Oláh Róbert az előző évben a 17. század első harmadáig kiadott református igehirdetéseket vizsgálta, az új ösztöndíjidőszakban pedig a korábban olvasott prédikációs szövegek további hasznosítása mellett új források bevonásával többek között azt kívánja feltárni, hogyan jelentek meg a korabeli teológusok forrásai között Kálvin művei. Kusler Ágnes az előző pályázati időszakban az erdélyi és az északkelet-magyarországi református templomokban található alkalmazott emblematikai ciklusokat dolgozta fel, most pedig az erdélyi szász evangélikus közösség városi templomának, valamint falusi erődtemplomainak hasonló kutatását végzi el, amelyekről eddig nem készült felmérés és művészettörténeti elemzés.

Magyar Balázs Dávid számára az ösztöndíj korábban lehetőséget teremtett arra, hogy összehasonító kutatásokat végezhessen a nemi erkölcsökkel kapcsolatos 16-17. századi genfi és debreceni bűnesetek megoldásának kálvini alapokon nyugvó teológiai-jogi kísérleteiről. Az 1547 és 1588 közötti időszak kutatását követően a 1588 és 1628 közötti időszak feltárása következik a mostani ösztöndíjas időszakban.

Ősz Sándor Előd a reformátorok 16. századi műveivel, Szabó András Péter a 16-17. századi alsó- és felső-magyarországi evangélikus lelkészcsaládok naplóival, levelezésükkel, irodalmi tevékenységükkel foglalkozik. Mezei Emese kutatási területe a késő középkori és kora újkori magyarországi művészetet öleli fel, különös tekintettel a keresztény és a profán ikonográfiai jelenségekre, és azok megváltozására a reformációt követően. Tömösközi Ferenc a Barsi Református Egyházmegye gyülekezeteinek és prédikátorainak történetével foglalkozik majd a reformációtól a 20. századig.

Fajt Anita munkatervének középpontjában a régi magyarországi evangélikus művelődés kora újkori fejezetének egy olyan alakja áll, aki ezidáig a protestáns egyháztörténeti kutatások perifériáján jelent csak meg, pedig munkásságának fontos egyház-, irodalom- és iskolatörténeti vonatkozásai vannak. Molnár Sándor Károly a magyar református egyházszervezettel, Szász Lajos a folytonosság és a megszakítottság kérdésével foglalkozik a református lelkészdinasztiák családi stratégiáiban.

Az ösztöndíj célja a magyar kultúrtörténet és egyháztörténet korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházművészeti kutatásának ösztönzése. Különlegessége, hogy egy szűk tudományterületre koncentrál, hiszen az egyháztörténet még bőven adós a korai magyar protestantizmus feltárásával. Érdemes kutatni a területet, hiszen a 16-17. századi török háborúk korára eső magyar protestantizmus nagyjai kiemelkedő jelentőséggel bírnak, ahogy például a névadó is. Szegedi Kis István (1505-1572) a magyar kultúrtörténet Európa-szerte ismert kiemelkedő személyisége, a 16. századi reformáció meghatározó szellemi alakja volt – hangsúlyozza a MANK közleményében. 

 

Évente legfeljebb tíz fő részesülhet a támogatásból, amit ugyanaz a személy legfeljebb három alkalommal nyerhet el. Nem pályázhat azonban, aki az ösztöndíj ideje alatt központi költségvetési forrásból egyéb ösztöndíjban részesül. A pályázatokat szakértői kuratórium bírálta el, tagjai Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke; Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke; Hoppál Péter egyházzenész, karnagy, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusa, országgyűlési képviselő, valamint Lévai Attila református lelkész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kar dékánja.

Forrás: alkotomuveszet.hu