Bibliavasárnapra készülve

Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek. A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. (…) Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt. …a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!

Sokan még ma is úgy gondolják, hogy a bibliafordítás valami másodlagos, kiegészítő emberi esemény, „szükséges rossz” az örök és változhatatlan isteni ige mellett. Olyan kényszerű intézkedés, amit az egyház „elszenved” annak érdekében, hogy a hívő emberek megértsék Isten üzenetét. De ez nem így van. Kevesen tudják, hogy már maga a Biblia beszél a bibliafordítás fontosságáról. Nehémiás könyvének nyolcadik részében olvashatunk arról, hogy a fogságból visszatért nép számára Ezsdrás pap felolvasta a mózesi törvényeket. A babiloni fogság hosszú évtizedei után a nép már nem értette az atyák szent nyelven leírt szavakat, ezért Ezsdrás beszédét a léviták „szinkrontolmácsolták”, egyfajta rögtönzött bibliafordítást készítve. Arra is figyelmeztet e rövid idézet, hogy bár a Biblia megértése néha fájdalmas (hiszen ráébreszt valódi, bűnös voltunkra), az ige befogadása egy jól sikerült bibliafordítás segítségével mégis mindenestül örvendetes, ünnepi esemény az egyházban. Rowan Williams, Canterbury-i érsek így beszélt erről a Brit és Külföldi Bibliatársulat létrejöttének kétszáz éves évfordulóján, a londoni Szent Pál Katedrálisban, 2004-ben: Valamennyi világvallás közül a keresztyénség számára a legfontosabb a fordítás. Nekünk nincs szent nyelvünk (mint a muszlimoknak az arab vagy a hinduknak a szanszkrit); a keresztyének az első pillanattól kezdve meg voltak győződve arról, hogy bármely nyelv hordozhatja a bibliai kijelentést. Azok a szavak, amelyeken először megszólalt a kijelentés, nem változhatatlan, örök érvényű edényei a hit titkának; élő valóságok, amelyek képesek áthatolni a kultúrák közötti szakadékokon: más nyelvek új szavaivá válnak, amelyek aztán ismét képesek megdöbbenést és csodálkozó felismerést kiváltani az emberekből. A bibliafordítás a hit hatalmas cselekedete, hit abban, hogy amit Isten szólott egy adott történeti kontextusban, az ugyanúgy élő és ható lehet minden más emberi környezetben is. Jézus arámul és görögül beszélt, de élete és tettei, szolgálata, halála és feltámadása által mindenkit megszólít, megítél, felment és megáld minden létező emberi nyelven. A bibliafordítás emberi erőt meghaladó szolgálatát mindig is olyan elkötelezett, odaszánt életű „szent őrültek” végezték az egyházban, mint Szent Jeromos, John Wycliff, Luther Márton, Károlyi Gáspár, néha tiltva, legtöbbször megtűrve, a legritkább esetben támogatva. Csak a legújabb korban ismerte fel az egyház, hogy olyan fontos és sajátos szolgálat ez, amelyet nem lehet az egyéni áldozathozatal esetlegességétől függővé tenni, ezért megszülettek a bibliatársulatok, amelyekben a továbbra is nélkülözhetetlen egyéni elkötelezettség szervezett intézményi háttérre és hathatós segítségre talált. A bibliafordítások iránti égető szükség nem az egyetlen tényező volt a nemzeti bibliatársulatok létrejöttében. Megoldatlan volt a bibliakiadás és a –terjesztés kérdése is. Az egyház missziójának e fontos, gyakorlati vetületeit soha nem lehetett kizárólag az igehirdetésben és a lelkigondozásban fáradozó egyház berkein belül megoldani. A profitorientált világi könyvkiadók pedig vagy láttak fantáziát a Bibliában vagy nem, többnyire nem. Így az egyházakat szolgáló, egyházi emberekből verbuválódott bibliatársulatokra hárult ez a nehéz, mégis gyönyörű szolgálat a 19. századtól egészen napjainkig. Az alapfeladatok ma is változatlanok. Bibliát fordítunk, revideálunk, kiadunk és terjesztünk, képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten a lehető leghűségesebben. A kezdetekhez képest azonban nőtt a feladatok száma. Az egyház missziójához ma már nem elég kézbe adnunk a Bibliát, de Fülöp evangélistához hasonlóan meg kell küzdenünk a „nem értem” problémájával is, az egyre romló bibliaismerettel, a bibliai kultúra folyamatos és egyre gyorsuló elsorvadásával, a bibliamunkához szükséges anyagi források elapadásáról már nem is beszélve. De Pál apostollal együtt elmondhatjuk, hogy Urunk ebben is „reménységre hívott el” (Ef 1,18) bennünket.
Szolgálatunkban kapaszkodókat jelentenek az olyan évfordulók, mint a tavalyi. Ekkor ünnepelte a Magyar Bibliatársulat a szervezett magyarországi bibliamunka 60 éves évfordulóját. Jó volt számbavenni mindazt, ami ez idő alatt történt. Az 1949-ben alapított Bibliatanács a Brit és Külföldi Bibliatársulat kezéből vette át a stafétabotot, és kezdett hozzá a bibliakiadáshoz, valamint egy új Károlyi revízióhoz. A bibliakiadás akkoriban engedélyhez kötött példányszámai a hatvanas évektől lassan növekedtek, majd a rendszerváltozás után robbanásszerű bővülésen ment át a bibliakiadás, részben a határontúli magyar felekezetek kiszolgálásának lehetősége, részben a magyarországi kereslet élénkülése miatt. Az elkezdett Károlyi revízió 1975-re új fordítássá nőtte ki magát, ennek a revideált változata jelent meg 1990-ben. A 2008-as Biblia éve forgataga után a Magyar Bibliatársulat most elmélyültebb munkába, az új fordítású Biblia újabb revíziójába, az úgynevezett „Új kiadás” előkészítésébe kezdett. Biblikus teológiai tanárokkal, a Szöveggondozó Bizottság tagjaival és a gyakorlati munkában kiváló segítséget nyújtó teológus hallgatókkal készítjük a következő 20-30 esztendő bibliakiadásainak alapját jelentő szöveget, amelyből reményeink szerint a következő nemzedék is életformáló erőként ismerheti meg Isten igéjét. Miközben gyülekezeteinkben a Biblia vasárnapját ünnepeljük, az egyetlen lehetséges és méltó módon, Isten szavának hirdetésével és hallgatásával, ne feledkezzünk el erről a szerény, nem túl látványos, de fontos szolgálati ágról sem.

Dr. Pecsuk Ottó