„Én azon izgulok, hogy hogyan tudom majd nézni ezeket a meccseket, mert éppen a futball-vb két hete alatt az Egyesült Államokban leszek a Református Világszövetség nagygyűlésén – mondta Grand Rapidsba elutazása előtt a világbajnokság kapcsán Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke. A tiszántúli püspök nagy futballrajongó hírében áll, így figyelemmel kíséri az eseményeket. – Egyrészt az időeltolódás, másrészt a feszített tempójú nagygyűlés, ahol ráadásul én egy bizottságnak is tagja vagyok, amelynek az a szerepe, hogy figyelemmel kísérje az egész nagygyűlésnek a menetét és közben tegyen módosító javaslatokat, ami azt jelenti, hogy amíg a többieknek szünet van, addig ül össze a bizottság, amikor pedig tárgyalnak, akkor is ott kell ülnöm. Remélem, hogy lesz ott más focirajongó is rajtam kívül abból a több mint ezer résztvevőből. Biztos vagyok abban, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy bele tudjunk nézni a meccsekbe.”

Bölcskei Gusztáv előzetesen úgy vélekedett, most sem lesz igaza a vébék előtt rendre afrikai áttörésre számító korábbi világklasszis brazilnak, Pelének. A Zsinat lelkészi elnöke Európa és Dél-Amerika uralmát várta, az eredmények egyelőre ezt igazolták vissza.

A vallás és a futball összefüggései, a góljaik után imádkozó futballisták kapcsán Bölcskei Gusztáv megjegyezte, sokáig elképzelhetetlen volt, hogy a sportoló fentről várja a segítséget, hiszen a sportember mindig csak magában bízik, az edzésmódszerekben, és az orvosokban, akik olyan szereket is tudnak neki adni, amit ma még nem lehet kimutatni.

„Sokáig meglepő volt, amikor egy sportoló kifejezte, vagy beszélt is arról, hogy igen, neki a hite erőt és bátorságot ad. Szerintem egy felvilágosult európai szemérmességből is fakad, hogy nem tartozik ide, és inkább a dél-amerikai és afrikai játékosoknál látjuk ezt. Nézzük meg azoknak az országoknak a labdarúgóit, akik nem keresztyének, hanem mondjuk muzulmánok. A világ legtermészetesebb dolga számukra hitük kifejezése, hiszen ez az egész életüket is behálózza. A keresztyének között is van ilyen, és ha ez nem póz, nem egy felvett viselkedés, akkor ezek a momentumok szimpatikussá tehetik a játékost.”

Ugyanakkor rámutatott, az imádság nem szűkíthető és nem szorítható arra, hogy kérünk valamit, és ha az nem teljesül, akkor aztán vége van a világnak.

„Az imádság, ahogy mondani is szoktuk, a lélek lélegzetvétele. Mindaz, ami most történik, az belesimul, beleölelődik egy nagyobb valóságba, ami fontosabb annál, mint ami most ebben a pillanatban történik. Az imádság ahhoz ad igazán erőt, hogy mi történik akkor, ha bekapok egy gólt, vagy amikor mellérúgom a tizenegyest. Ez sokkal fontosabb.”

A dunántúli püspök, Steinbach József számára csak a nyolcaddöntőktől kezdődik a világbajnokság, mert addig az egyházkerület legnagyobb rendezvénye, a Református Egyházi Napok – Dunántúl (REND) köti le minden figyelmét. A tavaly hivatalba lépett egyházi vezető korábban szorosan követte a futballt, most már csak a négyévenkénti világbajnokságokra korlátozódik rajongása. Steinbach József mindig kinéz magának egy kisebb csapatot a vébéken, emellett azonban figyeli a nagy európai válogatottakat, a németet, az olaszt és a franciát is.

„A játék a mennyország egyik ablaka” – jegyezte meg a futballról általában a dunántúli püspök. Hozzátette, bár a sport kikapcsol, felfrissít, a mai csúcsfoci már egészen másról szól, a feszültség sokkal inkább dominálja már a játékot, mint a felszabadult mozgás élménye.

Steinbach József nagyon fontosnak nevezte a mozgást, ami az ő életében is jelentős szerepet játszik.

„Komoly fizikai munkára nevelt az édesapám, nagyon sokat segítettem neki. Majd teológusként azt vettem észre, hiányzik ez az aktivitás és ekkor kezdtem el futni. Naponta körülbelül egy órát, tíz kilométert futok és ezt tényleg minden nap teljesítem. Ez számomra a szellemi aktivitás ideje, ilyenkor születnek a legjobb gondolataim. A szellemi munka szerintem csak akkor lehet csak igazán hatékony, ha megelőzi a fizikai igénybevétel.”

Csepregi Botond-Fekete Zsuzsa