"Elpusztultak a háziállatok, oda a veteményes, de ezek, ha nehezen is, pótolhatók. Most már a házat védik, bár sokat nem tudnak tenni" – mondta egy asszony. Hozzáfűzte, hogy az udvaron álló illemhelyek tartalmát is mossa a folyó, a szennyvíz ott úszik az ár tetején. A Magyar Református Szeretetszolgálat a település polgármesterétől és a helyi lelkésztől kapott információk alapján 50 db nagyértékű élelmiszer segélycsomagot juttatott el a szükségben lévő családok számára. A csomagok lisztet, cukrot, rizst, sót, étolajat, kenyeret, tejet, margarint, konzerveket, virslit, zacskós leveseket, száraz tésztát, kekszeket tartalmaztak. Az előre elkészített egységcsomagokat a mai napon visszaköltözött családok saját otthonaikban vehették át, azok a családok, akik még sajnos ideiglenes szállásaikon tartózkodnak, a település polgármesteri hivatalában vehették át a  segélycsomgokat. A segélyszállítmány összértéke közel 400.000 Ft volt.

A település polgármestere és jegyzője megköszönték az MRSZ gyors és hatékony segítségnyújtását, valamint a helyi lelkész közreműködését, aki a gyors segélyakció szervezésében részt vett. Mint elmondták, nagyon-nagy szükségük van a családoknak az élelmiszer segélyre, hiszen a település rendkívüli támogatásként csak 20.000 Ft-ot tudott családonként kiosztani, mely ebben a helyzetben nagyon kevés.

– Kedden jöttünk vissza – mondja teregetés közben Rusznyák Rózsa. – Az áradás miatt nekünk is ki kellett költözni. Még jó, hogy a házba nem folyt be a víz. A veteményest viszont tönkretette az ár, a tűzifánkat is elvitte a víz. Most ültethetek újra – sorolja.

Rózsa férje is kinéz a házból. Azzal toldja meg az előbbieket, hogy úgy tűnik, nem érte kár a házukat, ami különben teljesen új, tavaly költöztek be. Majd megtudjuk, a háromgyerekes család nagyon szeretné, ha a polgármester ígérete, miszerint építenek majd ide valamilyen gátat, teljesülne, mert „amikor több csapadék esik, mindig ez van”.

Rózsáék a bajok ellenére is örülnek, hiszen visszaköltözhettek. Nem ilyen szerencsés a szomszédban lakó Kalocsai Tibor családja. Az ő házuk fala ugyanis megrepedt, a konyha és fürdőszoba meg is süllyedt. A polgármester nem engedte, hogy a család visszaköltözzön.

– Nem tudom, mi lesz – tárja szét reménytelenül a karját a házigazda. – Biztosításunk nincs, a szociális járadékból nem tudtam azt is fizetni. Segítséget is eddig csak a szeretetszolgálattól meg a kisebbségi önkormányzattól kaptunk. Élelmiszercsomagot, tisztítószereket és három zsák krumplit hoztak. Az önkormányzat biztosított egy lakást, most ott vannak a gyerekek és az unokák, de alig várják már, hogy visszajöhessenek. A polgármester azt mondta, hoz egy mérnököt, aki megvizsgálja a házat. Azt meg kell várni – teszi hozzá.

A harmadik szomszédban egy fiatalasszonyt találunk. Ő a nevét nem szeretné elárulni, de jócskán van megjegyezni valója.– A polgármester a tornateremben ajánlott fel szállást nekünk, de ott se vécé nem volt, se mosdó. Inkább az egyik rokonunkhoz mentünk, aztán egy másikhoz. Öt napig nem jöhettünk haza. Azt mondták, szerdán fertőtlenítenek, de eddig még senki nem volt itt, pedig a visszaköltözés előtt azt meg kellett volna csinálni. Gyorssegélyt sem kaptunk, csak a tévében hallottunk róla – magyarázza, majd szóvá tesz még valamit, ami nagyon rosszul esett neki: a jegyzőasszony azt mondta, amikor megkaptuk a szeretetszolgálattól a segélycsomagot, hogy aztán „nehogy valaki pénzzé tegye!”

Forrás: Magyar Református Szeretetszolgálat