– A Károli-egyetem most megjelent magazinjában úgy fogalmaz, hogy ez az év „legyen a hálaadás éve”. Miért adhatunk hálát?

– A Zsinat és a Magyar Országgyűlés által 1993-ban alapított egyetemet ünnepeljük az idei tanévben. A hálaadásunk fő oka, hogy ebben a huszonöt évben az Úr folyamatos növekedést adott a hallgatói, az oktatói és az adminisztrációs munkatársi létszámban egyaránt: jelenleg mintegy hétezer-ötszáz hallgatónk van. Hálát adunk tehát az egyetemünk közösségéért, és nyilván Isten iránti hálaadással emlékezünk az alapítókra is: Hegedűs Loránt püspök, zsinati elnök és az akkori zsinati tagok bátor kezdeményezésére és döntésére, akik reménységgel tekintettek a jövő felé. Az egyetemnek a múltban volt két elődje: a Budapesti Református Teológiai Akadémia és a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola. Ezek karként kerültek bele az új egyetem szervezetébe, és felmenő rendszerben elindult a Bölcsészettudományi Kar, majd öt évvel később, 1998-ban megalakult az Állam- és Jogtudományi Kar is. Az intézményi növekedés mellett talán az együttélés testvéri légkörében is növekedtünk.

– Az egyetemi lapban hangsúlyozza a családias légkör fontosságát, és az imént említette a folyamatos bővülést. Az egyre nagyobb egyetem és a családiasság nem áll szemben egymással?

– Valamilyen feszültség biztosan van. A növekedő létszám azt jelenti, hogy bizonyos előadásokon több hallgató vesz részt. De vannak olyan képzési formáink, amelyeknél azt is megtehetjük, hogy a nagyobb hallgatószám miatt több csoportban adjuk elő az adott tárgyat. Figyelünk a tanár-hallgatói arányra, hogy megtartható legyen közöttük a személyes kapcsolat. A családias légkör fenntartásában segít, hogy lehetőség szerint folyamatosan veszünk fel új oktatókat és adminisztrációs munkatársakat.Elmondható tehát, hogy növekvő létszámú szolgáló közösség oktatja és segíti a hallgatókat. De ezzel együtt igaz, hogy egyre nehezebb megvalósítani a családias légkört, ezért tudatos odafigyelést igényel tőlünk, hogy legyen időnk személyes beszélgetésekre a hallgatókkal, és a megnövekedett létszám ne menjen a közösségápolás rovására.

Huszonöt éves a Károli

Ünnepélyes keretek között emlékeznek meg a Károli Gáspár Református Egyetem alapításának huszonötödik évfordulójáról. Ennek jegyében szer­ve­zik idén a Károli Közösségi Napokat. Október 24-én, szerdán ün­ne­pi istentiszteletet tartanak a Dunamelléki Református Egyházkerület szék­házá­nak (IX. Ráday utca 28.) dísztermében. A 12 órakor kezdődő alkalmon Bal­la Péter rektor hirdet Igét, Magay Tamás professzor emlékezik az egye­tem alapítására, majd Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsina­tá­nak világi elnöke és Gér András zsinati tanácsos mond köszöntőt.

– A huszadik évfordulón is beszélgettünk lapunk hasábjain, és akkor szóba kerültek az egyetemmel kapcsolatos nehézségek is. Az egyik ilyen téma az akkreditáció kérdése volt. Hogy állunk most ezzel?

– Jelenleg az egyetem egészét nézve akkreditált karaink és képzéseink vannak, és az egyetem is teljes egészében feltétel nélkül akkreditált. Ez ötévenként ismétlődő eljárás, és jó reménnyel vagyok afelől, hogy a következő ilyen vizsgálat is teljes körű akkreditációt eredményez.

– Milyen új szakok indultak mostanában?

– Már most meghirdettük a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapképzést, a szociológia mesterszakot, és nagyon bátor újítás, hogy angol nyelven is lehet tanulni a teológiát mesterszakon. Az új szakokat csak akkor indítjuk el, ha azt az Oktatási Hivatal lehetővé teszi, és megkapjuk az Akkreditációs Bizottság engedélyét.

– A másik nehéz terület a gazdálkodás kérdése volt. Az egyház és az állam között éppen egy éve aláírt megállapodás mára stabilizálja az egyetem gazdálkodását?

– Igen, a normatív típusú támogatás mellett a korábbinál magasabb összegeket kapunk már ebben a naptári évben is speciális célokra.

– Az egyetem épületeivel kapcsolatban is folyamatos bővülést látunk. Mit jelentenek ezek a beruházások az egyetemnek?

– Nincs nagy kampuszterületünk: az épületeink egyik része Budapest különböző városrészein, másik része Nagykőrösön van. A hallgatók és a munkatársak létszámának növekedése több helyet igényel. A Károlyi–Csekonics-palo­tának nevezett épület a bölcsészkar rendelkezésére áll majd, a Dózsa György úti létesítményt így más cél­ra használhatjuk.

– Mi volt az elmúlt huszonöt év legnagyobb eredménye?

– A legnagyobb előrelépés a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozik. Világszerte számos ország több egyetemével alakult ki partnerintézményi együttműködésünk. A nemzetközi vérkeringésbe kerülés talán a legkiemelkedőbb eredménye az elmúlt huszonöt esztendőnek. Ide sorolható például az is, hogy lexikográfiai mesterképzési programban veszünk részt hét külföldi egyetemmel és egy német kutatóintézettel együtt.

– A kormányzati bejelentés szerint a felsőoktatásban modellváltás várható. Érinti ez a Károli-egyetemet?

– Közvetlenül nem. Minket azok az állami döntések érintenek, amelyek egy-egy szaknál meghatározzák, mennyi az a legkevesebb pontszám, amellyel állami támogatással lehet bejutni a jelentkezőknek.

– Mit lehet tudni a szárszói konferencián bejelentett szociális karról?

– Elkezdtük a szervezését. Ezzel az egészségügyi terület felé szeretnénk nyitni, mert a már meglévő diakóniai és a szociális munkás szakjaink az ápolók képzésével bővülnének.

– A közelmúltban új lendületet vett az egyetemen az Egyház és Társadalom Kutatóintézet. Mi a feladata az intézetnek?

– A kutatóintézet feladatainak egy részét eddig is az egyház látta el, például a Zsinati Hivatalhoz tartozóan. Egyetemünk mindig is szerette volna úgy végezni a munkáját, hogy az egyház számára is hasznosítható szolgálatokat teljesítsen. Természetes folyamat, hogy az eddig a Magyarországi Református Egyházon belül másutt már meglévő kutatási és szolgálati ágakat szorosabban az egyetem égisze alá vonjunk. Nálunk nyilván a kutatásra helyeződik majd a hangsúly.

Kutatás és szervezés

Az Egyház és Társadalom Kutató­intézet az egyetem központi kutatási szervezeti egysége, amelynek te­rü­letei: Romológiai Műhely, Öko­gyü­le­kezeti Kutatóműhely, Reformáció a Művelődésért Mű­hely, Reformáció és Öröksége Műhely. A kutatóintézet a Szociális és Egészségtudományi Kar szervezéséhez is hozzájárul.

– Mit vár a következő huszonöt évtől? Milyen egyetem lesz a Károli?

– Lelkipásztor vagyok, remélem elfogadható tőlem, ha a várakozásom egyik legfontosabb területe, hogy az egyetem olyan intézmény legyen, amelybe mindennap örömmel jönnek a hallgatók és a munkatársak. Olyan hely, ahol az elvégzendő feladat nem valamilyen kötelesség letudása, hanem az élet értelmes időtöltéséhez is hozzátartozik, hogy a Károlin tanulok vagy dolgozom. Tehát olyan derűs, jó légkörű helyet szeretnék, ahová szívesen jönnek az emberek. Reménységem szerint képzéseink nagy része huszonöt év múlva már valahol a Kálvin tértől nagyon könnyen elérhető városrészen lesz. Ezt azért tartom fontosnak, mert úgy látom, hogy a diákok egyetemválasztásában az is kiemelt szempont, hogy hol található az intézmény, ahová mindennap bejárnak. Tehát a tanári kar, a munkavállalóink szeretetteljes, segítőkész munkája mellett a jól megközelíthető helyszín is fontos eleme az egyetemnek. Azt hiszem, már most is ebbe az irányba haladunk. A rektori konferenciákat járva elmondhatom, hogy jelenleg is szívesen látott, az egyetemek közösségébe befogadott intézmény vagyunk, de azt remélem és várom, hogy ez a jövőben még erősödik: olyan szín, olyan hozzáadott érték leszünk a magyar felsőoktatásban, amelyet a többi intézmény is örömmel fogad.

– Miért érdemes ma a Károlira jelentkezni?

– Az oktatóink nagy részének van PhD-fokozata, tehát nagyon jól képzettek a szakterületükön, és sokuknak gyakorlati tapasztalatuk is van ezen a területen. Miközben egy hallgatót felkészíteni elméleti feladat, az is nagyon hasznos, ha a diák az oktatója gyakorlati munkáját is megismerheti. Emellett természetesen a tanáraink keresztyén tartalmat is megjelenítenek az oktatásban.

– Miért fontos az, hogy működik hazánkban református egyetem?

– Olyan szakembereket szeretnénk képezni országunknak, nemzetünknek, akiknek az értékrendje, a mások iránti segítőkészsége a jézusi etika és értékrend alapján áll. Senki ne értse félre, nem kizárólagos elvárás a keresztyén hit megvallása az egyetemen – sem a hallgatóktól, sem az oktatóktól. De mindenki tudja, hogy mi ezen értékek alapján végezzük a képzést, és a Jézus követésébe hívás is elhangzik egyetemünkön. Hiszem és vallom, hogy a jézusi értékrend csak hasznára válhat a nemzetünknek, és ezért nagyon fontos, hogy van református egyetem.

– A munkaerőpiacon számítanak az egyetemen képviselt jézusi értékek? Vannak olyan visszajelzések, hogy erre a hozzáadott értékre is odafigyelnek?

– Erre egyértelműen igennel válaszolhatok. Ha olyan értékekre gondolok, mint például az emberek belső békessége, derűje, a munkavégzés iránti elkötelezettsége, a munkatársakkal való jó kapcsolat keresése, akkor ezek minden munkahelyen vonzóak.

– Hogyan ünnepelnek majd az egyetemen?

– A karok konferenciákat, tematikus alkalmakat, öregdiák-találkozókat szerveznek, de természetesen lesz ünnepi hálaadó istentisztelet is. A hálaadó ünnepségekhez a 25. zsoltárt választottuk alapigének, az év során többször is elővesszük a zsoltár egy-egy sorát. Hadd idézzem a negyedik verset: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Úton levő intézményünk szeretne úgy visszatekinteni a múltra és előretekinteni az előttünk álló útszakaszra, hogy az Úristent is segítségül hívjuk: segítsen azzal, hogy utat mutat nekünk, vezet minket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Istennek tartozunk hálaadással az elmúlt huszonöt évért.

A békesség szolgálatában

Balla Péter egyetemi tanár 2009-től tölti be a Károli Gáspár Református Egyetem rektori tisztségét, de egye­temi oktatói munkáját sem hagyta abba, a teológián minden félévben tart újszövetségi tárgyakat. – Az el­ső­rendű elhívásom a lelkipásztori szolgálatra szól, annak egyik külön­leges területén, a leendő lelkészek képzésében dolgozhatok – fogalmaz a rektor, aki örömmel fogadja, hogy sok gyülekezetbe hívják meg igehirdetőnek, előadónak. Rektori teendői közé tartozik az egyetem képviselete a többi intézmény felé, valamint Balla Péter fontos fe­ladatának tartja „az egyetemi bé­kesség szolgálatát". Mint mondja, „ha valahol probléma merül fel, akkor a kapcsolatok helyreállításában kell szerepet vállalnom".

T. Németh László, fotó: Vargosz

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2018. október 21-i számában.