A Debrecenben június 8-án tartott alkalom nyitó áhítatán Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke Pál apostol szavait idézte: „Tárjátok ki ti is szíveiteket". A szoros szív olyan, amiben nem sok minden fér el. Ha megpróbáljuk újra megfogalmazni a diakónia lényegét, akkor arra juthatunk, hogy a szeretetszolgálatban azok az emberek vállalnak feladatot, akiknek tágas, befogadó a szívük. Aki nem tárja ki a szívét, annak nem fér bele a másik ember gondja, nyomorúsága és terhe, de akinek a szívében tágasság van, az meglátja a bajba jutottat és segítségére siet – fogalmazott az egyházvezető. A munkatársi találkozónak a felhőtlen jókedven és a játékon túl az is célja, hogy összehozza és megismertesse egymással az azonos területen szolgáló és hasonló nehézségekkel küzdő munkatársakat, hogy tapasztalataikat megosztva egymást erősítsék.

Czibere Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos tudnunk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem több ezer munkatárstól kérdezhetünk, illetve kérhetünk segítséget, az alkalom célja a találkozáson kívül ez is. A Szeretetszolgálati Iroda vezetője szeretettel köszöntötte a találkozó résztvevőit, külön kiemelve az új intézmények munkatársait és hálát adva a munkatársak folyamatos, áldozatos szolgálatáért.

„Református apácák"

Voltak résztvevők, akik órákkal a program kezdése előtt megérkeztek a Vekeri-tó partjára. Mivel a munkatársi találkozón már hagyománnyá vált, hogy díjazzák a legízletesebb ebéd elkészítőjét, ezért a jó minőség elérése érdekében a bográcsos étel készítéséhez többen már hajnalban hozzákezdtek. A hivatalos megnyitó és köszöntő után vetélkedővel és Ki mit tuddal folytatódott az alkalom. A játékos feladatok segítségével csapatépítésre, ismerkedésre és a mindennapok felelőssége alól kibújva, felhőtlen szórakozásra is lehetőség volt, valamint létrejött a bogrács melletti szakmafejlesztés is. Az ország minden tájáról 34 intézményből csaknemötszáz munkatárs érkezett a találkozóra. Az alkalom talán egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor a Ki mit tudon résztvevő egyik csoport az Apáca Show-ra kezdett táncolni és énekelni, majd egy gyors ütemváltást követően rövidültek a fekete ruhák és egy életvidám táncban fel-felbukkantak a harisnyakötők. Talán nem gondolná senki a törökszentmiklósi Botlik Erzsébet Református Idősek Otthonának munkatársairól, hogy mire képesek... Igazán jó hangulatot teremtettek, meg is nyerték a Ki mit tudot. A tömegben megütötte a fülem egy mondat: „na, igen, a reformátusok még apácának is jobbak"! Erős lojalitás érződött a hangjából, valószínűleg büszke munkatársa egyik intézményünknek. Egyébként pedig igaza van! Még ha nem is a „református apácákról", diakonisszákról beszélünk, akkor is van egy többlet, amit az egyházunk adni tud a rászorulóknak. Az, hogy egy intézményben nem csak táblacsere történik, hanem valóban keresztyén értékekkel töltődik meg a szolgálat, az felbecsülhetetlen értéke a reformátusságnak. Ha a munkatársak együtt vallják az ismert mondást: „jutalmam, hogy tehetem", más ellátásban részesülnek a református intézmények lakói, gondozottai, ezért pedig hála Istennek, aki az Ő szeretetét helyezte belénk.

A találkozón nem csak a szórakozáson volt a hangsúly, hiszen az alkalom résztvevői adományokat is gyűjtöttek az egy héttel ezelőtti tornádó sújtotta Nyíracsád lakóinak megsegítésére. A felajánlásokból és tombolából befolyt összegből összesen 127000 forint gyűlt össze, melyet a Magyar Református Szeretetszolgálat segítségnyújtó akciója keretében juttat el a nyíracsádiaknak.

Gilicze Réka