egymásnak. A nagy távolságok miatt fizikailag nem tudnak találkozni a gyülekezeti tagok, így marad a hétvége, amely egy biztos közös pont. Minden vasárnap istentisztelet tartunk, kéthetente szombatonként Bibliaórára várjuk a híveket. Nemcsak egyházi, hanem kulturális programokat is szervezünk. Évente négy-öt alkalommal magyar művészeket hívunk meg. Ezek kötetlen találkozások, szintén magyarul. Az istentiszteletek után pedig közös beszélgetéseket szervezünk. Mindig mindenki marad? Igen. Sosem sietnek haza. Nálunk mindig mindenki marad! Másabb a munkája, mint egy magyarországi lelkipásztoré? Majdnem minden vasárnap más és más negyven hívőnek prédikálok. Ez szintén a távolsági okokra vezethető vissza, valamint persze az anyagiakra is. Nem mindenki teheti meg, hogy órákat utazik vasárnaponként. Emiatt rengeteget telefonálok, elmailezek és szkájpolok, így tartom a kapcsolatot a gyülekezeti tagokkal. Lelkigondozom őket, mert szükségük van rá, ez az én misszióm. Nagy teher lelkileg, ha valaki távol él a hazájától. Hiányzik számukra a biztonság, és ha van is munkájuk és szállásuk az csak ideiglenes, ezért folyamatos létbizonytalanságban élnek. Az itt élők 98 százaléka rövidtávra tervez, átlagban egy évet töltenek Londonban. Ha szerencsét próbálni induló magyarok érkeznek Angliába, akkor hogyan veszi fel velük a kapcsolatot? Honnan tudja, hogy kik, mikor és miért jöttek? Van egy honlapunk, a www.reflondon.hu, ahol minden megtalálható rólunk. Az alkalmaink, a megközelíthetőség, az istentiszteletek. Emellett mindenhol reklámozok, magyar boltokban, a nagykövetségeken, ügynökségeken. Érdekes hogy egyik sem egyház közeli, mégis küldik hozzánk az embereket. Szervezünk olyan alkalmakat is, amelyek nem vallási események. Ezeket is hirdetjük és szájról szájra is terjednek. Ha jól érzik magukat az emberek a közösségben visszajönnek. Ezek szerint nincs állandó gyülekezete? Nekünk mindig egy "átutazó csoportunk van". Vannak, akikkel tartjuk a kapcsolatot azután is, hogy hazautaztak. Ez körülbelül egy évig tart, majd elhalványul a kapcsolat, lesz egy állandó gyülekezetük, de ez így természetes... Dobos Zita