Október 28-án a két mátészalkai református gyülekezet és a város közös szervezésében 22. alkalommal rendezték meg a reformáció ünnepét. Az ünnepség 15 órakor kezdődött a Kálvin János Református Általános Iskola diákjainak műsorával és Szabó István polgármester ünnepi beszédével a Kálvin szobornál.

A Művelődési Központban összegyűlt ünneplőket Fülöp István országgyűlési képviselő köszöntötte, aki a kezdetektől mintegy motorja volt a rendezvénynek. Az Ádám Jenő pedagógus énekkar Csányi Ottó vezetésével reformáció korabeli énekekkel emelte az ünnep színvonalát.

Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy a reformáció ott indult el, ahol Jézust akarják látni és láttatni. A középkori egyházban már nehezen lehetett meglátni Krisztust. A külsőség, a pompa, a szertartások takarták a lényeget. A reformáció változást hozott abban is, hogy hitvallásában nincs Szentírás és hagyomány, Jézus és valami társmegváltó, Krisztus érdeme és jócselekedet, kegyelem és érdem. A Reformáció eseménye nem csupán hivatkozási alap kell legyen, hanem a ma élő hívő embernek is szükséges életét Isten Igéjéhez igazítani.

Végezetül Bölcskei Gusztáv kitért arra, hogy ez történik ma a református egyházban is: a május 22-én történtek, a gyakorlatban is megvalósuló közös teherhordozás, a tanácskozások, a tervek arra bizonyítékok, hogy egyházunk határon innen és túl azt a Krisztust igyekszik felmutatni, aki ezt mondta: „Egyek legyetek, miképpen én és az Atya egy vagyunk.”

A Talán Teátrum gondolatokat indító műsora után Nagy György, a Kertvárosi Református Gyülekezet lelkipásztora zárta imádsággal az alkalmat.

Az Északi lakótelepi református templomban folytatódott a megemlékezés. Bartha Gyula, a szatmári református egyházmegye esperese hirdette az igét a Márk evangéliumában szereplő béna meggyógyításának története alapján.

Bartha Gyula arról beszélt, hogy évszázadok harca után a középkori egyház beteggé lett, orvosra volt szüksége. A reformátorok vitték oda Jézus lábához a tehetetlen tömeget, hogy Ő adjon gyógyulást. Saját erőből képtelen volt, s képtelen ma is meggyógyulni az egyház. Az vezérelte őket, hogy egy meggyógyult egyházban akartak élni, közvetlenül akartak Isten elé járulni. Ma is jó Isten népéhez tartozni, beszélő viszonyban lenni a megszólítható Istennel - fogalmazott az esperes. A mi Istenünk minden akadályt elgördítő, bennünket felvállaló Isten. Gyermekkori imádságát idézte fel Bartha Gyula, édesanyja hitvallását: „Református magyar vagyok, amíg élek, az maradok. Megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig tartom. Ámen.”

Az igehirdetést követően Becsei Miklós, a Kossuth téri gyülekezet lelkipásztora imádkozott. A Református Énekkar szolgálata következett, majd Dávid Ferenc nyugalmazott gimnáziumi történelemtanár előadását hallgatta meg a templomot zsúfolásig megtöltő ünneplő gyülekezet. „Ébredj, bizonyságtévő lélek!” - kaptuk a biztatást, miközben átfogó képet kaptunk a reformációról, s annak hatásairól.

Valamennyien feltöltekezve, meggazdagodva, új erővel felruházva köszöntük meg Istennek ezt a napot, s mindazt az örökséget, melyet az felidézet.


Nagy György lelkipásztor
Mátészalka Kertváros

Forrás: ttre.hu