Számos sportoló érkezik szerte a világból az oroszországi Szocsiba, ahol február 22-én vették kezdetüket a XXII. téli olimpiai játékok. De nemcsak atléták utaznak a fekete-tengeri városba, hanem egy kísérőkből álló jelentős stáb is beköltözik jó két hétre az olimpiai faluba, többek között Jörg Walcher is, Schmedlingből. Az egykori snowboard profi sport-lelkigondozóként segíti az osztrák, német és svájci olimpikonokat.

„Nagyon eltérő feladataim vannak, az istentisztelet és az áhítat éppúgy beletartozik, ahogy a személyes beszélgetések is a napirendem részét képezik" - nyilatkozta Walcher egy beszélgetésben, röviddel a Szocsiba történő utazás előtt a protestáns sajtószolgálatnak. Ebben a beszélgetésben nemcsak a győzelem és a vereség témáját járták körül, hanem a személyes problémák és sorscsapások is szóba kerültek. „Röviddel ezelőtt egy sportoló jött oda hozzám, akinek a nagymamája haldoklik, természetesen egy ilyen beszélgetésben könnyek is hullanak", mondja Walcher. A lelkigondozói találkozás alapja a bizalom, ami gyakran évek alatt alakul csak ki. Az idők során sok női és férfi atlétát ismert már meg Walcher közelebbről. „Szocsi nem az első bevetésem. Ott voltam már a 2006-os turini, a 2010-es vancouveri olimpiai játékokon is. Vagy például a 2012-es norvégiai sífutó világbajnokságon."

A legnehezebb bevetése a 2010-es vancouveri téli olimpián volt, amikor a grúz származású bobversenyző Nodar Kumaritasvili halálos balesetet szenvedett. Az volt a feladata ezután, hogy a bobjátékos kolléganőjét átlendítse a nehéz pillanatokon, illetve segítsen neki a tragédiát fel dolgozni.

A győzelem és a vereség visszatérő téma a sportolók és a lelkipásztorok közötti beszélgetésekben, mondja Walcher. „Az atléták teljesen különbözően viszonyulnak a vereséghez. Egyesek teljesen visszavonulnak és egyedül akarnak maradni. Mások viszont rettentő boldogok, ha erről a dologról beszélhetnek valakivel. Néha közvetlenül a verseny után, néha csak hettekkel később." De nem csak a vereség és győzelem tud megterhelő lenni. „Olyan esetek is előfordultak már, ahol egy olimpiai győzelem után valaki mély letargiába került. Az ilyen pillanatokban megfogalmazódnak az élet értelmének kérdései. Egy ilyen helyzetben felemelő látni, hogy valaki egyik vagy másik beszélgetés után új erőre kap.

A lelkipásztor tapasztalatból tudja, hogy bár mindegyik atléta győzelemre vágyik az oroszországi játékokon, a legkevesebben imádkoznak ezért a sportolók közül. „A legtöbben vagy azért imádkoznak, hogy az adott versenynapon a legjobb teljesítményüket tudják nyújtani, vagy azért, hogy minden jól menjen és senki ne sérüljön meg. Elsősorban abban segíti az imádkozás a sportolókat, hogy nyugodtak tudjanak maradni, illetve lehetőséget kínál arra, hogy terheiket Isten elé vigyék és ott lerakják."

Hasonló feladatot lát el Szocsiban Franz Unger orvos, a linzi diakonisszák klinikájának vállspecialistája. Mint baleseti sebész nemcsak a komolyabb sérülésekért felelős, hanem a versenyzők köhögéses, náthás és egyéb kisebb panaszakait is ellátja. „Megfázás esetén a sportolók nem nyúlhatnak a házipatika készítményeihez, mert azok közül egyes gyógyszerek a doppinglistán is szerepelnek" , hangsúlyozta Unger, aki egyébként korábban maga is indult helyi sportversenyeken.

Külügyi Iroda
Fordította: Jónás Balázs
Forrás: Protestantnews