Az új kezdeményezés résztvevői fontosnak tartották, hogy egymás munkáját megismerve, megosszák tapasztalataikat és szoros szakmai együttműködést alakítsanak ki.

Bánné Kiss Erzsébet, a rendezvény helyszínét adó intézmény vezetője hangsúlyozta a műhely fontosságát, a segítőmunka során a személyiségközpontú gondozást valamint más világi szakmák bevonását az együttgondolkozásba. A műhely résztvevői elsősorban tapasztalatgyűjtés céljából találkoztak, valamint kíváncsiak voltak a munkatársak motiválási lehetőségeire és megfelelő alkalomnak tartják a felmerülő nehézségek szakmai megbeszélését ezen a fórumon.

Fontos kérdésként tárgyalták meg a résztvevők, hogy mitől egyházi a református hajléktalan ellátás. Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a klienseknek érezniük kell, hogy a közösség összetartó, és jó ide tartozni.

Befogadóvá tenni a gyülekezeteket

„A hívő ember személyes példájával teheti vonzóvá mind munkatársai, mind a kliensek számára a keresztyén életmódot" – intett a vezető, és a jövőre nézve fontosnak tartja, hogy a gyülekezetek gondolkodásmódján változtatni kell, hiszen ők azon töprengenek, hogy tehet-e róla a hajléktalan, hogy azzá vált vagy sem. Befogadóvá kell tenni a gyülekezetet, melyben fontos szerepet játszik a megbocsátás, és fontos lenne, hogy ne megbotránkozást szüljön a hajléktalan jelenléte a gyülekezetben, hanem természetes legyen – tette hozzá Czibere Károly.

Ide illeszkedett a kérdés, hogy a hajléktalanokat hogyan lehet bevonni a gyülekezeti életbe. Wébel Zsolt mohácsi lelkipásztor szerint nagyon fontos a gyülekezet számára tisztázni, hogy ki a hajléktalan, illetve az előítéletek megszüntetése érdekében közös gondolkozásra kell lehetőséget teremteni.

A csoport a jövőben rendszeresen fog találkozni és keresi az együttműködési lehetőséget más szervezetekkel, valamint világi előadók meghívásával segíti aktuális kérdések megválaszolását és a szakmai fejlődést.

MRSZ