Azt írják a készülő film szórólapján: ha tudni akarjuk, hogy mi történt valójában 1956. november 18. éjszakáján, hogy hova tűnt az ávós holtteste, és hogy miért kellett meghalnia Tóth Ilonának, akkor nézzük meg majd a filmet. Mi van, ha mi már most is tudni szeretnénk a válaszokat?

Addig nem mondom el. De Kiss Réka és M. Kiss Sándor A csalogány elszállt című, a kutatási eredményeket összefoglaló kötetéből sok minden kiderül. Azt ebből sem tudjuk meg, hogy pontosan mi történt, de azt igen, hogy a bírósági jegyzőkönyvben leírt módon nem történhetett meg az esemény. A filmben mégis megkíséreljük ennek rekonstruálását. Mindent elkövetünk, hogy hiteles legyen az alkotás, de természetesen a képzeletünket is segítségül kell hívni. Nehéz dolgunk van, mert a szemtanúk nem jelentkeznek, az egyetlen ismert tanú pedig, a per negyedrendű vádlottja tartja magát a jegyzőkönyvben leírtakhoz. Az ő személyét, illetve az ő sorsát viszont a magam részéről ellentmondásosnak tartom.

Mégis mi az, amit a film elkészültéig is tudnunk lehet és kell erről a történetről?

A magyar jogtörténet egyik legzavarosabb, legbestiálisabb koncepciós pere volt ez, aminek következtében 1957. június 28-án reggel 6 óra 48 perckor a budapesti Kisfogházban megölték a huszonöt éves orvosi egyetemi hallgatót, Tóth Ilonát és több társát. Az eljárás során nem volt meg az áldozat, nem volt meg a tetthely, nem volt meg az elkövetés időpontja, végig homályban maradtak az elkövetők, tisztázatlanok voltak az elkövetés körülményei. Csak egyetlen dolog volt meg az első pillanattól, ez pedig az ítélet: kötél általi halál. Az volt a hatalom célja a perrel, hogy minél brutálisabbnak mutassa be a hazai és a külföldi közvélemény előtt a forradalmat. Ehhez volt szüksége arra, hogy az orvosi egyetem legkiválóbb hallgatóját gyilkosságért bármi áron halálra ítélje.

Mit tudunk Tóth Ilonáról?

Megkerestem azokat, akik ismerték, és mindenki őszinte, mély szeretettel beszélt róla. Az csoporttársai – nem kis bátorságról tanúságot téve – például azt is megtették, hogy a diplomaosztón a székét üresen hagyták tiltakozásképpen. Az általános iskolai és a gimnáziumi osztálytársai pedig évente egyszer a mai napig megemlékeznek róla a sírjánál. Az egyetem kiválóságaként fényes karrier előtt állt. Remek barát és sportember volt: vívott, repült és ejtőernyőzött is.

És nem mellesleg Bibliát olvasott. Honnét tudunk a vallásosságáról?

Az egyik repülőtársától tudjuk, hogy Tóth Ilona éjjeliszekrényén mindig ott volt a Bibliája. Pedig a vallásosság ilyen nyílt vállalásából azokban az években komoly baja származhatott az embernek. Ő viszont nem félt. A Kálvin téri templomba jártak istentiszteletre, és amikor a lányt letartóztatták, édesanyja a református egyházhoz fordult segítségért. Így lett az orvostanhallgató ügyvédje Kardos János, a Dunamelléki Egyházkerület törvénytelen módon lemondatott korábbi főgondnoka, aki díjazás nélkül vállalta a védelmét. Hogy ő is mennyire a lány személyiségének varázsa alá került, az is bizonyítja, amit a naplója utolsó bejegyzéseként írt le az eljárás lezárásakor, és ami az említett tanulmány címeként is szerepel: „A csalogány elszáll.”

Bár jegyelőjegyzés formájában eddig tizennégyezer magánszemélytől érkezett felajánlás, a forgatás anyagi nehézségekkel küzd. Tartható az elképzelés, hogy 2012. október 23-án, Tóth Ilona születésének nyolcvanadik évfordulóján bemutatják az alkotást?

Sajnos addigra már aligha készül el a film. Bár a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól kaptunk hatvanmillió forintnyi segítséget a nyáron, ez csak a forgatás előkészítésére volt elég. Nyilván senki sem gondolhatja, hogy állami támogatás nélkül megvalósulhat ez a film, mert annyi pénzt nem lehet összekalapozni. De ettől függetlenül minden felajánlásra szükségünk van, hiszen ezzel is az ügy mellé állnak az emberek, és jelzik, hogy szükség van erre a filmre.

Ön szerint miért van szükség erre a filmre?

A fiatalok egyáltalán nem tudnak Tóth Ilonáról. Az én generációmból már többen hallottak róla, de nem hisznek az ártatlanságában. Csak a legidősebbek ismerik a történetét, hisznek is az ártatlanságában, de ők egyre kevesebben vannak. Ne legyenek illúzióink: az ország egy része növekvő nosztalgiával gondol a kádári évekre. Sokan pozitív személyként tekintenek rá, mert nem ismerik a valóságot. Ezen a történeten keresztül bizonyítható, hogy a kádári rendszer a hazugságra épült. Miközben az emberek felszabadításáról prédikáltak, pincéik mélyén kínozták és kivégezték őket. A filmre azért is szükség van, mert látnunk kell: ha ‘56 emlékét nem tisztítjuk meg a hazugságoktól, ebben az országban nemhogy megújulás, de semmi változás nem lesz. Az igazság olyan, mint a levegő – ha van, észre sem vesszük, de ha nincs, perceken belül megfulladunk. Ez ilyen egyszerű.

Kiss Sándor

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2011. november 6-i számában.

(A film alkotói az 14100024-16057849-02000000 számú számlára várják a felajánlásokat. A közlemény rovatba kérik feltüntetni: „A Tóth Ilonka-film támogatására.” Az alkotásról és a felajánlás menetéről többet megtudhatnak a www.tothilonka.hu oldalon.)