Szerencsére egyre nagyobb figyelmet kap a környezetvédelem, amelynek fontosságát már nemcsak a környezetvédők hangoztatják, hanem egyre többször kerül szóba az óvodákban, iskolákban és a munkahelyeken is. Az egyházak sem kivételek ez alól: a Magyarországi Református Egyház 2012-ben karolta fel az Ökogyülekezeti Mozgalmat, amely mára a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének részévé, egyik műhelyévé vált.

Az Ökogyülekezeti Műhely többek között azon dolgozik, hogy visszahozza azt a régi, protestáns szellemiséggel is összhangban álló felfogást, hogy annyit használj, amennyire valóban szükséged van. Erre tanít szép magyar közmondásunk is: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” Amellett, hogy a műhely számos konferenciát szervez a teremtésvédelemmel kapcsolatban, gyakorlati tapasztalatok átadásával és valódi megoldásokkal igyekszik segíteni a zöldülni vágyó gyülekezeteknek, közösségeknek.

Figyelemfelkeltő kezdeményezések

A hangzatos nevű Műanyagmentes július-kampány Ausztráliából indult 2011-ben, nyolc év alatt már százhetven országban, köztük hazánkban is akadtak követői. A kezdeményezés célja nemes, mert az egyszerhasználatos műanyagokra hívja fel a figyelmet, és arra bátorít, hogy júliusban ne vásároljunk ilyen termékeket. A Természetvédelmi Világalap (WWF) adatai szerint a világban évente háromszázmillió tonna műanyagot termelünk, amelynek a fele egyszerhasználatos. Egy nejlonzacskót, amely eldobás után akár még száz évig is velünk marad, például átlagosan tizenkét percig használnak az emberek.

Az Ökogyülekezeti Műhely referense, Szűcs Boglárka szerint az lenne a jó, ha január 1-jétől december 31-ig tartana a műanyagmentességre törekvés. – Emellett valahol álmegoldásnak érzem, egyfajta önhitegetésnek, hogy ezzel az egy hónappal eleget tettünk a feladatunknak. Ez nem azt jelenti, hogy a Műanyagmentes július nem jó kezdeményezés, és fontos is minden ilyenhez csatlakozni, mert minden hasonló program segít elgondolkodni a túlfogyasztásunkon – jelenti ki a referens.

Gyakorlati tippek a műanyagmentességhez, nem csak júliusra

Vásárlásaink során részesítsük előnyben a kimért, lédig termékeket, amelyeket lehetőleg otthonról hozott zacskóba tegyünk. Ma már elérhetők a textilből készült kisebb-nagyobb zsákok, de az sem baj, ha műanyag zacskót hozunk otthonról – már az is előrelépés, ha nem újat használunk belőlük. Kerüljük az „agyoncsomagolt” termékeket is. Ha sokat vagy állandóan használunk valamiből, érdemesebb a nagyobb kiszerelést választani: jellemzően ilyen termék az étolaj, a szappan vagy a tusfürdő. Amiből csak lehet, válasszunk üveg vagy papír csomagolásút. A háztartásban is csökkenthetjük a műanyaghasználatot, ha csapvizet vagy szódát iszunk a PET-palackos ásványvíz helyett, szörpöt a szénsavas üdítő helyett illetve, ha ételeinket lezárható edényekben tároljuk, nem pedig lefóliázva.

 

Victor András főiskolai tanár, az Ökogyülekezeti Tanács tagja önmagában jó kezdeményezésnek tartja a Műanyagmentes júliust, de veszélyt is lát benne. – Lehetnek, akik majd úgy érzik, hogy teljesítették a kihívást, és most már minden rendben van. Holott a Föld tönkretételében a műanyagszennyezés nagyon kicsi tétel. Ne csapjuk be önmagunkat azzal, hogy a Föld meg van mentve azzal, ha most megoldjuk a hulladékkérdést. Igazából nem a műanyagokra haragszom, hanem az eldobásra, mert a műanyag lehet nagyon szép, tartós, könnyű és igényes anyag is. A legkisebb unokám például azzal a Legóval játszik, amelyet a legnagyobb lányomnak vettem negyvenöt évvel ezelőtt – árulja el Victor András, aki szerint rendszerszintű változtatásra van szükség ahhoz, hogy valódi eredményeket érhessünk el a környezetvédelemben. – Az anyag- és energiahasználatunkat kellene mérsékelni. Iszonyú nehéz kérdés ez, mert az egész civilizációinkat újra kellene gondolnunk – teszi hozzá.

Látszatmegoldás

Az Ökogyülekezeti Műhely gyerekeknek is rendszeresen tart előadásokat a teremtésvédelemről. Arra a kérdésre, hogy szerintük ők mit tehetnek a környezetükért, tíz gyerekből kilenc a szelektív hulladékgyűjtést hozza fel példának – osztja meg tapasztalatát Szűcs Boglárka. Victor András szerint ebből is látszik, hogy „szelektív-ügyben túlnyertük magunkat”. A hulladékkérdés elsőszámú megoldási pontja, hogy ne termelődjön hulladék. – Először is arra törekedjünk, hogy minél kevesebb hulladék termelődjön. Amit csak lehet, használjuk újra, ugyanarra a célra – tanácsolja a főiskolai tanár. Például ne vegyünk minden bevásárlásnál új zacskót a boltban, hanem vigyünk magunkkal egyet, és azt addig használjuk, amíg tönkre nem megy. Ha már nem tudjuk ugyanarra a célra használni, akkor használjuk valami másra. S ha már ez sem megoldható, csak akkor helyezzük el a szelektív hulladékgyűjtőbe.

A szelektív hulladékgyűjtés a hulladék-felhasználási sor utolsó állomása. Pont emiatt gond, hogy az intézményeknek és az embereknek is ez jut először eszükbe, ha a környezetvédelemről van szó. – Fontos, de van más út is – figyelmeztet Victor András. Azt is tapasztalja, hogy az emberekben gyakran összemosódik a hulladék és a szemét fogalma, és szinonimaként használják ezt a két szót, holott lényeges jelentésbeli különbség van köztük. – Szemét az, ami már semmire sem jó, a hulladék pedig valamire még használható – tisztázza a természettudós.

Ökogyülekezet Pest megyében

– Gyakorló hitünk részévé kell válnia a teremtésvédelemnek, hiszen ezt is parancsba adta nekünk az Úr – mondja Tankóné Bíró Mónika, a Torbágyi Református Egyházközség lelkipásztora. A Pest megyei ökogyülekezet vezetőjét és kertész–lelkész végzettségű férjét, Tankó Zoltánt arról faggatjuk, hogyan tud helyt- és ellenállni egy-egy közösség az általunk egyre szennyezettebb világban. – Amikor Isten megteremtette a Földet, utána két feladatot adott az embernek: hogy művelje és őrizze azt – indokolja a lelkésznő, miért csatlakoztak elsők között a 2010-ben indult Ökogyülekezeti Mozgalomhoz. A Tankó családhoz mindig is közel állt a környezettudatosság – Tankóné Bíró Mónika fontosnak tartja, hogy ebben a szemléletben vezesse a gyülekezetet is. Tapasztalata szerint a torbágyi közösség tagjai nyitottak erre, és egyre többen veszik át a jó gyakorlatokat saját háztartásukban is.

Fényt kibocsátó dióda

A torbágyi gyülekezet ökotudatossága szerencsére nem merül ki abban, hogy már közel tíz éve szelektíven gyűjtik a szemetet. Törekvéseik összhangban vannak azzal, amiről Victor András is beszél: kevesebb anyagot és energiát használni. A lelkészlakban már évekkel ezelőtt lecserélték az összes villanykörtét energiatakarékosra, amelyeket LED-es világítótesttel helyettesítenek, ha kiégnek. – A templomban is folyamatosan cseréljük az izzókat. Mindig van itthon néhány LED-es égő tartalékban – mondja Tankó Zoltán, aki táblázatot vezet arról, hogy a templom nyolcvan izzója közül melyiket cserélték már ki energiatakarékosra.

Méhlegelő a templomkertben

A parókián a lelkészházaspár összegyűjti az esővizet, azzal locsolják a kertet, amelyben zömmel olyan mézelő növények élnek, amelyekkel egész évben segíthetik a méheket. – Kiskertek helyett ma már az emberek mindenhova füvet vetnek, pedig sok olyan kétszikű növény van, amelyet nagyon szeretnek a méhek. Mi a gyülekezeti tagjainkat is arra buzdítjuk, hogy olyan virágokat ültessenek, amelyek egész évben kiszolgálják a méheket – magyarázza Tankó Zoltán, aki még a teológia elvégzése előtt szerzett kertész végzettséget.

A Tankó házaspár megmutatja a templom elé ültetett fekete nadálytöveket és a mórmályvákat, amelyek tavasztól az első fagyokig virágoznak, a méhek is kifejezetten kedvelik őket, nem mellesleg igen mutatósak. Magjaikból szívesen adnak azoknak a gyülekezeti tagoknak is, akik szeretnék a saját kertjükben nevelni ezeket a mézelő növényeket. Tankó Zoltán szerint fontos, hogy a változó klímának megfelelő fafajokat, például juharfaféléket ültessünk, illetve arra is gondoljunk, hogy kertünkben legyen olyan fa, amely a méheknek nyáron is ad nektárt és virágport. Példaként a kevesek által ismert, a nyár közepétől virágzó japán akácot hozza fel, amely a legtöbb kert dísze lehetne. Ide sorolja a csörgőfát is, amely szintén a nyár második felében kezd virágozni, amikor a legtöbb fa már rég a termését neveli. 

Őshonos gyümölcsfákat a papkertbe

A fenti cím a Növényi Diverzitás Központ és a történelmi egyházak közös génmegőrző programját takarja, amelyhez bármely egyházi intézmény, gyülekezet csatlakozhat, ha van legalább ötszáz négyzetméternyi szabad földterülete. A torbágyi gyülekezet nemrég vásárolta meg a parókia szomszédságában álló telket, részben azért, hogy részt vehessenek a biodiverzitást segítő, már nyolc éve futó kezdeményezésben.

A gyümölcsfák ügyét is szívén viselő és az együttműködést gyülekezeti részről koordináló Gyimóthy Géza szerint a telekrészen nagyjából tizenöt-húsz gyümölcsfát tudnak majd elültetni. Kiemeli, hogy a programhoz csak viszonylag szigorú feltételek betartása mellett lehet csatlakozni. Például évente kétszer szakmai képzésen kell részt vennie a kert fenntartójának, és évente jelentést kell írnia a gyümölcsös állapotáról. Ha a csemetéket ellopják, elszáradnak vagy valamilyen okból el sem ültették őket, akkor pénzbüntetés vár a közösségre, amire sajnos már volt is példa. Az őshonos gyümölcsfákkal beültetett kertet legalább tíz évig fent kell tartani.

A környezetmérnök végzettségű presbiter elárulja, hogy még nagyon az elején tartanak a gyümölcsfa-programnak, így az is eldöntésre vár még, milyen fajokat ültetnek majd, de első körben meggy-, barack- és almaoltványok kerültek szóba.

Teremtésvédelem és a gyerekek

Tankóné Bíró Mónika tapasztalata szerint a gyerekek nagyon nyitottak a teremtésvédelmi témák iránt, de sokat számít a szülők hozzáállása is. Szerinte amellett, hogy otthon jó példákat lássanak, fontos, hogy az iskolában és a gyülekezetben is minél többször halljanak erről a kérdésről. Éppen ezért lesz kiemelt téma a július végi torbágyi gyermektáborban a teremtésvédelem, amiről az óvodai és az iskolai hittanórákon is beszélgetnek.

Victor András a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület alapítói közé tartozik. Tapasztalata szerint a gyerekek először érzelmileg azonosulnak a teremtésvédelemmel, de ahogy nőnek, úgy egyre kevésbé tartják ezt fontosnak. Úgy véli, már gyerekkorban el kellene kezdeni tanítani a rendszerszintű gondolkodást. – Azt még a kisgyerekek is megértik, hogy bármit csinálnak, annak mindig vannak további hatásai, következményei – magyarázza a szakember.

Hegedűs Bence, fotó: Sebestyén László

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2019. július 21-i számában.