Kövér Sándorné, az egykori Hajdúböszörményi Óvóképző Főiskola nyugalmazott főigazgatója:

Nagyon meglepett, de be kell vallanom, hogy jól is esett ez a kitüntetés, amit ma kaptam a szervezőktől. Még nem működtek református óvodák, amikor húsz évvel ezelőtt református szellemiségű óvodapedagógus-továbbképzést, majd a debreceni teológiával együttműködésben református óvónőképzést indítottunk. Örülök annak, hogy a református óvónők továbbképzése azóta is töretlen, hiszen évről évre vállalja egy-egy református óvoda annak megszervezését. Sajnálom ugyanakkor, hogy pillanatnyilag sehol nem képeznek református óvodapedagógusokat. Remélem, a református óvodák növekvő száma miatt újra lehetőség lesz erre valahol. Az emberek igényét és a kollegák hitét látva a jövőt illetően bizakodó vagyok. Nem mellesleg az a tapasztalatom, hogy szakmailag is egyre színvonalasabbak a református intézmények oktatási programjai.

Papp Gergely mérnök-informatikus a franciaországi Grenoble-ban, a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolája és Dóczy Gimnáziuma egykori tanulója:

Érettségi után egy francia egyetemen szereztem villamosmérnöki diplomát. Most egy olyan cégnél dolgozom, ahol részecskegyorsítók számára fejlesztünk speciális gépeket. A református iskolákban nyitottságot, a másik ember elfogadásának és segítésének fontosságát tanították meg nekem. Ezeknek az értékeknek köszönhetően gyorsan be tudtam illeszkedni az idegen környezetbe, és hamar barátokra tettem szert. Az Istenbe vetett hit ezen kívül olyan lelki biztonságot, erőt ad a református oktatásban végzett diákoknak, aminek birtokában bármilyen problémával szembe tudnak nézni, mert bíznak abban, hogy végül áldás lesz a munkájukon.

Platthy Iván nyugalmazott államtitkár:

Az 1948-as államosításig a felekezetek látták el a népoktatás hetven százalékát. Az egyházak a rendszerváltással a hagyományokat újraélesztve, illetve a jelenkori társadalmi igényekre válaszolva újraindíthatták ezt a társadalmi szolgálatukat. A régi arányok rekonstrukciójára nem lehetett számítani, de a mára elért tizenöt-húsz százalékos arány megjósolható volt már akkoriban is. Az egyházak értékőrző és -teremtő tevékenységére szüksége van az országnak. Az emberek szolgálata a felekezetek közreműködése nélkül elképzelhetetlen, ezért fontos, hogy az állam és az egyházak között folyamatos legyen az együttműködés, és a két fél annak akár újabb és újabb formáit keresse.

P. Tóth Béláné, a Szentendrei Református Gimnázium nyugalmazott igazgatója:

A református iskolát 1999-ben tudtuk újraindítani Szentendrén. Ma gimnáziumunk és a három éve működő óvodánk a legkeresettebb intézmények között van a Duna-kanyarban. Előbbi az országos kompetenciaméréseken az első helyen szokott végezni a nyolcosztályos középiskolák kategóriájában. A református oktatás nemcsak Szentendrén mutat fel szép eredményeket, de szerte az országban is. Ehhez elengedhetetlen az idejüket és erejüket nem kímélő, az ügy mellett elkötelezett, jól képzett pedagógusok munkája. Örülök, hogy a rendszerváltáskor újraindulhatott a református oktatás, hiszen naponta átélhettük: attól, hogy a rendszer megváltozott, az emberek még ugyanazok maradtak, akik voltak. A meglett felnőttek már nehezen, a gyerekek, fiatalok viszont könnyen formálhatók. Ez óriási lehetőség és felelősség a tanárok számára. A református iskola becsületre, tisztességes munkára neveli őket – így lehet csak új országot építeni. Nagyon bízom a fiatalokban, ezért bízom abban is, hogy – többek között az egyházi iskoláknak köszönhetően – néhány évtizeden belül jobb emberekkel jobb világot élhetünk majd Magyarországon.

Összeállította: Kiss Sándor