A Tétényi-fennsík, amelyen a mai Nagytétény található, az őskortól lakott terület. A Római Birodalom idején a limes Campona nevű erődje állt itt. A település a középkor vége felé mezővárosi rangot kapott. Szent Mihály tiszteletéreszentelt templomát 1333-ban említi először oklevél. A török hódoltság alatt nem néptelenedett el, mint a többi környékbeli falu. A XVI. század közepétől laktak - egyes feltételezések szerint - református hívek Nagytétényben, akik a Szent Mihály templomot használták hitéletük céljára.

A település 1686 körül, Buda visszafoglalásakor néptelenedett el. 1712-ben épült újjá a falu, azonban az új földbirtokos, Rudnyánszky József nem tűrte meg a protestánsokat, és kizárólag német katolikusokat telepített ide. A korábban a reformátusok által használt templomot a földesúr 1753-1754 között teljesen felújíttatta, ekkor Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A XIX. században költöztek ismét református családok Nagytéténybe. A XX. században a református hívek számaránya jelentősen növekedett a lakosság körében.

A század első évtizedében a nagytétényiek a Budafoki Református Egyházközség szórványát képezték. 1924-ben alakult meg a Nagytétényi Református Leányegyház. Önálló anyaegyházközséggé 1937-ben vált. Az egyházközség első beiktatott lelkipásztora, Kutassy Gyulavolt, ő 1937-1952 között szolgálta nagytétényi reformátusokat.

Az istentiszteleteket magánházaknál  1929-ig tartották. Ekkorra épült fel imaházként a mai templom, amelynek belső tere 140 férőhelyes. Az imaház külső homlokzatán az ablakok fölött részen "A NAGYTÉTÉNYI REFORMÁTUSOK GYÜLEKEZETI HÁZA"  feliratot írtak fel, késöbb ennek helyén fülkét alakítottak ki, amelyben kelyhet mintázó kőszobrot helyeztek el. A belső  térben a karzat, a liturgikus térrel szemben, a rövidebb fal előtt helyezkedett el. A gyermek-istentiszteleteket abban a térben tartják, amelyet a 1960-as években a karzat fallal való leválasztásával alakítottak ki.

1956-ban G. Joó István építész tervei alapján a templom mellé harangtornyot emeltek. A toronyban egy 250 kg tömegű harangot helyeztek el, amelyet az Ecclesia Harangművek Rt. 1924-ben öntött.

A Református Figyelő című hetilap ezekkel a szavakkal számolt be az épületnek az 1929. június 30-án történt felszenteléséről: "A nagytétényi gyülekezeti ház felavatása igen szép és lélekemelő ünnepség keretében folyt le. Jelen voltak: Mocsy Mihály esperes, Göde Lajos, Batta Árpád, Megyesszai Mihály, Czeglédi Emánuel lelkészek, Benkó Ferenc áll. titkár, P. Horváth Zoltán egyhm. tanácsbírák.

A terem zsúfoltságig megtelt református hívekkel és helybéli katholikusokkal. Mocsy Mihály esperes imája és bibliaolvasása után Göde Lajos püspöki másodlelkész mondott gyönyörű beszédet az I. Móz 28: 18-19. alapján. Istentisztelet végéztével Demjén István, a gyülekezet lelkipásztora cserkészeket avatott fel, majd nagy számú üdvözlések következtek, amelyre Megyasszai Mihály válaszolt. Ezalatt a gyülekezeti munkások közel 500 pengő adományt gyűjtöttek össze. A felavatást követő társas összejövetelen megjelent a helybeli r. kath. esperes is, aki mindannnyiunkat meglepő és mindenkinek jóleső meleg szavakkal az egymás iránti békességről, türelemről és szeretetről beszélt. A társaság késő esti órákban oszlott szét."

 Szöveg és fotó: Millisits Máté