A Hold utcai díjátadón és az azt követő konferencián először Balog Zoltán államtitkár, a Protestáns Fórum elnöke emlékezett meg Dizseri Tamásról, a Bethesda Gyermekkórház kilenc éve fiatalon elhunyt alapító igazgatójáról. Mint mondta, Dizseri Tamás annak az újrakezdésnek az embere volt, amiért húsz éve megszakítás nélkül folyik a harc. Mindenkinek van mit újrakezdeni, de ez a régi beidegződések, a múlt öröksége miatt nehéz feladat. „Sokan az itt lévők közül a legnehezebb körülmények között, a börtönben kezdtek újat. Vannak, akiknek az ideális körülmények ellenére sem sikerül ez az újrakezdés” – fogalmazott az államtitkár, és hozzátette: az újrakezdés csak megfelelő eszközzel, Istennek erre elhívott emberének segítségével lehetséges.

Istenkezdés

Az aznapi újszövetségi igeszakaszról (Mt 9,9–17) tartott áhítatában Szabó István dunamelléki püspök kiemelte, hogy Jézusnak nemcsak az érte posztot-pultot otthagyó vámszedőkkel és más bűnösökkel, hanem az őt firtató kérdésekkel keresőknek is van dolga, szándéka. „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” – a megújulást keresőknek erre az ismert prófétai mondatra kell hivatkozniuk, és látniuk, hogy Isten „nem okoskodást, nem elit klubot, nem mentőcsónakot akar, hanem szeretetet, kapcsolatot, irgalmasságot”. „Isten az irgalmasság útján indul el felénk, és mi is csak ezen mehetünk hozzá – ezért nem csalfa, hanem Istentől való a megtérők öröme, akik átélik, hogy az Úr visszafogadott minket az igazi életbe” – mondta Szabó István, aki szerint „az igazi újrakezdés Istenkezdés. Krisztust hirdetjük, mert Isten megbocsátása, irgalma egyedül őbenne és őáltala érthető meg. Aki újat akar, annak Istennel kell elkezdeni az életét.”

Ez után Bencze János, a Bethesda Kórház Alapítvány kuratóriumi titkára ismertette a kuratórium döntését és a díj történetét, amellyel az évtizedek óta az elesett, beteg emberek testi-lelki gyógyításán fáradozókat tüntetik ki. Az eddigi díjazottak: Fülöp G. Dénes, Neuwirth Magdolna, Győri Józsefné, a diakonisszák közössége, Victorné Erdős Eszter, Bereczky Ildikó és Németh Sándor. Idén Csuka Tamásné, a Váci Fegyház és Börtön börtönlelkésze vehette át az elismerést számos barátja, családtagja és szabadult pásztoroltja előtt.

Mozdítani a mozdíthatatlanokat

„Emberi erő nem lenne elég ahhoz, amit ő csinál, én legalábbis így látom” – olvasta egy valamikori megtért váci elítélt szavait Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke laudációjában. Mint mondta, Dizseri Tamás és a Bethesda lelkületének megértéséhez fontos a névadó történet, ahol a gyógyító isteni mozgáshoz segítéshez emberi segítség kell. Meg kell mozdítani a magukat mozdíthatatlannak látó embereket, és megmutatni nekik a helyet, ahol Krisztus hatalma fel tud emelni. „Csuka Tamásné elítéltek és az őket őrizők közötti szolgálata is ilyen mozdítás” – fogalmazott a püspök.

A kitüntetett kezdetben férjével Pilisvörösváron három évig, aztán öt évig Érdligeten szolgált, majd a váci gyülekezetben folytatták munkájukat, ahol Csuka Tamásné a gyülekezeti diakónia mellett a város civil közösségi munkájának is fontos munkatársa lett. Két cikluson keresztül volt önkormányzati képviselő, a szociális bizottság vezetőjeként, vöröskeresztes titkárként szervezte az erdélyi menekültek mentését, és a váci szegények, otthontalanok támogatásában is fontos részt vállalt. A Váci Nagycsaládosok Egyesülete és a városi hajléktalanszálló megalapításánál is bábáskodott. Érdemes társadalmi munkás és Szegények, elesettekért Pest megye kitüntetést is kapott.

A kezdeti sikertelen próbálkozások után húsz esztendeje nyílt lehetősége, hogy a váci fegyintézetben a felekezetek között elsőként rendszeres szolgálatot végezhessen. A bejáró missziói évek után 2000-ben hivatalosan is főállású börtönlelkész lett. Legfontosabb célja mindig az volt, hogy a lehetőségekhez mérten sok hitéleti programot szervezzen az elítélteknek. Bibliakör, bibliaiskola, keresztyén filmklub, istentiszteletek, közös éneklés és kiscsoportos lelkigondozás szerepel ezek között, és az őröknek külön istentiszteletet tart munka előtt. Vezetésével más börtönökben és civil helyszíneken is szolgálhatnak a rabok – például a Csillagponton is bizonyságot tettek a váciak, immár kétszer. Csuka Tamásné a kiszabadultak utógondozásán is sokat fáradozik – munkájának élő tanúi is ott voltak, meg is szólaltak az ünnepségen.

Életkilátás

A díj átadása után, a hagyományokhoz híven konferencia következett. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter „Uram, nincs emberem” című előadása előtt Velkey György, a Bethesda főigazgatója fejezte ki örömét, hogy ezen a konferencián mindig különleges találkozások jöhetnek létre, és köszönetet mondott a miniszternek mindazért a támogatásért, ami sokban segítette az egyházi kórházak ügyét. Réthelyi Miklós elismerését fejezte ki a díjazott munkája kapcsán, amely „az erőforráshoz visszatérítés egyik fontos útja”. Megemlékezett Dizseri Tamásról, aki az egész életét arra tette, hogy embereket nyerjen meg a jó ügynek, és elmondta: fontosnak tartja az egyházi kórházak lélekápoló szolgálatát a testi gyógyító munka mellett. Előadása második részében a Nemzeti Erőforrás Minisztérium munkájáról beszélt: a születéskor megadott életkilátás megemelése hetvennégyről nyolcvan évre, az elvándorlás csökkentése az egészségügyi szektorból és az egészségügyi rendszer megújítása mind olyan célok, amelyek kimozdíthatják Magyarországot a statisztikákban elfoglalt kritikus, utolsó helyéről.

Krisztusért rabláncon

Vác az egyházáról és fegyházáról híres – mondta Csuka Tamásné, Margitka a váci szolgálatról szóló képes beszámolóban, ahol részletesen ismertette az intézmény történetét, felépítését, a benti lelkészi munka kezdeteit. A lelkészi irodában húsz-huszonöt fő kényelmesen elfér – a nyitott ablakon keresztül társaik is hallhatják éneküket. Egy börtönbeli istentisztelet akár két-három órásra is nyúlhat: ének, igemagyarázat és közös imádság órái ezek.

A váci börtönben egy úgynevezett APAC-körletben laknak a megtért rabok, akik hajlandóak betartani a regulát: nincs tévénézés, káromkodás, pornóújság, viszont együtt énekelnek, imádkoznak és bizonyságtételekre járnak. Ebben a körletben a szabadultak visszaesése a normális 40%-hoz képest csak 4%. A lelkésznő kinti szolgálataikról is mutatott képeket – bilincses rabszállítással mennek prevenciós és énekes szolgálatokra is. „A fiúk mondják, hogy ilyenkor Krisztusért veszik fel a bilincset, és láncon, de lélekben szabadon tesznek bizonyságot az életüket megfordító Krisztusról” – meséli mosolyogva Margitka. Bizonyságtételüknek mindig különleges ereje van – ezt tapasztalhatták a díjátadó résztvevői is, de az elítéltek számára is megerősítés, amikor a „régi csibészek”, a szabadult rabok térnek vissza beszámolni Isten megtartó erejéről.

A díjátadón egy olyan férfi is bizonyságot tett, aki már megtapasztalta Isten bűnbocsátó szeretetét, de még büntetését tölti. Boros Lajost tizenkilenc éve  ítélték el – 1994 karácsonyán ismerte meg az Urat egy rabtársa varrodai bizonyságtétele által. Azóta napi igeolvasó, és kántorizálni is megtanult. Egyik Istent dicsérő dala a Mária Rádió pályázatának különdíját is megkapta. Egy bulvárlap riportere kérdezte Csuka Tamásnét, hogy hány embert térített meg – de Isten nem statisztikára dolgozik, az egy elveszettnek is utánamegy.

Bagdán Zsuzsa, Reformátusok Lapja, fotó: Kalocsai Richárd