A kétezer-kétszáz lelkes Mocsa Komárom-Esztergom megyében található, közvetlenül az M1-es autópálya szomszédságában. A márciusi télben itt is kritikus volt a helyzet. Voltak, akik majd két napot rostokoltak sztrádán, a hó fogságában. A mocsaiak önzetlenül összefogtak azért, hogy segítsék a településük közelében veszteglő embereket. „A kezdeti próbálkozások kicsit döcögősen, de annál lelkesebben zajlottak" – mondta lapunknak Soós Szilárd, a mocsai református lelkész. A község lakói, köztük a református gyülekezet tagjai is csapatokba szerveződve, a feladatokat felosztva álltak készenlétbe.

Főhadiszállásnak az óvodát használták, ahol élelmiszercsomagok készültek. Gyűjtés is indult, volt, aki az utolsó kiló kenyerét hozta el otthonról. Az első napon a nyolc kilométerre lévő Kocsról traktorral hoztak kenyeret, mert egyébként járhatatlanok voltak az utak. A második napon egy presbiter terepjáróval indult kenyérért Komárom-Szőnybe. A gyülekezeti házból is összeszedték az élelmet: májkrémet, kekszet és mindent, amit találtak. Az asszonyok lángost is sütöttek.

A hó fogságába rekedt kamionosok az M1-esen

Majd egy nehezen megközelíthető felüljáróról gyalog leereszkedve közelítették meg a hó fogságában rekedt embereket. Legtöbbjük meglepődött és nagyon örült az önszerveződő segélycsapatnak. „Volt olyan autós, aki kipattant járművéből és megszorította az ismeretlenek kezét. Sokan azonban rendkívül kimerültek mentálisan is" – hangsúlyozza Soós Szilárd. A lelkész azt mondja: ez nem meglepő, hiszen volt olyan, aki egyedül ült végig tizennégy-tizenhat órát úgy, hogy senki sem szólt hozzá, és semmit sem tudott arról, mi lesz vele. Találkoztak olyan édesanyával is, aki gyermekével volt egy autóban: megszólították, próbálták megnyugtatni, hogy most már minden rendben lesz, mire az asszony keservesen zokogni kezdett. Soós Szilárd azt mondja, lelkigondozásra kevés idő volt, de nagyon hálásak voltak a bajbajutottak azért is, hogy megkérdezte tőlük valaki, hogy vannak.

Az emberek nagyon kimerültek, éhesek és szomjasak voltak. Volt olyan család, akik két szelet csokival vágtak neki a hat órásra tervezett útnak. Az élelmiszer- és a „jó szó"-osztás még ma is tartott, hiszen sokan csak ma délután tudtak tovább indulni az M1-esről.

Mocsaiak siettek a hóban rekedtek megsegítésére

A szív emberei

A Fejér megyei kétezer lelkes Iszkaszentgyörgyön az egész falu összefogott a település határában, a hófúvás miatt elakadt emberek megsegítésére. A település polgármestere, Gáll Attila, aki történetesen református lelkész, a templom tőszomszédságában lévő állami óvoda épületét nyitotta meg a bajbajutottak előtt. Itt mintegy nyolcvan főnek főztek meleg vacsorát, és legalább harminc ember itt is töltötte az éjszakát. A polgármester felesége, az iszkaszentgyörgyi gyülekezet lelkipásztora, Gállné Medveczky Borbála a Reformátusok Lapjának azt mondta: a parókiára is befogadtak egy gyermekes családot éjszakára. Azt is elmondta, hogy a település egy emberként mozdult meg a bajban Egy gazda húsz liter házi tejet és túrót ajánlott fel, az óvoda dolgozói és a gyülekezet asszonyai önzetlenül segítettek a vacsora elkészítésében. A lelkésznő hozzátette: férjét az elmúlt napokban alig látta, mert végig az utakon volt és szervezte az elakadt autósok mentését, melyben részt vettek a polgárőrök, az önkéntes tűzoltók és a traktorral rendelkező helyiek is.

A Székesfehérvártól mintegy tíz kilométerre fekvő községben szűk, családias körben ugyan, de megtartották március 15-én az ünnepi megemlékezést. Ezen az alkalmon Gáll Attila, polgármester-lelkész arról beszélt, hogy az 1848-49-es események résztvevői éppúgy a szív emberi voltak, mint azok, akik a rendkívüli időjárási körülmények között, lelkiismeretükre és Isten hangjára hallgatva cselekedtek embertársaikért.

Önkéntes hómunkások segítettek kiszabadítani az autósokat

Ennyi(ng) az egész

Élelmiszerrel, pokróccal és néhány férőhellyel is segítették az enyingi reformátusok a bajba jutottakat csütörtökön és pénteken. Mint lapunknak Iván Géza lelkipásztor elmondta: a Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola nem helyben lakó diákjait még a teljes káosz előtt szerették volna hazamenekíteni, de csak Lajoskomáromig jutottak. Ott az iskola tornatermében fogadták a faluban rekedt utazókat. A gyerekekkel két tinódis tanár maradt estére. A diákok végül az éjszakát az evangélikus idősek otthonában tölthették el.

Az iskolabusz szerencsésen visszaért Enyingre, ahol nagy szükség is volt rá, hiszen másnap ezzel gyűjtötték össze a jólelkű enyingiek élelmiszeradományait. A gyülekezet közösségi oldalán tette közzé, hogy az állami iskolában elszállásolt közel ötszáz ember ellátásához élelmiszerre van szükség. A lelkész szerint rengetegen próbáltak segíteni, volt, aki két liter tejjel, de volt olyan gyülekezeti tag, aki palacsintát, más pogácsát sütött az Enyingen rekedteknek. „Jó volt megtapasztalni, milyen sokan nyújtanak segítő kezet, ha baj van" – mondta.

„Mivel a tornaterem megtelt, a gyülekezet szolgálati lakásában hat embert szállásoltak el éjszakára" – meséli Iván Géza református lelkész. Ma reggel mindenki elhagyhatta a települést, az élet visszaállt a megszokott ritmusba.

Lángost sütnek a mocsai katolikus asszonyok

Arra a kérdésünkre, hogy mi volt a motiváció a segítségnyújtásban a lelkész azt mondja: számos igehelyet lehetne citálni, de szerinte „nem kell megfogalmazni, hogy miért cselekedtünk így, nagy baj volt, igyekeztünk segíteni. Ennyi az egész."

Facebook-on toborzó gondnok

A mintegy kétezer-nyolcszáz lelkes, Siófoktól néhány kilométerre található Ságváron gyakran megnehezíti a közlekedést a település Szekszárd felé vezető útján egy emelkedő, amin téli időjárás esetén nehézkes az átjutás. „Itt akadtak el az autók csütörtökön este, az ő segítségükre egész este folyamán nem érkezett senki" – mondja Dancs Ferenc, a helyi gyülekezet gondnoka. Sőt, másnap délelőtt is dezinformációk keringtek egy közelben lakótól az interneten, miszerint minden rendben van velük, nem éhesek, és nem is fáznak. A presbitérium vezetőjét nem hagyta nyugodni az, hogy senki sem segít a községben veszteglő autósokon, ezért csatlakozott az akkor már a segítségen dolgozó hölgyhöz, és a Facebook-on felhívást tett közzé, melyben várta a felajánlásokat és a segítő kezeket. Végül néhány gyülekezeti tag, és többen a lelki közösség határain túlról is jelentkeztek.

A megrekedt kocsisoknak meleg teát, kávét és palacsintát kínáltak – mint kiderült, az éjszakát az autóban töltő autósok igen is fáztak, és nagyon hálásak voltak a védőitalért és az elemózsiáért, bár nehezen akarták elhinni, hogy mindezt szeretetből, ingyen kapják – mesélte meglepetten a gondnok. Hozzátette: pénteken délután a rendőrség feloldotta az útzárat, és a személyautósok tovább tudtak menni. Két kamionos maradt még a településen, nekik többen meleg vacsorát vittek még pénteken este. Ők végül ma reggel hagyták el a Ságvárt.

Hegedűs Márk/Reformátusok Lapja

A fényképeket készítették: Dancs Ferenc, Iván Géza, Jurán Irén, Marschall Katalin, Orbán Árpád, Sárközi Teréz, Slézinger László, Soós Szilárd