A lelkipásztori szolgálat sokrétű küldetés: egyszerre kell építeni falat és ajtót, őrizni a hagyományok adta kereteket, de egyben a missziót végezve behívni oda embereket – mondta el szombat reggeli áhítatában Steinbach József dunántúli püspök a Neh 6,1–9 alapján. A püspök hozzátette: Isten Igéjének ügyét akkor tudjuk képviselni, ha megmaradunk hűségesen a szolgálatban, elfogadva feladatunkat, és megtaláljuk azt a helyet, ahová Isten küldeni akar bennünket. Ha elfogadjuk küldetésünket, nem hagyhatjuk azt ott sérülés nélkül, és azzal is súlyos kárt okozunk, ha hullámzóan végezzük munkánkat, hol fellelkesedve, hol megfásulva. Szándékaink tisztaságát mindig meg kell vizsgálni Isten előtt, ezért fontos, hogy rendszeresen odaforduljunk a minket küldő Istenhez, hogy szolgálatunk ne teher, hanem öröm- és erőforrás lehessen a mindennapokban.

A hivatásról

„Minden hívő ember pap, Krisztus papi tisztének részese, és elhívást kapott az üdvösségre, a közösségre Istennel, a hitvallásra. A lelkipásztor különös elhívást kap az Ige szolgálatára, a tanításra, a pásztori munkára és a gyülekezeti élet megszervezésére" – mondta el főelőadásában Steinbach József. Hozzátette: minden szolgálat csak Isten által lehetséges, ő indítja meg a szívet kívülről szolgáival, belülről Szentlelke által. A lelkészi szolgálatnak fontos része a hagyomány, az elődök tisztelete, a gyökéreresztés a bennünket felnevelő hagyományba. A hivatástudathoz hozzátartozik, hogy tudjuk: Isten a legszebb szolgálatra hívott el. A kapott elhívás személyes ügy, de semmiképpen nem magánügy. A lelkésznek folyamatosan nyitottnak kell lennie, és keresnie kell Isten szavát a Bibliában, de a világ egyéb dolgaiban is. A püspök hangsúlyozta még a lelkészi hivatás összetettségét, a hitelesség szerepét, az individualitás helyett a kollektív szemlélet fontosságát – mint mondta, a hagyomány tisztelete mellett ezt hiányolja a legjobban a legifjabb lelkésznemzedékből. „Több kell, mint hivatástudat, ugyanis ez életveszélyes, ha merev küldetéstudattal párosul. Az Egyháznak legyen küldetéstudata, mi pedig legyünk olyan lelkészek, akik az alázatos szolgálatban teljesednek ki" – foglalta össze Steinbach József.

Akiket rászedett Isten

A délelőtti fórumbeszélgetésen Sz. Tóth Ildikó balatonkenesei lelkész, Steinbach József dunántúli, Bogárdi Szabó István dunamelléki és Jákob János protestáns tábori püspök, valamint Szontágh Szabolcs, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője vallottak arról, hogyan lettek lelkészek, és miként őrizték meg hivatástudatukat. Beszéltek az őket felnevelő gyülekezet szerepéről, kiemelve a jó igehirdetés fontosságát, de azt sem tagadva, ahogy Jeremiás beszél elhívásáról: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj." (Jer 20,7) Hangsúlyozták a hivatás és a szakma, a vocatio és a professio közötti különbséget – Bogárdi Szabó István szerint a profizmus a mai világ egyik aranyborjúja, és kérte a fiatalokat, hogy ne a profizmusra, hanem az elhívásuk jó ízének megőrzésére törekedjenek. Még akkor is, ha – mint Jákob János még laikus sorkatonaként – három hét fogdát kapnak csak azért, mert Biblia van náluk.

„Minden megkérdőjeleződhet, csak ez az egy nem" – mondta Sz. Tóth Ildikó lelkészi elhívásáról. Ez pedig Isten csodája, hiszen egyre nagyobb mélységekbe sodródva sem kopik el – akkor sem, ha tábori lelkészként egy felrobbant katona földi maradványait kell összeszedni, hiszen a lelkész az élet és a halál Urát képviseli. Istent szolgálni kiváltság, még az egyházi méltóságok tüzes székében is, de súlyos teher is, amely alatt összerogy az, aki nem térdel le rendszeresen. A fórumbeszélgetésen egy fontos óvás is elhangzott. „Bármibe kezdtek is bele a lelkipásztori munka mellett, ne azért tegyétek, hogy pótcselekvésekkel csökkentsétek magatokban a feleslegességérzés fájdalmát – ugyanis a póttevékenységből hobbi, majd áltevékenység, a pótcselekvő papból előbb hobbi-, majd álpap lesz" – figyelmeztetett Bogárdi Szabó István. A veszély reális: egy németországi felmérés szerint a lelkészek érzik magukat a legfeleslegesebbnek a társadalomban.

Bagdán Zsuzsanna, Kép: Tóth Cseperke

MEGJELENT A REFORMÁTUSOK LAPJA 2013/15. SZÁMÁBAN