„Jókor, jó helyzetben talált meg minket a lehetőség, mivel épp nem voltam gyülekezeti szolgálatban, könnyen igent tudtunk mondani rá” – Adamek Norbert és felesége tavalyi felhívásunkból értesült a Kőrösi Csoma Sándor-program keretében meghirdetett egyházi ösztöndíjról. A lelkészcsalád kipróbálta már a nagyvárosi létet és a falusi szolgálatot is, mielőtt úgy döntöttek, kilenc hónapra egy külföldi magyar közösségbe költöznek. „Érdekes egybeesés, hogy azon a héten épp a Reformátusok a világban című leckét vettük az egyik nyolcadikos hittanosommal” – emlékezik a következő évüket meghatározó napokra Adamekné Németh Zsófia.

Otthonosan az idegenben

A költözés ugyan kihívások elé állította a háromgyerekes családot, de azt mondják, a beilleszkedésben nagyon sok segítséget kaptak mentoruktól, Menkéné Pintér Magdolna lelkésznőtől, Nöllenburg Gabriellától, a Hannoveri Magyar Egyesület vezetőjétől, a helyi magyar ovi-suli munkatársaitól és a gyülekezeti tagoktól. Az is öröm számukra, hogy amikor „bedobták a gyerekeket a mély vízbe”, jól vették az akadályokat. A lányok már iskolás korúak, hamar beilleszkedtek és barátokra találtak az idegen környezetben, megbirkóznak azzal is, hogy hétfőtől péntekig idegen nyelven kell tanulniuk. A család ajándéknak éli meg, hogy több időt tudnak együtt tölteni, mint az előző években, és még „világot látni” is jut idejük. „Egyszerre vagyunk idegen országban és mégis otthonos, nagyobbrészt magyar közösségben” – osztják meg tapasztalataikat.

Március 25-ig lehet pályázni a diaszpóra magyarságát támogató Kőrösi Csoma Sándor-program ösztöndíjaira, szeptembertől jövő év júniusáig 30 lelkipásztor, hitoktató és teológushallgató végezhet szolgálatot a nyugat-európai és a tengerentúli magyar közösségekben. Részletek: korosiprogram.hu

Mindketten fontosnak tartják a diaszpórában végzett gyülekezeti szolgálatot, mégpedig azért, amiért otthon is: hogy azok a külföldön élő magyarok, akik még nem tartoznak Krisztushoz, meghívást kapjanak a vele megélt kapcsolatra, a hívők pedig megerősödjenek és fejlődjenek. A lelkész meglátása szerint nagyon fontos az anyanyelvi közeg a hit megélésében: „Aki imádkozott már idegen nyelven, az tudja, mi a különbség.” Felesége tapasztalatai is ezt támasztják alá: „Sok olyan magyar család vagy egyedülálló ember él kint ideiglenesen vagy véglegesen, akinek fontosak a magyar gyökerei, nem akar és nem is tud ezekről megfeledkezni.”

Németországban is magyarok

'56-os megemlékezés Hannoverben

Az Adamek házaspár Hannover és három másik alsó-szászországi település (Braunschweig, Göttingen, Hildesheim), valamint két tartományi város (Bréma és Hamburg) magyar református gyülekezeteiben szolgál. Menkéné Pintér Magdolna református lelkész munkáját segítik ideiglenesen, aki 1989 óta végzi az észak-németországi reformátusok lelkigondozását. Fogadószervezetük a Németországi Magyar-ajkú Protestáns Gyülekezetek Szövetsége, a nyugat-európai ország területén alakult magyar református és evangélikus közösségek ernyőszervezete. A helyi magyarok jelentős része – Ausztráliához hasonlóan – ’56-os menekült, mások a rendszerváltás környékén és a 2010-es években költöztek oda a jobb megélhetés reményében, de vannak közöttük németországi egyetemeken tanuló diákok is.

Észak-Németország egyes városaiban már 1945 után tartottak magyar nyelvű istentiszteleteket az ott letelepedett protestánsok. Többször volt olyan hosszabb-rövidebb időszak, amikor nem volt lelkész, Hannoverben mégis együtt maradt a gyülekezet, még akkor is, amikor 13 évig állandó lelkész nélkül tartották és szervezték az istentiszteleteket. Menkéné Pintér Magdolna érkezésével Hannover után először Braunschweigban, majd címgyűjtések és helykeresések munkája után Hamburgban és Brémában is elindultak havi rendszerességgel az istentiszteletek. 2000 után alakult ki a hildesheimi és göttingeni közösség, ahol szintén havi rendszerességgel indultak be az istentiszteleti szolgálatok és egyéb alkalmak. A hat gyülekezetet magába ölelő Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat tagja a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének és a Németországi Magyar-ajkú Protestáns Gyülekezetek Szövetsége egyesületének. A diaszpóra szerintük nemcsak hátrányt, hanem „magközösséget" is jelenthet, amely: „szétszórattatott állapotában is hitben erős lehet, hogy leendő gyülekezetek magjaként majd hitben és számban erős egyházakká váljanak".

Norbert szokásos lelkészi feladatokat lát el: igét hirdet, úrvacsorát oszt, bibliaórát vagy ifjúsági alkalmat vezet. Úgy látja, idegenben, kulturálisan kisebbségi helyzetben felértékelődik minden, ami az otthonhoz köti az embert, ilyen a magyar református közösség is: „Persze, nem mindenkinek van igénye erre, aki valaha ide menekült vagy vándorolt, de akinek igen, annál ez felerősödve jelenik meg. Őrizni szeretnék, s fejlődni is benne, valamint továbbadni ezt a tüzet.” Legalábbis ezt jelzi az az igény – teszi hozzá –, hogy a gyermekeiket sokan magyar nyelvre oktatják és a református hittel is megismertetik.

Karácsonyi műsor Göttingenben

Zsófia gyermekistentiszteleteket tart, tanít, lelkigondoz, programokat szervez, valamint segített beindítani egy baba-mama kört Brémában. „A legtöbb hétvégén legalább az egyik napon istentiszteleten szolgálunk, de a másik napra is jut valamilyen gyülekezeti program vagy egyesületi rendezvény: karácsonyváró alkalmak, majd jelmezbál a hannoveri magyar ovi-suliban, interaktív házasság heti alkalmak, zenei-irodalmi est a magyar kultúra napján, gyülekezeti kirándulás, legutóbb pedig a hannoveri református gyülekezet és a magyar egyesület közös március 15-i ünnepsége, amin a lányaink is szavaltak, énekeltek.” Ebben a félévben emellett a hat általuk látogatott közösség – összefoglaló nevükön az Észak Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat – történetét is feldolgozza dokumentumfilm-szerűen egy másik Kőrösi-ösztöndíjassal közösen.

Sokat jelent

Baba-mama kör Brémában

Zsófiának lelkierőt, Norbertnek pedig a stabilitást jelenti ez a kilenc hónap. „Örömmel tölt el, hogy szükség van a munkámra, arra, amit tanultam és amiben a hazai szolgálat évei alatt gyakorlatot szereztem – mondja Zsófia. Az is motiválja, hogy úgy érzi, olyan emberekkel dolgozhat együtt, akik „teljes erőbedobással” szervezik a Németországban élő magyarság lelki és kulturális életét. „Ez a szolgálat bizonyos tekintetben kimozdít a megszokottból, ugyanakkor rengeteg ismerős helyzet is adódik közben, így lehet fejlődni – teszi hozzá Norbert. Másoknak is ajánlják az ösztöndíjat, mert úgy látják: a diaszpórában élőknek sokat jelent, hogy létezik ez a lehetőség.

Hat református önkéntes jelenleg is egyházi ösztöndíjasként vesz részt a diaszpórában élő magyar közösségeket támogató Kőrösi Csoma Sándor-programban. A napokban bemutatjuk szolgálatukat és az őket befogadó közösségeket:

• Svantner Gergő: a feladatunk újra meggyújtani a lángot

Feke György, portréfotó: Vékony Dorottya