A londoni ötkarikás játékokra különös módon hangolódtunk rá ezen a héten. Egy igazi bajnok bőrébe bújtunk. Megtanulhattuk, hogy a bajnok tisztában van vele, hogy különleges feladatra van kiválasztva. Kemény kísértéseken át vezet az útja a dobogó felé, amelyek el akarják téríteni céljától. A legnehezebb pillanatban képes a legerősebb lenni, s ez teszi képessé arra, hogy a legmagasabbra jusson. Ez a bajnok, maga az Úr Jézus Krisztus!

A sportolók felkészítése során már régóta tisztában vannak vele, hogy nem csak a test edzése fontos. A döntőben, a legtöbb esetben azonos fizikai képességekkel rendelkező, kiválóan felkészült versenyző/csapat kerül egymással szembe. Itt a lelki edzettségen, a pszichikai állapoton múlik a küzdelem végső kimenetele. Jézus a testi – lelki állapot ellenkező oldalú elégtelenségére figyelmeztet: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Bármerre is billenjen a mérleg, a kiegyensúlyozatlanságnak ára van. A lelki felkészülés döntő mozzanata, amikor a cél vizionálása, elképzelése megtörténik. A keresztyén ember számára ennek a legegyszerűbb módja az imádság. Pascal a feladatra hangolódást az egyik imájában így összegezte: „Segíts, hogy mindig akarjam azt, amit Te!" Az Isten akaratába simulás három mozzanatára figyeljünk most, milyen is a bajnokok imádsága.

„Atyám eljött az óra..." (Jn 17:1b)

A bajnok egyik legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy az idő résén áll. Az alkalmas pillanatot keresi. A hajnali ébredések, a több tízezer elindulás, a sötét reggelek, szürke próbálkozásai mind-mind azért az egy pillanatért történik, amit meg kell ragadnia. Nem késheti le, erre kondicionálja magát. A másodperc tört része az, amikor az agy ingerületet küld az izmokhoz és azok engedelmeskednek. Jézus és az Atya órája együtt jár. Jézus az „edzésterv" - üdvtörténet szerint ott áll, ahol neki lennie kell. A felkészülés véget ért, ebben az órában nem bizonytalanodhat el. Ez a 24. óra! A tét nem kevesebb, mint a győzelem. Győzelem a halál felett. Tudni, hogy minek van itt az ideje, az imádságnak, vagy a cselekvésnek, a beszédnek, vagy a hallgatásnak, az áldozatnak, vagy ...Pál szavaival élve: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"(II Kor 6:2b) Jézus bajnoka a Golgotának, az idő résén állva kész volt, amikor eljött az óra. Te nem légy rest, ha az Ő szavát hallod. Ne késs az indulással! Mondj igent, ha szólít, ha kér, ha parancsol. Fogadd el most, míg tart a kegyelem. Kezdjetek készülődni: „Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszak. (Ef 5:6)

„én őértük odaszentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (Jn 17:19)

A bajnok másik meghatározó tulajdonsága, hogy teljesen odaadja magát célja elérése érdekében. Nem köt kompromisszumot! Nem alkuszik meg. Ha így tenne, nem bajnoknak neveznék, hanem vesztesnek. Az életritmusát a versenyhez igazítja. Úgy táplálkozik, pihen, edz, szórakozik, úgy él családi életet, hogy közben nem váljon alkalmatlanná. Az odaszentelés egyáltalán nem kényelmes, nem fájdalommentes, nem mindig örömteli, nem egyszerű és nem magától érthetődő. A kényelmi zónán kívül helyezkedik el. Nem énértem történnek a dolgok, hanem valaminek alárendelem magam. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözöm, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlan a küzdelemre." (I Kor 9:26-27) A sareptai özvegyasszony utolsó lisztjéből gyúrt pogácsát, utolsó útjára készült fiával. Nem volt már semmijük, sem remény, sem élelem, sem jövő. A szárazság mindet elpusztított. Sorsuk felett nemhogy a győzelem, de a megmaradás leghalványabb jele sem mutatkozott. Ekkor Isten embere odamegy az asszonyhoz inni és enni kér tőle. Az utolsó falatot veszi el saját szájuktól, hogy Isten szolgája kérését teljesítse. A teljes odaadás ószövetségi mozzanata ez. A szárazság, a puszta és saját hajlamai feletti győzelem bajnoka ez az özvegyasszony. „de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te."(Mt 26:39)- mondatot tanuljuk meg Jézustól, hogy megértsük és gyakorolhassuk a bajnokok imáját.

„Atyám azt akarom, hogy... azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet..." (Jn 17:24)

A bajnokok imádságának armadik jellemvonása, hogy a győzelem nem magányos esemény. Az olimpikon fellép a dobogó legfelső csúcsára, a nyakába akasztják a fényes medáliont, majd felhangzik a himnusz. Ekkor válik teljessé a győzelem! Jézus kereszthalála miattam, helyettem, érettem történt. A bajnok egy egész nép diadalát vívta ki tettével. A szurkolók lélekben olyan magasságokban járnak, ahol a hősük. Jézus az egész emberiség bajnoka, cselekedete egyetemes. Küzdelme nem szorul be szűk határok, érdekszférák, abroncsok szorításába. Győzelme mindenkié! Jézus az atyai ház biztonságába, a mennyei honba szeretne látni minket. Ott, ahol a Fiú dicsősége mindenekre kiterjed. Ebbe a győzelmes angyali himnuszba részesülünk mi is, hiszen a dobogóra magához emel minket a Mester. „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonok mindeneket." (Jn 12:32) Ámen.

Szalay László Pál
lelkipásztor

A Telkibányai Református Egyházközség és a First Bangor Presbyterian Churc idén ünnepli testvérkapcsolatuk tíz éves évfordulóját. Júliusban tíz napig tizenegy észak-ír közös ifjúsági és felnőtt programokon vett részt Telkibányán, amelyek az olimpia és a teremtésvédelem gondolata köré szerveződtek. A fenti prédikáció az ifjúsági hét július 15-i záróistentiszteletén hangzott el.