(Kálvin Kiadó, 1999. Összeállította és írta: Dusicza Ferenc)

Minden egyház életéhez, így a Magyarországi Református Egyház életéhez is hozzátartozik az épülés, a gyarapodás. A hitbéli, lelki, szellemi és kulturális értékek hordozójának is szokták nevezni az egyházakat. A külső épülés tényei mindig jellemzőek arra az egyháztörténeti korszakra, amit éppen vizsgálunk. Minden korszaknak voltak tipikusnak mondható építkezései. Még azok a korszakok is leírhatók építkezéseik által, amelyekről első látásra nem tűnik ki a fejlődő egyház képe.

A református egyház legújabb kori történeténél maradva, a templomépítési statisztikák, az épülő templomok és épületeinek stílusa, befogadóképessége, mind, mind beszédes lenyomata annak a kornak, amelyben az épület megszületett. Elég felidézni a debreceni Nagyerdei Református Egyházközség és templomai történetét.

Templomok és gyülekezeti házak, parókiák, szeretetintézmények változatos formákban és országszerte épültek, de mindig a legnagyobb nehézségek között. Az ideológiai és politikai akadályok elmúltával ma már csak az egyház, gyülekezet lelki és anyagi erői jelentik az építés vagy felújítás határait. Általános jelenségként figyelhető meg, hogy ma már nem építenek templomot a gyülekezet teljes lélekszámát alapul véve.

Egy régi, az ellenreformáció korszakának végéről származó anekdota meséli el annak a gyülekezetnek a templomépítését, ahol úgy szólt az építési engedély, hogy akkora templomot építhetnek csak, amelybe éppen elfér a gyülekezet. A leleményes református magyarok összegyűltek a kijelölt telken, egymás mellett, egy tömegbe állva mutatták, mekkora helyet vegyenek körbe a falak. Igen ám, de a nyári idő ellenére mindegyikük felvette vastag téli ruháját, a férfiak a terebélyes szűröket és bundákat, ezzel mintegy elfoglalva a helyet az építési területen a jövendd gyarapodásának. Bíztak abban, hogy az egyház népe gyarapodni fog.

A fejlődés irányát ma is jól látja az egyház népe, amikor építkezik, amikor istentiszteleti helyet vagy szeretetintézményt épít. Bízik abban a jövendőben, amely csak Isten áldásával lesz majd teljes és mindenki számára kielégítő.

Az 1991-es felmérések szerint az egyház 1428 templommal rendelkezik. Új templomok épültek és folyamatosan épülnek, gyakran nagy anyagi áldozatok árán, nemzetközi testvéri összefogás eredményeként, de mindenképpen a helybéli igehallgató gyülekezet igényeinek megfelelően. A rendszerváltozás óta a Dunamelléki Egyházkerületben 39, a Dunántúli Egyházkerületben 9, a Tiszáninneni Egyházkerületben 11, a Tiszántúli Egyházkerületben 23 templom épült, mindösszesen 82.