Ulrich Schnabel könyvének címe: „A hit mérése. Kutatók bizonyítják, hogyan keletkezik a hit, és miért képes hegyeket elmozdítani.” A Karl-Blessing Kiadónál megjelent könyv szerzője a hit megközelítésének belső, azaz teológiai lehetőségei mellett számba veszi a külső megközelítés, a tudományos eszközökkel mérhető vonatkozásait a hitnek. Ez a külső, empirikus kutatás főként a hit tartalmaira irányul. Azok a tudományterületek, amelyeknek a módszerei képbe kerülnek, a következők: valláspszichológia, vallásszociológa, vallástudomány, de megszólal a témakörben a neurológia ugyanúgy, mint a fejlődésbiológia. A hit mérhetőségével foglalkozó tudományos újságíró az olvasóknak inspiráló, meglepő, némelykor pedig irritáló körképet nyújt a hit aktusairól, kutatásának jelenlegi állásáról. Az agykutatás is bekapcsolódik a hit kutatásába. Bizonyítást nyert, hogy a meditáció és bizonyos vallási gyakorlatok kifejezetten pozitív stimulációval hatnak az agytevékenységre. De a folyamatok igen bonyolultak ahhoz, hogy általános és egyértelmű megállapításokat lehessen tenni. A fejlődésbiológia azt vázolja fel, hogyan vált a hit igazi közösségformáló erővé. A szerző a hit pozitív hatásai mellett felmutatja a negatív csapdákat is, a beszűkülés és a fanatizmus veszélyeit. A könyv tartalmaz olyan tesztlapot is, amely segít felmérni, hogy az olvasó különbséget tudjon tenni a pozitív és igazi vallásosság, valamint a beszűkítő fundamentalizmus között. Schnabel tanácsa elgondolkodtató a vallásos istenkeresés lehetőségéről: „Talán nem is olyan rossz kezdet az, ha a jelenben kezdjük a keresést. Hogy ne annyira a tegnapban vagy a holnapban éljünk, hanem próbáljuk meg a világot úgy érzékelni, amint van, mint  a gyermekek… Pontosan ez teszi lehetővé a találkozást Istennel.” (ref.ch – 2010-03-17 – dr. békefy – www.reformatus.hu)