A világnak természetesen kezelnie kell a jelenlegi válsághelyzetet, amelyben menekültek tömegesen hagyják el Szíriát és más országokat, de egyben túl is kell tekintenünk a jelenlegi krízisen – nyilatkozta a napokban Doris Peschke, az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának (CCME) főtitkára.

„Gondolnunk kell az integrációra, ami kétirányú folyamat – magyarázta. – Fontos, hogy legyen egy keret, ami biztosítja a menekültek számára a biztonságos átjutást és a nyelvi nehézségek leküzdését, annak érdekében, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba. De ugyanakkor fel kell készítenünk a változástól tartó társadalmat a menekültek nyitott fogadására.” Mindkét mozzanatnak egyszerre kell működnie, mondta. „Továbbra is a legtöbben tartózkodóak a menekültekkel kapcsolatban, és ez az a mozzanat, ahol hosszú távú szemléletre van szükségünk.”

A CCME az Egyházak Világtanácsával és más ökumenikus szervezetekkel is együttműködik a menekültválság kezelésében. Az egyházi szervezet évek óta dolgozik azon is, hogy a migránsokat, menekülteket és kisebbségeket segítő politikai irányelvek melletti kiállással elősegítse a befogadó közösségek létrejöttét.

Ők is emberek – tekintsük is annak őket

A menekültek emberi lények, nem számok, vagy politikai kampányok eszközei, mondta Peschke, aki maga is segített a CCME „Biztos áthaladás” kampányában, ami a helyi szintű határmegfigyelést és a politikai képviseletet köti össze egy emberséges menedékjogi és migrációs politika kialakításának érdekében.

„A kezdeményezés azért fontos, hogy az emberek ne váljanak embercsempészek vagy a szervezett bűnözés áldozataivá” – hangsúlyozta a főtitkár. „Nem engedhetjük, hogy életveszélyes körülmények között utazzanak, kerítéseken másszanak át, veszélyes vizeken ússzanak át, és a családjuk széthullását is kockáztassák azért, hogy Európába, biztonságos helyre jussanak.”

Amit most válságkezelésnek tekintünk valójában évek óta létező probléma, tette hozzá. „A Szíriából a környező országokba menekülők száma folyamatosan nőtt, ahogy az országban egyre romlott a helyzet – a menekülttáborokban viszont sokszor elviselhetetlenek a körülmények.”

Ezek az emberek is ugyanazt szeretnék a gyermekeiknek, amit bármely más társadalomban: hogy lehetőségük legyen nem csak túlélni, de élni is. „Az emberek jobb körülményekben reménykednek más országokban. Azt szeretnék, hogy a gyermekeik jó iskolákba járjanak és sokra vigyék az életben. Ezek igazán emberi és természetes jelenség.”

Hogyan segíthetünk?

Akik személyesen szeretnének segíteni a menekülteken, azok az őket támogató helyi gyülekezetekhez fordulhatnak, „vagy bármelyik más, menekülteket segítő szervezetnél is érdeklődhetnek” – ajánlotta Peschke.

Ha az emberek személyesen találkoznak menekültekkel, akkor azt is megtapasztalják, hogy milyen módon válhatnak alkotó részeseivé a társadalomnak azok, akik idegenként érkeztek az országba. „Meggyőződésem, hogy mindenki segíthet. Nem szabadna hagyni, hogy bárki az utcán éljen élelem, víz és menedék nélkül. Találkoztam menekülteket segítő egyházak és szervezetek munkatársaival, akik vigyáztak a menekültek gyermekeire, meghallgatták a történeteiket, vagy közösen mentek a menekültekkel koncertre vagy sporteseményre. Ezek értékes pillanatok mind a menekültek, mind a helyi állampolgárok életében.” Így a „menekült” címke lassan eltűnik és az emberek között kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat születik. „A legnagyobb segítséget az jelenti, ha kísérjük és támogatjuk őket abban, hogy ismét rátaláljanak a normális hétköznapok érzésére.”

Külügyi Iroda

Fordította: Kara Melinda

Forrás: www.oikoumene.org