Magyarként sem mellőzhetjük a vizet kultúránkból: a néhány hete lezajlott kajak-kenu világbajnokságon elért sikereink után ezt sem kell részletezni. Nem véletlen hát, hogy Áder János köztársasági elnök meghívására a vízügyi együttműködés nemzetközi évében október 8. és 11. között fővárosunkban tartják meg a Víz Világtalálkozót, ahogy az sem, hogy az azt megelőző héten megrendezett ökumenikus teremtésünnep, a teremtés hete középpontjába is a vizet állították idén a szervezők.

A teremtés hete

 

Immár ötödször szervezi meg a teremtés hetét a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT). A szeptember 29. és október 6. között zajló programsorozat közösségi alkalmaihoz készített segédanyagban helyet kapott egy meditáció, egy liturgiai vezérfonal, valamint Victor András Az oldószertől a szenteltvízig című, a víz sokrétű jelentőségét bemutató tanulmánya is. A teremtés hete programja és a segédanyag letölthető a MEÖT honlapjáról.

A kék bolygó felszínének több mint kétharmadát víz borítja ugyan, de ennek az óriási mennyiségnek csupán két és fél százaléka édesvíz, amelynek ráadásul hetven százaléka fagyott állapotú. A mértéktelen pazarlás és az egyre növekvő világnépesség miatt az emberi fogyasztásra alkalmas vízkészlet rohamosan csökken, aminek következtében ma több mint egymilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, és naponta tízezer ötévesnél fiatalabb gyermek hal meg a szennyezett víz okozta betegségekben.

A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a világ édesvízkészletének eloszlása korántsem egyenletes: kétharmada kilenc ország területén található, ezek közül csak Kanada a források negyedét birtokolja. Míg a fejlett világ országaiban az egy lakosra jutó átlagos vízfelhasználás akár a napi kétszázötven-háromszáz litert is eléri, addig Észak-Afrika országaiban tíz-húsz liter jut egy főre naponta.

Jelenleg több mint harminc ország küzd súlyos vízhiánnyal, de a szakértők akár néhány évtizeden belül bekövetkező világméretű vízválságot jósolnak, és a kiszáradó területek felé olaj helyett vizet szállító tankhajókat vizionálnak. Az ENSZ szerint rövid időn belül a víz lesz az első számú politikai feszültségforrás: csak Afrikában negyvenhat olyan ország van, ahol a vízért folytatott vetélkedés előrejelzések szerint akár már a következő tíz évben háborúhoz vezethet, de a rablógazdálkodás miatt rövid időn belül a Közép- és a Távol-Keleten is – különösen Indiában és Kínában – kimerülhetnek a vízkészletek.

Sivatag az Alföldön?

Magyarországon, ahol szinte minden évben árvizek pusztítanak, nem kell aggódnunk a vízhiány miatt – gondolhatják sokan. Ennél viszont összetettebb a kérdés. Az elmúlt években – feltehetően a globális felmelegedés miatt kialakuló éghajlati változások következtében – a csapadék eloszlása felénk is egyenetlenebbé vált, és egyre több az aszályos időszak. Ugyan a Balaton vízszintje az utóbbi hónapokban helyreállt, de a Duna–Tisza-közi homokhátság talajvízszintje már több mint két évtizede folyamatosan csökken, ami hosszabb távon az Alföld elsivatagosodásához vezethet. Tavaly nyáron pedig nagymértékű fenyőpusztulásra lettek figyelmesek a Mátra erdészei, ami idén már nemcsak a tűlevelűeket, hanem kisebb számban ugyan, de a lombhullató fákat is érintette.

Ugyan egyre javul a vízminőség, amit a dunavirág nevű kérészfaj négy évtizedes szünetet követő visszatérése is jelez a folyam több szakaszán, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy 2010-ben még a világ tíz legveszélyeztetettebb folyója közt szerepelt a Duna. 2011-ben is a megengedett határérték feletti növényvédőszer-mennyiséget mértek benne, és még az Európai Unió tiltólistáján szereplő gyomirtót, a hírhedt atrazint is kimutatták benne. Emlékezetünkbe égett a 2010-es ajkai vörösiszap-katasztrófa is, ami a Torna-patak és a Marcal teljes élővilágát kiirtotta, de halpusztulást okozott a Dunában is.

Súlyos pusztítást végzett hazánkban egy másik ipari szennyezés is: 2000 januárjának végén az észak-erdélyi Nagybánya közelében működő Aurul bányavállalat tározójából százezer köbméternyi cián- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Láposba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A szőke folyó élővilága azóta sem állt teljesen helyre, de erős öntisztító képessége a szakemberek szerint bizakodásra ad okot.

Ciánpatak?

Aggodalmat kelt ugyanakkor keleti szomszédunk szándéka: a román kormány mintha nem tanult volna a 2000. évi esetből, tíz év után újra napirendre tűzte a verespataki aranybánya megnyitásának kérdését. Világszerte tiltakozó megmozdulások voltak az elmúlt hetekben, és a romániai városokban is utcára mentek az emberek. Ennek hatására Victor Ponta kabinetje visszavonta indítványát, és időhúzásként az illetékes parlamenti bizottság elé vitte az ügyet, de szándékáról nem tett le. A széles körű társadalmi összefogáshoz a romániai egyházak, köztük a nagy tekintéllyel és befolyással bíró ortodox egyház is csatlakozott. – A környezet Istentől kapott ajándék, amit meg kell őrizni – hangsúlyozta Constantin Stoica szóvívő a román sajtóban.

A romániai magyar történelmi egyházak egy szeptember 16-án kiadott nyilatkozatban állnak ki a tíz évvel ezelőtt már megfogalmazott álláspontjuk mellett, amely szerint az Isten által teremtett természeti környezetet és az emberek által évszázadok során létrehozott kulturális értékeket is kötelességüknek tekintik megvédeni. A reformátusok, evangélikusok, unitáriusok és római katolikusok arra figyelmeztetnek, hogy a Ponta-kormány javaslata szembemegy az ország alkotmányával, a hatályos jogszabályokkal, a magántulajdonhoz való joggal és az Európai Parlamentnek a ciántechnológiás bányászat tiltását megfogalmazó állásfoglalásával is, ezért a parlamentet annak elutasítására kérik.

Verespatak magyar ügy is. Ha beindulna a termelés, annak Magyarországot, az alföldi folyóinkat közvetlenül érintő környezeti hatásai lennének. Ráadásul a községben, ha kis számban is, de magyarok is élnek, működnek a templomaik, a temetőkben egykor élt magyar bányászok sírkövei, a faluközpontban házai állnak.

Keresztyén felelősségtudat

Az egyházak, egyházi szervezetek világszerte is egyre többször hallatják a hangjukat környezetvédelmi kérdésekben. Sőt nemcsak beszélnek, hanem jó esetben cselekednek is, ahogy arra például az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózatnak az ökológiai igazságosságról, a növekedésről és a reményről megfogalmazott tavalyi nyilatkozata is ösztönzi őket: „Az egyházaknak – más közösségekkel együtt – a szerkezeti átalakulás mellett kell letenni a garast. Az új és fenntartható életmódban szerzett tapasztalatainkat felhasználva nagyban segíthetjük társadalmunk változását, hogy felgyorsítsuk az »elég gazdasága« és a »gondoskodás gazdasága« felé mutató átalakulást. Az egyházak bizonyságtevői és képviselői lehetnek a helyi szintű változásoknak, mert példát mutathatnak a fenntartható gazdaság értékeire: az igazságosságra, egyszerűségre, alázatosságra, közösségépítésre, hitre, reményre és szeretetre."

– Első pillanattól kezdve nyitottsággal találkoztunk a református egyház intézményeiben a víztakarékossággal kapcsolatos kérdésekben. Olyan együttműködési készséget tapasztaltunk, amivel az önkormányzati és a gazdasági szférában csak jóval ritkábban találkozunk – osztja meg velünk tapasztalatait Palotás Zoltán, az ÖkoEnergia Program Kft. munkatársa. A víztakarékossági rendszerekkel foglalkozó cég évek óta együttműködik a református egyházzal, és számos beruházást megvalósított már annak berkeiben: víztakarékos csapjai, zuhanyzói és vécétartályai vannak többek között a Károli Gáspár Református Egyetemnek, a Zsinati Hivatalnak vagy éppen a Sárospataki Református Kollégiumnak és a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközségnek is.

Megéri

Legegyszerűbben és leghatékonyabban jelenleg a vízzel lehet takarékoskodni. Egy csaptelep vagy egy vécétartály átalakítását, cseréjét bárki pillanatok alatt elvégezheti, hozzájárulva így ahhoz, hogy a csap következő megnyitásakor már jó pár liter vízzel kevesebb váljon szennyvízzé. Ezt a csapok esetében úgynevezett perlátor segítségével oldják meg, a zuhanyok esetében szűkítőt vagy víztakarékos zuhanyfejet, a vécétartályokba pedig az öblítésre használt víz mennyiségének szabályozását segítő eszközt szerelnek. A perlátor egy kis szerkezet a csap szájánál, ami levegőt kever a vízbe, így érve el, hogy kevesebb vizet fogyasztunk ugyan, de a komfortérzetünk sem szenved csorbát.

– A víztakarékosság nem azt jelenti, hogy lemondunk a kényelmünkről, hanem csak azt, hogy optimalizáljuk a vízfelhasználást. Miért használjunk el másfél-két liter vizet egy kézmosásra, ha fél literből is meg lehet oldani? – teszi fel a költői kérdést Palotás Zoltán, aki szerint egy balatonnyi vizet is meg tudna spórolni az ország évente, ha minden háztartásban bevezetnék ezt a technikát. Arról nem is szólva, hogy az eljárásnak köszönhetően nemcsak a környezetünkből vonunk ki kevesebb vizet, hanem az energiafelhasználás is csökken, hiszen kevesebbet kell a folyadékból felmelegítenünk és kevesebb szennyvizet kell kezelnünk, tisztítanunk, ami ugyancsak rendkívül energiaigényes folyamat.

Egy átlagos háztartás – két csap, egy zuhany, egy vécé – vízfelhasználásának az ésszerűsítése akár már tízezer forintból is megoldható, aminek köszönhetően az ott élők vízfogyasztása az addigi negyven százalékával is lecsökkenhet. Ma a zuhanyzók többsége tizenöt-tizenhat liter vizet enged át percenként, ami tízpercnyi tisztálkodás esetén százötven liter szennyvizet jelent. A komfortos zuhanyzáshoz azonban nyolc liter víz is elegendő percenként, ami mindennapos tisztálkodásnál már két köbméteres megtakarítást jelent egy hónapban fejenként. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beruházás egy éven belül biztosan, de akár néhány hónap alatt is megtérülhet. Van olyan jó megoldás ez is, mint egy rezsicsökkentés.

Egy hamburger hány liter?

1 szem krumpli: 25 liter
1 korsó sör: 75 liter
1 csésze kávé: 140 liter
1 hamburger 2400 liter
1 szelet marhahús: 7000 liter
1 farmernadrág: 11000 liter
Egy köbméter vizet iszunk meg, ételkészítéshez ezer, mosáshoz és tisztálkodáshoz pedig további száz köbmétert használunk el egy esztendőben.

Mit tegyünk?

Gyűjtsük össze az esővizet a kert és a virágok öntözéséhez!
Gyűjtsük össze az elhasznált vizet (szürkevizet) a vécé öblítéséhez!
Használjunk víztakarékos vécétartályt!
Zuhanyzáskor ne folyassuk állandóan a vizet, fogmosáskor használjunk poharat!
Csak telepakolt mosógéppel mossunk!
Új háztartási gépek vásárlásakor keressünk víztakarékos modelleket!
Javítsuk meg az elromlott, csöpögő csapokat, vécétartályokat!
Lakásunk, egyházi épületeink csapjaira szereljünk fel víztakarékos csapbetéteket!
Fogyasszunk kisebb vízlábnyomú élelmiszereket, azaz több zöldséget és gyümölcsöt, kevesebb húst!

Forrás: A 2013. évi teremtés hetének vezérfonala, MEÖT

Kiss Sándor

A cikk a Reformátusok Lapjában jelent meg.