A pünkösdi Lélek csodája kettős: egy irányba mutat és egyfelé vezet. A Jézus által megígért Vigasztaló eljövetelével új korszak kezdődött el: a keresztyén egyház korszaka. Olyan korszak, amelyben mindenki megélheti és átadhatja az örömhírt: Jézus által Isten megvált bennünket a bűn és a halál uralma alól.

A pünkösdi események jelentőségét nem kizárólag annak az egyetlen napnak a történéseiben kell szemlélnünk, hanem abban a hatásban is, amely alapján mi is keresztyéneknek, Krisztushoz tartozóknak mondhatjuk magunkat. A Szentlélek Isten egy irányba mutat: Krisztusra. Eljövetele nem volt öncélú, nem egyszerűen azt szolgálta, hogy felhívja Jeruzsálem lakosságának a figyelmét, és nagyszámú hallgatóságot gyűjtsön a tanítványok köré. Nem csak arra szolgált eljövetele, hogy az apostolok más-más nyelven megszólaljanak, hogy beszélni tudjanak a diaszpóra zarándokaival. Még csak nem is arra szolgált, hogy néhány bátortalan tanítvány bátorságot nyerjen és kilépjen az egybegyűltek elé. Mindezek a dolgok – az egybegyűlt sokaság, a nyelveken szólás csodája, a bátorságot nyert tanítványok – egyetlen célt szolgáltak: mindenkihez közel vinni a jó hírt, hogy Krisztus meghalt és feltámadt, hogy új életet adjon és üdvösségre vezessen.

A pünkösdkor bekövetkezett csodás események eszközök, hogy ezeken keresztül érthető legyen Isten bizonyságtétele! Pünkösd óta tudjuk: Isten tesz bizonyságot! Ő a hiteles tanú, ő a hit forrása. Emberi szavaink és cselekedeteink erőtlenek és elégtelenek ahhoz, hogy a Krisztusról szóló bizonyságtétel életeket átformálni tudó erővé váljon. A Szentlélek Istennek kell eljönnie ahhoz, hogy felismerje és megismerje a világ: Krisztusban van a megváltás ajándéka. Erre mutat rá a pünkösdi Lélek a maga csodálatos és hatékony módján.

A Szentlélek Isten nemcsak erre mutat, hanem elvezet a közösségbe. A víz és a vér hagyományosan a keresztségre és az úrvacsorára utal. Ezek a sákramentumok sosem magányos cselekmények, ezekhez közösség kell. A keresztyén közösséget a sákramentumok különböztetik meg minden más emberi közösségtől. Keresztyén gyülekezet, egyház ott van, ahol a sákramentumokat kiszolgáltatják, Isten Igéjét hirdetik és gyakorolják az egyházfegyelmet. Lehet, hogy a látható egyház sok-sok hiányosságtól szenved, mégis ennek az egyháznak a kötelékében kell megélni a víz és a vér bizonyságtételét.

A keresztyén egyház azt a közösséget jelenti, ahol Istent imádjuk, nevéről vallást teszünk és közösségben vagyunk egymással. Ezt a közösséget ápolni, építő módon segíteni kell, és nem elhagyni, elfutni tőle. Azért nem kell elhagyni, mert ennek a közösségnek, az egyháznak győzedelmes és üdvösséges jövője van: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5,4)

Tőkés Zoltán

Az írás a Reformátusok Lapja pünkösdi számában jelent meg.