Ahogyan Megadja Gábor eszmetörténész, publicista, az est házigazdája megosztotta a hallgatósággal, a Tranzit rendezvénysorozat szervezői azt remélték, hogy egy filozófust és egy püspököt, jelen esetben a szerzőt és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét egy asztalhoz ültetve parázs vitát fognak hallani. Jóllehet egyikük a filozófia igazságát, másikuk pedig a hitigazságot képviseli, Lánczi András nem a hittel szemben állva ír és gondolkodik, hanem református emberként e kettő kapcsolatát keresi könyvében – erről beszélgettek Bogárdi Szabó Istvánnal az est folyamán.

A püspök régi kedves ismerőseként mutatta be a filozófust, hiszen a Protestáns Tavasz rendezvényein közel tizenkét éve rendszeresen találkoznak, amikor Balog Zoltán, a Hold utcai németajkú gyülekezet lelkipásztora vezetésével  beszélgetnek társadalom- és hittudományi kérdésekről.

A modern ember hitvesztésére, mint Az Antikok és modernek vitája kötet egyik fontos gondolatára, Bogárdi Szabó István a könyvből idézett mondatokkal hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy azok jövőbeli prédikációihoz is témát szolgáltathatnak majd. 

„A keresztyénség lényege az, hogy jót csinál a rosszból.”

„Nagyobb siker, ha valamit a hit erejével érsz el, mintha elgondolás révén. Gondolni bármit lehet, valamiben hinni sokkal nehezebb.”

„A szeretet végtelenül megosztható, a lojalitás nem.”

„Paradox módon mégis a hit az, amely elindítja az emberben a lojalitás-késztetéseket. A kérdés, hogy a hitnek mennyi haszna van, és miért tagadja a modern ember a hit alapjait? Pascalra gondolva: miként lehetett az isteni világképet feladni egy Isten nélküli világkép kedvéért, a modern tudomány kedvéért? Ez lehetetlen vállalkozás, és ezt Pascal tudta leginkább” – emlékeztetett a Zsinat elnöke, majd hozzátette: „Valamiben hiszek, és a hitnek van irányultsága.  Nehéz valamiben, még inkább valakiben hinni, és ha emberileg nézzük: valakinek azt mondani, hogy »hiszek neked«. A hitben van egyedül mély személyes egzisztenciális vonatkozás, személyes odaszántság. Ha van a keresztyénségben egyáltalán értelmes dolog, az a hit dimenziójában jelenik meg.”

A könyvben többször visszatérő téma a gonoszság kérdése, hiszen sok modern gondolkodó szerint ilyen nem is létezik, csak felvilágosulatlanság van, vagy az ismeretek hiánya.  Lánczi András szerint a modern ember sokszor nem is érti ezt a kifejezést: „Abban él, hogy minden jó, minden kellemes, kényelmes, működik, és akkor panaszkodik – ahogyan Pascal is írja: az ember panaszkodó lény –, amikor valami nem működik, eltér attól, amit megszokott. De azt, hogy gonosz létezne, nem ismeri el. Az antikok és modernek vitája nem az én találmányom" – avatta be a kötet születésének részleteibe a hallgatókat a szerző. „Ez a politikai filozófiai irodalomnak régi toposza, és lényegében azt a témát taglalja, hogy az ember alapvető kérdéseire kik adtak jobb választ: a régiek vagy az újak. A régiek a bűnt úgy kezelték, mint létező dolgot, amellyel számolni kell. Majd jöttek a modernek, és azt mondták, hogy létezik, de csak azért, mert ezek a régi intézmények: a család, az egyház, az iskolák termelik újra és újra a bűnt. Ha ezeket megszüntetjük, a bűn is meg fog szűnni.”

A bűn mára olyan relatív fogalommá vált, amely megfosztja életünket és karakterünket is attól, hogy önmagunkat úgy szemléljük, mint bűnbe esett embert – véli a filozófus. Erre reflektálva Bogárdi Szabó István úgy fogalmazott, hogy az európai szellem a törvényhozás vonatkozásában eljutott oda, hogy a törvények korlátoznak, akadályoznak a kiteljesedésben. „Például, ha a Stop-tábla az útkereszteződésnél engem akadályoz abban, hogy autóversenyzőnek érezzem magamat, elvárom, hogy hozzanak olyan törvényt, amely eltöröl minden ilyen táblát. Figyeljük meg, hogyan alakul át a nyugati civilizációban a törvényhozás, a nemek kérdése, a család, az alapvető társadalmi viszonyok, a saját környezetünkhöz való viszonyunk kérdése. Sorban döntik le az önkiteljesítésben akadályozó törvényeket. Törvényt hoznak arról, hogy a korábbi törvények törvénytelenek és bűnösek voltak. Hamarosan nem lesz mit áthágni" – mondta a püspök Kantot idézve: „Az én szabadságom korlátja a másik szabadsága." Ez egyszerre érdekes és ugyanakkor veszélyes is – mutatott rá.

Feloldásként a tékozló fiú példázatát hozta a hallgatóság elé Bogárdi Szabó István, hangsúlyozva, hogy bűnismeret csak önismeret révén lehetséges, az önismeret pedig csak akkor lehetséges, ha van istenismeretünk. „Az ezt felismerő ember megbánja, amit tett, de nemcsak meggyűlöli önmagát, hanem, megbánja önmagát, ki tudja mondani a bűnét, bocsánatot tud kérni, és nem hagyja el a jóvátételt sem″ – emlékeztette a hallgatókat a püspök.

Lánczi András: Antikok és modernek vitája – Késői észrevételek Pascalhoz (Attraktor kiadó, 2019)

Jezsoviczki Noémi, fotó: Tranzit/facebook