A világtörténelem legnagyobb bűnténye Nagypéntekhez kötődik. A főpapok, a nagytanács és a vallási hisztériába belevakult nép mellett két személyről olvasunk az evangéliumban, akik részesei en­nek a bűnténynek: Pilátus és Heródes. Nagypénteki barátság az övék: „Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak." (Lk 23,12)

Poncius Pilátus még az apostoli hitvallásba is bekerült mint Jézus keresztre feszítésekor élő történelmi személy. Alacsony sorból származik, de felesége a császár rokona volt, ezért lehetett Pilátus prokurátor, azaz helytartó Júdeában. A hatalomért szolgálatkész, és még meggyőződését is feláldozza a pozíciójáért. Cinikusan lenézi a zsidóságot, többször megsérti őket: egy ünnepen római sa­sos zászlóval és jelvényekkel vonult be a légiók élén a Szent­földre. Elődei mindig előzékenyen elcsomagoltatták a jelvényeket, hogy ne sértsék meg a zsidók törvényét, a tízparancsolatot, miszerint tilos kép, állat, ember tisztelete, kiábrázolása. Pilátus a templom pénzét is elvette, és vízvezetéket csináltatott belőle Jeruzsálemnek. Most, amikor ki kellene állnia Jézus ártatlansága mellett, ő a felesége figyelmeztetése ellenére sem teszi ezt meg. A helytartó Rómától függ, nem Krisztus igazságától!

Pilátus, aki pészachra, a zsidó húsvétra jött fel Caesareából Jeruzsálembe, azonnal látja, hogy Jézus sem nem államellenes, sem nem lázadó... Szabadulni akar a Krisztus-ügytől, mert túl kényelmetlen neki dönteni. Először azt mondja: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben", majd, amikor hallja a Galilea tartomány nevét, felcsillan a szeme a lehetőségre, hogy galileai felhatóság alá, Heródeshez küldeti a Jézus-ügyet. Amikor visszaküldik hozzá Jézust, a nép a főpapok uszítására a rablógyilkos lázadó, Barabbás (azaz Atyafi) szabadon engedését kéri. Pilátust sarokba szorítják: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült (...) Pilátus így szólt a zsidókhoz: Íme, a ti királyotok! Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék." (Mt 19,12–16)

Pilátus önző, jogot és nem igazságot szolgáltató, opportunista hozzáállásával a leggyalázatosabb igazságtalanság részesévé teszi magát ebben a koncepciós perben. Krisztus esetében nincs semlegesség. Mellette vagy ellene? A világ barátsága ellenségeskedés Istennel szemben. Aki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Az Úr mondta: „Az én országom nem e világból való..." (Jn 18,36) A jó szándék kevés, több kell. Az ApCsel 3,13–15 írja: „...atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek."

Heródes Antipásról Lukács evangéliumából tudhatunk meg a legtöbbet. Amikor megérkezik hozzá Jézus az ünnepen, nemhogy bosszankodna, hogy zavarják, hanem kíváncsian, érdeklődően fogadja, mert régtől fogva kívánta őt látni. Heródes érdeklődött a próféták iránt, de Keresztelő Jánost ő fejeztette le Salome táncakor – most azt hiszi, hogy ő támadt fel a halálból. Ezt az embert Jézus rókának nevezi, noha nem ő a betlehemi gyerekgyilkos, hanem az apja. E dicső utód is azonnal látja, hogy Jézus ártatlan. De nincs egy szava se az Úrnak hozzá. Erre kigúnyolja, fejedelmi ruhát adat rá, és visszaküldi Pilátushoz, amivel elismeri az ő illetékességét, hatalmát.

Honnan tudta ezt az evangélista? Még azt is, hogy valami csodát várt Jézustól Heródes? A Lk 8,3 említette Johannát, Kúzának, Heródes egyik főemberének feleségét, aki más asszonyokkal együtt vagyonából szolgált Jézusnak. Le­het, hogy ő mondta tovább a történteket? Egy biztos: ezen a napon lettek barátokká, Pilátus és Heródes. A közös bűn a legádázabb ellenségeket is barátokká teszi. De a bűntársi viszony nem barátság. Az igazi barát akkor jön, amikor mindenki más elhagy. Ezt a Heródest férgek fogják elevenen megenni, mert nem Istennek adta a dicsőséget (ApCsel 12). Pilátus pedig hiába áldozta fel Jézust a császárért, nemsokára elveszíti a császár barátja címet, tönkremegy élete, karrierje, és nyomorultan hal meg. Ezzel szemben az Úr Jézus nekünk azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek." (Jn 15,14) Nagypénteken Jézussal kössünk örök életre szóló barátságot!

Mátyás Sándor 
Megjelent a Reformátusok Lapja húsvéti számában.