A XX. század első felében munkalehetőséget keresve sok református család költözött, főleg az Alföldről Budapestnek a Józsefvárosi pályaudvarhoz közel fekvő részére. Az ide érkezők 1927-től a Józsefvárosi Református Egyházközség „Magyar Reménység" templomába járhattak istentiszteletre, a József körút melletti Salétrom utcába. Józsefváros külső részén az első református istentiszteletet a Dugonics utcai általános iskolában tartották idősebb Szabó Aladár (1862-1944) józsefvárosi lelkész, a belmissziós mozgalmak szervezőjének szolgálatával.

A Budapesti Református Egyházmegye megalakítása során 1932-ben a fővárosban tizenhárom anyaegyházközséget és két fiókegyházközséget hoztak létre. Utóbbiak közül az egyik a külső-józsefvárosi gyülekezet volt (a másik a Baross téri). Az istentiszteleteket 1934-ig változatlanul a Dugonics utcai iskolában tartották, majd 1934 és 1935 között a Kálvária tér 22. számú kaszinó épületét bérelték ki a vasárnapi iskola számára. A fiókegyházközség 1935-ben költözött a Kőris utca 13. szám alatti ingatlanba, ahol egy földszintes ház, műhely és tágas udvar állt rendelkezésre. Az egykori műhelyből kialakított, kétszáz főt befogadó imaházat 1935 októberében szentelték fel. Anyaegyházközséggé a Baross térivel egy évben, 1938-ban vált. Az egyházközség első lelkipásztora, aki közel fél évszázadon keresztül végezte a gyülekezet lelki vezetését dr. Domján János (1905-1983) teológiai magántanár volt.

Az 1930-as években több konfirmációs emléklapot díszítettek Kálvin János portréjával. A balra látható emléklapot – melyen népies elemekkel díszített, Kálvin-portréja a lap felső részén tondóban található, alsó részén téglalap formában az úrvacsora szentjegyei mellett a búzát és a szőlőt is megjelenítette Biczó András iparművész művész – a Budapest-Külső-Józsefvárosi Református Egyházközségben 1944. december 24-én tartott konfirmációkor kapta egy fiatal leány. A különös időpontban tartott fogadomtétélre Budapest ostroma idején került sor. Az emléklap Csengő-Tschörner András gyűjteményének darabja.

A Kőris utcai telek közepén épült fel az egyházközség temploma, amelynek torony nélküli kialakítása az ókeresztény bazilikális építészetet idézi. A nyugati homlokzatot négy félköríves lezárású keskeny ablak tagolja. A főhajó megvilágításáról oldalról félköríves ablakok sora gondoskodik. A bal oldali mellékhajó üvegezett, a jobboldali rész zárt falfelület. A liturgikus teret barokkos megformálású, fából készült szószék és az elmúlt évtizedben készült úrasztalának együttese alkotja. Az építkezéshez a székesfőváros anyagi támogatása mellett számos gyülekezeti tag adománya is szükséges volt. Sokan „fogadtak örökbe" egy-egy széket, erről napjaikban is tanúskodnak az ülőalkalmatosságok hátlapjain elhelyezett fémlapokra vésett nevek. A templomot Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke 1940. december 6-án szentelte fel. A II. világháború vége felé, 1945. január 3-án bombatalálat érte a templomot. A súlyosan károsodott épületet a helyreállítás után, 1951-ben ismételten felszentelték.

Kovács Emil (1936-2008) és Kovács Hajnalka (1940-2013) lelkipásztorok áldozatos munkájának eredményeként a gyülekezetépítés mellett az egyházközség ingatlanain is értékes beruházások történtek. A szószék mögött helyezték el 1998-ban a Budapest- Kispest- Rózsatéri Református Egyházközségtől megvásárolt orgonát. Évtizedekig nem tartozott a templom épületéhez torony, amely a Kőris utcán sétálóknak mutatta volna, hogy az udvaron egy református templom található, ezért 2003 nyarára készült el a fakazettás utcai bejárati kapu, amely Juhász András iparművész által faragott keresztény szimbólumokat ábrázol. Ugyanebben az évben avatták fel a bejárati kapu mögött álló harangtornyot. A toronyban két harang függ, amelyeket 2004-ben Gombos Miklós őrbottyáni öntőmester készített. A templom hangosítása Kovács Dávid Emil lelkészi szolgálata alatt, 2015-ben valósult meg.

Millisits Máté