Az Egyházak Világtanácsa (EVT) az egyház egységét és a keresztyének közösségét a tanúságtétel, misszió és társadalmi felelősségvállalás szolgálatában való összefogásként határozza meg. Utóbbiban ugyanakkor a más világvallásokkal való együttműködést is szorgalmazza. Az EVT ökumenikus partnereivel, a misszió és vallásközi kapcsolatok összefüggéséről egy gyakorlati útmutatót is elfogadott a Keresztyén bizonyságtétel a sokvallású világban címmel, amelyet Puszanban is megvitattak az egyházi küldöttek.

„A misszió az egyház lényegéhez tartozik. Isten igéjének hirdetése és az arról való bizonyságtétel elengedhetetlen minden keresztyén számára. Ugyanakkor ezt az evangéliumi alapelvekkel egyezően kell végezni, minden ember iránt teljes tiszteletet és szeretetet tanúsítva" – ezzel az alaptétellel nyit az EVT, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa és az Evangelikál Világszövetség ötéves közös munkájának eredményeként megfogalmazott iránymutatás. A dokumentumot abban a reményben dolgozta ki a három világszervezet, hogy azt az egyházak és missziói társaságok szerte a világban nem csupán tanulmányozzák és komolyan mérlegelik, hanem gyakorlatukat is az abban hangoztatott 12 „evangéliumi" alapelvhez szabják.

A dokumentum nem hagy kétséget afelől, hogy a keresztyén bizonyságtétel egyedül Jézus Krisztus személyén „tájékozódhat" és az ő szolgálatában részesedik: Jézus Krisztus maga a legfőbb „tanúságtevő", aki azért jött a világba, hogy az igazságról bizonyságot tegyen (Ján. 18,37). Minden egyes keresztyén arra hívatott, hogy ebben a bizonyságtételben részesedjen, amikor az Isten eljövendő országáról tanúskodik a világ előtt. A bizonyságtétel ökumenikus teológiájában ugyanaz az alapvető „szentháromságos" látomás fogalmazódik meg, mint a misszió kapcsán: ahogy az egyház a Szentháromság Isten missziójának részese, ugyanez a bizonyságtételre is igaz. „Ahogy az Atya küldte a Fiút a Szentlélek erejében, úgy a hívők is részesednek a missziói küldetésben, hogy a bizonyságot tegyenek a világ számára szóban és tettben a Szentháromság Isten szeretetéről." – hangzik a trinitárius alaptétel, amit tovább pontosít a dokumentum: „Jézus Krisztus és az ősegyház példájának és tanításának kell vezetnie a keresztyén missziót."

Missziói ajánlások

Az ajánlás ugyanakkor a misszió és evangelizáció erőszakos, fundamentalista és ellenségeskedést szító gyakorlatát elítéli, sőt, ennek kapcsán bűnbánatra hív és különbséget tesz a bizonyságtétel keresztyéni kötelessége és a megtérés mozzanata között. A megtérés ugyanis a Szentlélek munkája, akinek szabadságát el kell ismerni! A tanúságtevő nem a gyűlölet, hanem a tisztelet, szeretet és párbeszéd embere.

A fentiek alapján fogalmazza meg a dokumentum azokat az erős ajánlásokat, amikhez a keresztyéneknek világszerte igazodniuk kell missziói küldetésük betöltése során, különösen is azokban a régiókban, ahol másvallásúakkal élnek együtt. A vallások közötti kapcsolatot egymás tisztelete és a világért, az igazságosság és béke térnyeréséért folytatott együttműködés hivatott meghatározni. Az iránymutatás ennek szellemében tizenkét alapelvet fejt ki és ajánl érvényesíteni.

A keresztyén hívek arra hívattak, hogy
1. Isten szeretetéből és annak jegyében cselekedjenek;
2. Jézus Krisztust kövessék minden tekintetben;
3. tetteikben a keresztyén erényeket (szeretet, együttérzés, alázat) kövessék és az arroganciát leküzdjék;
4. az igazság szolgálatában cselekedjenek, felemelve hangjukat minden társadalmi igazságtalanság ellen;
5. a gyógyító szolgálat útját keressék, tiszteletben tartva a kiszolgáltatott emberek méltóságát,
6. visszautasítsák az erőszak minden formáját;
7. kiálljanak a vallásszabadságért, mint alapvető emberi jogért;
8. kölcsönösen tiszteljék a másikat és vállaljanak vele szolidaritást és működjenek együtt a társadalom javáért;
9. minden embert feltétel nélkül tiszteljenek;
10. elutasítsák a hamis tanúságot, figyeljenek a más vallásúak hitére és gyakorlatára, elismerve azt, ami abban jó;
11. biztosítsák az egyének szabad mérlegelését, tiszteletben tartva azt, hogy a vallások közötti váltás komoly személyes döntés, ami időt és személyes odafigyelést igényel;
12. erősítsék a vallásközi kapcsolatokat a tisztelet és bizalom jegyében előmozdítva a kölcsönös megértést más vallású emberekkel a megbékélés és közjóért való együttműködés érdekében.

Az ökumenikus állásfoglalás záró ajánlásaiban kölcsönös bizalomra, együttműködésre és imádságra, valamint konkrét politikai közbenjárásra hív. Arra buzdítja a keresztyén egyházakat szerte a világban, hogy járjanak közbe kormányaiknál a vallásszabadság és vallásgyakorlás, illetve a misszió teljes körű biztosítása érdekében, minthogy „számos országban megtiltják vallási intézményeknek és embereknek, hogy szolgálatukat gyakorolják".

Külügyi Iroda