A reformáció eseményét első alkalommal megünneplő jubileumi év az evangélikus egyház dogmatikai alapelveit megfogalmazó Ágostai Hitvallás elfogadásának 50. évfordulója.

Az ószövetség népe a mózesi törvények alapján minden ötvenedik esztendőben örömünnepet tartott, amelyben megtapasztalhatták Isten szabadító kegyelmét és szeretetét. „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakósának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki birtokához, és hadd térjen vissza mindenki nemzetségéhez."(III. Mózes 25, 10.) A reformáció által lehetőség adódott az Isten szavához, a Bibliához való visszatérésre, a hitbeli megújulás átélésére.

Reformátorok és katolikusok hitvitája. 16. századi ismeretlen hollandiai festő allegorikus alkotása

A reformációról való megemlékezés mellett a protestáns egyházak a jubileumok alkalmával a dogmatikai alapok megszilárdítását is fontosnak tartották. Az első jubileum alkalmával a Philipp Melanchthon által megfogalmazott Ágostai Hitvallást újból kiadták és 1580. június 25-én a művet átadták.

Centenáriumi ünnepségek

Luther Márton szülőföldjén, Szászországban, 1617-ben fogalmazódott meg a reformáció centenáriumára való ünnepélyes megemlékezés gondolata. János György szász választófejedelem 1617. augusztus 12-én kelt levélében a fejedelemsége területén elrendelte és a külföldi hittestvéreknek jó szívvel ajánlotta az évforduló megünneplését. A levélben a fejedelem Luther Mártonról, mint Isten kiválasztott eszközéről emlékezett meg. Rendelkezésében a lipcsei és a wittenbergi egyetemnek meghagyta, hogy egész héten át a reformáció okairól és áldozatáról tartsanak előadásokat, e mellett tiszteletbeli doktorok avatásával is emeljék az ünnep fényét.

A választófejedelem felhívását a protestáns német fejedelemségek közül a reformátusok is elfogadták. A helvét reformáció egyik központjának számító heidelbergi ünnepségek egyik itt elhangzott prédikációja Szenci Molnár Albert magyar nyelvű fordításában is fennmaradt. Az alapige a Királyok második könyve 23. részének 1-től 4-ig terjedő versei:

„...odaállt a király (Jósiás) az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják és teljesítik a szövetség igéjét, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget." (II. Királyok 23, 3.)

Heidelberg Szenci Molnár Albert idejében

A prédikációban kiemelésre került: „Nem kevesebb víg öröm támadott ezelőtt száz esztendővel itt az mi édes hazánkban, ez Németországban, holott az Ó és Új Testamentum könyvei, melyek sok időktűl fogva az pad alá voltak vettetve, ismét elővétettenek, és az Evangéliomnak tiszta tudománya fényes nappali világra hozattatnék."

A reformáció kétszáz éves évfordulóján a német fejedelemségekben azzal is emelték az ünnepi készülődés méltóságát, hogy a száz évvel ezelőtti megemlékezések szövegeit külön könyvben kiadták.

Megemlékezések itthon

A szász fejedelem felhívása kapcsán a Kárpát-medencében is számos gyülekezetben tartottak ünnepi istentiszteletet a centenárium évfordulója alkalmából. Egy a Kárpát-medencei protestánsok ünneplésére negatívan tekintő jezsuita szerzetes ezt jegyezte fel: „Anno 1717. Megint a kálvinisták Magyarországon a lutheránusokkal együtt vigadtak Luther Márton vallásának kétszáz esztendők folyása után szerencsés állandóságán."

A reformáció háromszázadik évfordulóján tartott megemlékezések közül a bécsit érdemes kiemelni, mivel a császárváros protestánsai uralkodói engedéllyel tarthatták meg ünnepi alkalmaikat. Az osztrák protestánsok arany és ezüst emlékérmét is verettek erre a jubileumra Luther Márton arcképével.

A magyar egyházi vezetők közül Lovich Ádám bányakerületi evangélikus püspök gondolataira érdemes felfigyelni. Egyházkerülete alá tartozó lelkészeinek írt levelében a más felekezetűek iránti érzékenységét figyelhetjük meg. Ajánlotta, hogy „a prédikátorok tartózkodjanak a reformátorok fennhéjázó, szertelen magasztalásától és ízléstelenséget okozó dicsőítésétől, amelyre ők- maguk sohasem vágytak-, valamint a máshitűek ellen vagdalkozó kitérésektől, a szenvedett üldöztetések érzékeny emlegetésétől, ami könnyen gyűlöletet szül. Inkább Jézus példáját kövessék, aki szeretetet parancsol a rosszakaróinak, s a felölünk balítélettel lévők iránt is."

Az 1817-es ünnepségek alkalmával katolikus felekezethez tartozók is több helyen nagy vendégszeretet élvezve vettek részt.

Szobrot állító emlékezet

A XIX. századi romantika hőskultusza hatására a protestáns egyházakban is megerősödött a reformációt véghezvivő nagy személyiségek megünneplése és köztéri emlékművük elhelyezése.

Luther-szobor Wittenbergben

A legkorábban, 1821-ben Luthernek emeltek köztéri szobrot Wittenbergben, majd 1868-ban Wormsban készült el a nagyobb méretű Luther-emlékmű. Mind két szobor hangsúlyozottan német nemzeti mű, a protestáns historizmus virágkorában készült. Ezt követően, Zwingli bronzszobrát Zürichben állították fel 1885-ben. A genfi Reformáció Emlékműve, amely Kálvin Jánosnak is emléket állított, csak jóval később, 1917-ben készült el.

Kálvin emlékezete Magyarországon

A magyar protestánsok körében Kálvin János halálának háromszázadik évfordulóján tartott ünnepségek eredményezték azt, hogy a genfi reformátor élete és életműve közel került a magukat büszkén kálvinistának való (eredetileg a XVII. században gúnynév volt) reformátusokhoz.

Kálvin János halálának háromszázadik évfordulójáról a magyar reformátusok 1864-ben több ünnepség tartásával emlékeztek meg. Az évfordulóra jelent meg Révész Imre debreceni lelkipásztor „Kálvin élete és a kálvinizmus" című munkája, amely az első magyar nyelven írt Kálvin-életrajz. Olyan sikeres volt a könyv, hogy 1864-ben kétszer is kiadták. A mű 1909-ben történt újbóli megjelentetése mutatja azt, hogy a XIX. század második felében milyen jelentős hatást gyakorolt a magyar reformátusságra.

Az évfordulóra rendezett ünnepségek közül kiemelkedik a komáromi, amelyet 1864. június 5-én tartottak. A város református templomát fekete lepellel vonták be. Az ünnepi beszédek között a komáromi dalárda szolgálata hangzott el, ami azért keltett feltűnést, mert a kórusban a katolikus felekezetűek voltak többségben.

Pesten Török Pál, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Kálvin téri református templomban tartott istentiszteleten nemcsak a Kálvin János halálának jubileumáról emlékezet meg, hanem a Második Helvét Hitvallás és a Heiderbergi Káté elkészítésének háromszázadik évfordulójáról is. Az egyházkerület vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a svájci hittestvérek a reformációt mindig pünkösdöt követő vasárnap ünneplik, mert az 1517-től kezdődő bibliai igazságokhoz visszatérő mozgalom egy második pünkösd volt a kereszténység életében.

A budapesti Lónyay Utcai Református Gimnáziumnak a magyar reformáció történetét bemutató freskója, Luther és Kálvin alakjával a közepén

Az 1909-ben, Kálvin János születésének 400. évfordulóján rendezett genfi és magyarországi ünnepségek, a világ reformátussága és a magyar reformátusság életében egyaránt több évtizedre meghatározó jelentőségűek voltak. Kálvin több művét lefordították magyarra, arcképét a református iskolák osztálytermeiben helyezték el. A Genfben rendezett ünnepségeken – legnépesebb külföldi delegációval – a magyar reformátusok vettek részt.

Luther-szobor Budapesten

A reformáció négyszáz éves évfordulóján, 1917-ben magyar Luther-szoborbizottság alakult, célul tűzve ki, hogy a nagy reformátornak Budapesten is legyen köztéri szobra. Az első világháborút követő inflációban az addigi gyűjtés összege azonban elértéktelenedett. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata a szoborállítás kérdését az 1930-as években vette újra napirendre. A szoborállítás újabb határideje, Luther Márton halálának négyszázadik évfordulója, az 1946-os esztendő lett. Az 1938-ban megindult a gyűjtés és kiírták a pályázatot is. 1939-ben a meghívott négy művész közül Lux Elek (1884–1941), az Iparművészeti Főiskola szobrász-tanára lett a befutó. Az öt méter magas, kőből faragott Luther-szobor azonban nem készült el teljesen, mert a szobrász 1941 februárjában hirtelen elhunyt.

Az 1950-es évek végétől a Luther-szobor félig kész felső része a Deák téri Evangélikus Egyházközség épületének udvarán volt megtekinthető. A szobor befejezésére Búza Barna szobrászművészt kérték fel az 1980-as években. A szobor felállítására Luther Márton születésének fél évezredes jubileumán, 1983-ban kerülhetett sor, de nem az eredetileg tervezett köztéri helyszínre, a Deák térre, a templom elé, hanem a zuglói Evangélikus Teológiai Akadémia kertjébe helyezték. Az 1983-as Luther-jubileum sok értékes kiadványon, kiállításon túl azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ekkor a reformátor munkásságát elismerő nyilatkozatot adott ki.

Kálvin Emlékévek

A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2006-ban hozott határozatával a 2009 (Kálvin születésének 500.) és 2014 (halálának 450 évfordulója) közötti éveket Kálvin Emlékéveknek nyilvánította és létrehozta a Kálvin János Emlékbizottságot.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformáció Emlékbizottsága 2010-ben kezdte meg a munkáját. A bizottság fő célja a reformáció fél évezredes jubileumi ünnepségeinek az előkészítése.

Remélhetőleg a megemlékezések ráirányítják a figyelmet reformáció Krisztus-centrikus teológiájára és a reformátorok életműveinek értékeire.

Millisits Máté