Húsvét reggelén két csapat indul útnak. Az egyik csapat a feltámadás örömhírét viszi, a másik a feltámadás valóságát tagadja. Az őrök is tanúk voltak, de jó pénzért készek voltak megtagadni a valóságot is. Sőt a hazugság eszközei lettek egy teljesen értelmetlen, logikátlan magyarázattal és önigazolással, amit úgy adtak a szájukba.

S milyen megdöbbentő látni a főpapokat és a véneket, ahogyan együtt tanácskoznak arról, hogyan tagadják le az igazságot! Nekik nem az élő, hanem a halott Jézus kell! Az Isten nyilvánvaló akarata ellen lázadó ember hazugságra hangolt ember! Hitetés, megvesztegetés, torzítás, hazug propaganda, a közvélemény félretájékoztatása, megtévesztés, ferdítés, hamisítás mind-mind összhangban van lelkével.

Azonban nemcsak hitetés hangzik, hanem hitvallás is! Nemcsak a halál híre terjed, hanem az életé is! A tanítványok a mindenható Úr tanúi lehettek. Így tanúskodott Máté az evangéliummal és Péter is, amikor pünkösdkor a Szentlélek által hirdette az örömhírt, és megtértek mintegy háromezren. S azóta hányan? Vajon köztük vagy-e? Te kinek vagy a tanúja? Most húsvétkor Isten Szentlelke által különös hangsúlyt kap ez a kérdés. Péter prédikációjában azt mondta: „Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk." Mi valamennyien. Ő feltámadása után elküldte az övéit: „Menjetek el tehát..." (Mt 28,19) „...tanúim lesztek..." (ApCsel 1,8) S most lássuk meg, milyen felelősségteljes és milyen kiváltságos dolog igaz tanúnak lenni!

A tanú jogi hasonlat. A törvényszékre visz minket. Látjuk a bírót a székében és a vádlottat a maga padján. Különös tárgyalás tanúi lehetünk. Jézus Krisztus áll a bíróság előtt, a világ véleményének törvényszékén. A világ hol így, hol úgy bírálja Jézust, és különböző ítéleteket mond ki felette. Az ördög hazugsággal vádolja, és felvonultatja hamis tanúit. A Szentlélek, a Paraklétosz – ahogyan a görög Újszövetségben olvashatjuk –, a védőügyvéd tanúkat hív, hogy igazolják Jézust. A világ ítélkezik, sőt gyűlölettel fordul felé. Ma az ő teste, az Egyház iránt nyilvánul meg ez. És ekkor az övéinek különös kiváltsága és felelőssége tanúskodni mellette, Jézus kijelentése szerint: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam, de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok." (Jn 15,26–27) Vagyis az Atya tesz bizonyságot a Fiúról, Jézus Krisztusról a világ előtt, a Szentlélek és a gyülekezet által. Ez a különös kettős tanúbizonyság a feltámadás óta hangzik, hitelesítve az igazságot. A Szentlélek embereket hív tanúbizonyságul, olyanokat, akik átélői annak, amiről tanúskodnak.

Tanúnak lenni azt jelenti, hogy valaki azt állítja: látott, hallott vagy átélt valamit. Akik Jézus Krisztus szabadításának részesei lettünk: „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." (ApCsel 4,20) Ki ne állna oda tanúként szerette mellé, ha hamis vádakkal illetik, elferdítik a valóságot? Aki megismerte Jézust és az ő feltámadása erejét, az nem teheti, hogy néma maradjon. A világ ítélgetésével szemben tanúskodik az ő Uráról, Megváltójáról. Erre hív most is Szentlelke által ezen a húsvéton.

Somogyi Péter

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja húsvéti számában.