A napjainkban Budapest XVII. kerületéhez tartozó Rákosliget nevű városrész létrehozását 1896. december 12-én polgári társulás határozta el. Ezen a napon alakult meg a Munkás Otthon Szövetkezet, amely vállalta az építkezés megszervezését Rákoskeresztúr északi részén. Az első munkáscsaládok 1899. szeptember 18-án költöztek be otthonaikba. A rá következő években kialakult túltermelési válság miatt elveszítve munkahelyüket, sokan nem tudták a lakás törlesztő részleteit fizetni, rákényszerültek új lakásaik értékesítésére. A lakosság kicserélődése során az eredetileg munkás település tisztviselők lakóhelyévé vált.

Kezdetek

Az 1900-as évek elején Rákosligeten az összlakosság tizenkét-tizenöt százaléka volt református. Az istentiszteleteket kezdetben a helyi elemi iskolában tartotta a Rákoscsabai Református Egyházközség lelkésze, Törő Lajos, majd az őt követő Szánthó Géza.

A rákosligeti reformátusok önállósulása a Rákoscsabai Református Egyházközségtől 1903-ban kezdődött el. Ebben az évben február 22-én a Rákosligeten tartott alakuló gyűlésen Törő Lajos elnöklő lelkész örömét fejezte ki az egyhangú szavazás kapcsán, amely kimondta a leányegyház megalakításának szándékát, és a legközelebbi, Rákoscsabai Református Egyházközséghez, mint anyaegyházközséghez való tartozását. Az ülésen megválasztották a leányegyház első hat tagú presbitériumát is.

Külön missziói egyházközség még 1903-ban nem jött létre, hanem szintén az ebben az időben szerveződő rákosszentmihályi reformátusokkal alkotott közös missziói egyházközséget a ligeti gyülekezet.

A két egyházrész 1903. december 20-án megtartott közös presbitériumi ülésen Mády Lajos esperes elnökölt Az egyházmegye vezetője az ülés megnyitósakor kiemelte: „hogy a rákosszentmihályi fiók egyház és a rákosligeti szórványban lakó ev. ref hivők (sic) azon buzgólkodása, hogy egymással egyesülve, missziói egyházzá alakultak s ez iránt beadott kérvényük úgy az egyh. megyei, mint az egyházkerületi közgyülésen örömmel tudomásul vétett s szervezkedésük egyházhatóságilag jóváhagyatott."

A rákoszentmihályiakkal közös missziói egyházközségi lét nem tartott hosszú ideig, az 1904-ben tartott presbiteri jegyzőkönyvek már egy önálló rákosligeti missziói egyházközség életébe engednek betekintést.

Épülő egyházközség

Az egyházközség 1904-ben templomépítés céljára egy 480 négyszögöles telket vásárolt, ahol kicsi alapterületű átmeneti imahelyet emeltek. Méreténél fogva az imahely vasárnapi istentiszteleti célra nem szolgálhatott.

A reformátusokról az első híradás 1904. március 15-én kelt, a Rákoskeresztúr és vidéke című újságban, ahol közzétették a templomépítés javára rendezett jótékonysági hangverseny meghívóját. „A ’rákosligeti ev. református missioi egyház’ építendő templom alapja javára, a fővárosi Vígadó nagytermében márczius 22-én táncczal egybekötött hangversenyt rendez...”

1904 és 1905 között számos helyiségben folyt gyűjtés a felépítendő rákosligeti református templom javára, így 1904 májusában Cegléden, 1905-ben Átányban, Tiszanánán, Aszódon, Hévizgyörkön, Jászkiséren, a tiszántúli Törökszentmiklóson és Kenderesen, továbbá Tiszaburán és Tiszaroffon, Miskolcon, Mezőkeresztesen, Gelejen, Mezőcsáton, Tiszatarjánban, Székesfehérváron, Szabadbattyánban, legvégül Lepsényben. A gyűjtéseket az egyházközség akkori gondnoka, Márta György posta főtanácsos szervezte.

Rákosligeten a XX. század hajnalán még semelyik egyház sem rendelkezett saját templommal. Ebből az okból kifolyólag merülhetett fel Gejer H. Viktor evangélikus egyháztag ötlete, hogy a két protestáns testvéregyház – szegény anyagi helyzetére tekintettel – közösen építsen fel egy templomot. Az elgondolás szerint, a másik templomtelekre, a Munkás Otthon Szövetkezet engedélyével egy ideiglenes bérház építését tervezték, amelynek jövedelme az építkezésekre felvett kölcsönök törlesztését szolgálhatta. A presbitérium azonban érdemben nem kívánt foglalkozni e magánjellegű, és nem az evangélikus egyházközség hivatalos véleményét tükröző ötlettel, sokkal inkább a saját templomtelken, egy önálló református templom felépítést tartotta fontosnak.

Az 1907. június 16-án tartott presbiteri gyűlésről szóló jegyzőkönyv a templomépítés szempontjából egy örömteli eseményről számolt be. Június elején a gondnok és a pénztáros a rákoscsabai otthonában felkereste Bogáti Hajdú Imre törvényszéki bíró feleségét, akit sikerült a „Rákosligeti Ev. Ref. Missziói Egyházközség" védnöknőjéül megnyerni. A hölgy a találkozás alkalmával kétszáz korona adományt nyújtott a templomépítés javára, majd a következő években számos adománnyal segítette a gyülekezetet.

Ezen a gyűlésen ismertette a gondnok a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség tanácsának 1907. május 4-én tartott ülése jegyzőkönyvi kivonatát, amely szerint az evangélikusok hozzájárultak ahhoz, hogy a Rákoskeresztúron és a Zsófia ligeten lakó református hívek részére a keresztúri evangélikus templomban havonként egyszer, vasárnap délután három órai kezdettel református istentiszteletet tartsanak.

Harangöntés

A harang beszerzéséről az 1908. május 17-i presbiteri gyűlés jegyzőkönyvének hatodik pontja tudósít. Bogáti Hajdú Imréné, az egyházközség védnöknőjének gyűjtéséből 1908-ban egy 219 kg-os harangot öntettek. A jegyzőkönyv tudósít arról, hogy a harangöntéshez szükséges összeg, félévi gyűjtés eredményéből és a Bogáti Hajdú család adományából állt össze. Ezért az önzetlenségért a presbitérium köszönetképpen „soha nem múló, meleg hálaérzetét és köszönetét jegyzőkönyvbe foglalja". A harangot Egry Ferenc öntötte Kisgejőcön, Ung vármegyében (ma Malí Hejivci, Ukrajna). 1908. május 31-én szentelték fel a harangot, az istentiszteletet követően, a presbitérium döntése alapján a Sport-club telephelyén a templomépítést támogató sportversennyel összekötött majálist rendeztek. 

Az 1908. október 25-én tartott presbiteri ülés jegyzőkönyve újabb nagylelkű, gazdag adományról emlékezik meg. Bogáti Hajdú Imréné a Rákosligeten felépítendő templom számára kétezer Koronát adományozott, valamint ezen kívül a rákoskeresztúri egyházrész javára úrvacsorai kelyhet, és keresztelőedényt ajánlott fel.
Az ezüsttárgyakat a mai napig használják a rákosligeti reformátusok a szentségek kiszolgáltatására.

Az imaház építésének örömei

Az egyházközség, abban az időben is fontosnak tartotta, hogy az európai reformátusság egészét érintő ügyekre adakozzon, amikor az építkezéshez gyűjtött adományokat. Így járultak hozzá – ha szerény mértékben is – a genfi Reformáció emlékművének megvalósításához, és a Bethesda-kórház megvételéhez.

A Lechner Rákosi Téglagyár által felajánlott ezer tégla egyike

A templomtelken, az összefogásnak köszönhetően 1910-ben épült meg az ideiglenesnek szánt imaház, amelyet Sztanek Pál rákosligeti építész tervezett. Az építkezéshez a Kőbányai Gőz-Téglagyár kétezer, a Lechner Rákosi Téglagyár ezer téglát ajándékozott. A barokkos megformálású homlokzattal díszített imaház építésének kivitelezését a tervező Sztanek Pál felügyelte.

Az ezt követően istentiszteleti helyként szolgáló imaház felszentelését Mády Lajos esperes végezte. Az ünnepi esemény örömteli időpontja 1910. november 6-ára esett. A felszentelési ünnepségen megjelent Noszkó István rákoskeresztúri evangélikus lelkész, valamint a rákosligeti katolikus, evangélikus egyházközségek, illetve a zsidó hitközség világi képviselői.

 A presbiteri jegyzőkönyv a következőképpen idézi fel a felszentelési ünnepség menetét: „A szorosan vett istentisztelet az imaház előtti téren a helybéli dal- és zenekör ünnepi műéneke, Kováts Elek főgondnok megnyitó beszéde, amely az egyház rövid történetét is magába foglalta, az esperesnek erre mondott alkalmi beszéde és imája, majd az imaház ajtajának ünnepélyes kinyitása. Borbély Ferenc kántor is hozzájárult az alkalom nagyszerűségének ünnepélyesebbé tételéhez, amennyiben több, vegyes karra betanított szép műénekeket adott elő. Ez után az esperes magasan szárnyaló imát és beszédet, Bárdy Pál lelkész bibliai tételhez alapított nagyobb szabású ünnepi beszédet és imát mondott, Szinok Zoltán lelkész keresztelt és Nagy Ferenc lelkész igen emelkedett szellemben való hittudományi fejtegetéssel vezette be az úri szent vacsora kiosztását, amelyben Harsányi Pál lelkészünk segédkezett neki. A befejező kar, és közének után az ünnepély egyházi része véget ért.” A hivatalos egyházi programot követően fogadást tartottak, majd az este folyamán kulturális előadás zárta Rákosliget első szakrális épületének felavatási ünnepségét.

Ez alkalom emlékére 1911- ben a templom belsőterében elhelyezve márványtáblán örökítették meg az egyházközség akkori tisztségviselőit és támogatóit. Az imaháznak az egyházközség egyik presbitere vörös márvány úrasztalt adományozott.

1915-ben lett Rákosliget önálló anyaegyházközséggé. Az 1940-es évek elején az imaház épületét magába foglaló, nagyszabású templomterv készült, de a második világháború nehéz éveiben csak egy harminc négyzetméteres irodahelyiség és egy szoba-komfortos egyházfi-lakás készült el. 1958-ban készült el az imaházzal egybeépült, tizenhat méter magas harangtorony. Szintén ebben az időben alakították át a homlokzatot, ami háromszögű lezárást kapott, ezáltal templomformát nyert az épület. Az imaház elmúlt száz évben végzett átépítései folyamán „templommá vált", belső kialakítása 2010-re a Rákosmente egyik figyelemre méltó szakrális terévé tette.

Millisits Máté