A gépgyártás és a kohászat sokaknak adott munkát Diósgyőrben, a munkások és családjaik megtöltötték a templomot. Azonban ahogy hanyatlott, majd bezárt a gyár, az egyházközség is elnéptelenedett. Csak tizenöten voltak az első istentiszteleten – idézi fel Antal Mariann lelkipásztor, aki hét éve érkezett Diósgyőrbe. Akkor az volt a kérdés, hogy sikerül-e közösséget, élő gyülekezetet kovácsolni az 1927-ben épült diósgyőr-vasgyári templom köré, vagy be kell zárni.

Áldatlan kezdetből növekedés

Amikor a lelkésznő megérkezett, a parókia lakhatatlan volt, térdig állt a szennyvíz, és – ahogy fogalmaz –, „patkányok úsztak benne versenyt”. Mára felújították, a lelkészcsalád már ott él, a közösség pedig bővül. Vannak visszatérő tagok is, mint Bató Dezső. „Öt-hat éve jöttem el újra a gyülekezetbe, a család minden tagja ide jár, kötődünk ehhez a helyhez" – mondja a presbiter. A gyarapodás szerinte jól látszik abból, hogy az imaterem a téli időszakban már szűkösnek bizonyul.

Szeretnék felújítani a templomot

Ottlétünk alatt előkerül egy régi fotó a közösség fénykorából, amelyet megnézve még inkább érthetővé válik, hogy a diósgyőriek szeretnék felújítani templomukat. Omladozik a vakolat kívül is, belül is, a torony órája régóta nem jár, az egész szerkezet rozsdás, és a tetőszerkezettel is gondok vannak. Utóbbira utalnak a templom belsejét látványban erősen meghatározó fémszerkezeti elemek, a hatalmas, vasgyári gyülekezethez méltó vaspillérek is. Mint kiderül, a tartópilléreket az egykori kohászat és gépgyár munkatársai, a gyülekezet tagjai készítették, aztán beépítették a megroggyant templomba.

Fát ültetnek a konfirmandusok

Az épület udvarán számos tuja és fa áll – az egyiket Bató Dezső ültette évtizedekkel ezelőtt, amikor konfirmált. A szokás máig megmaradt a gyülekezetben. Az eredmény pedig olyannyira látványos, hogy alig vettük észre a magasra kúszó fenyők között megbúvó vasgyári templomot, pedig a fák között megbújó lelki hajlék hamarosan főszerepet kap a június 9-i, pünkösdi istentisztelet-közvetítéskor. A presbiter azt mondja, nagyon örül, hogy bemutatkozhatnak a rádióban. Hasonlóképp vélekedik Bekéné Gattyán Ilona hitoktató is, aki örül, ha láthatóvá válik, hogy néhány pici magból az évek alatt erős, gyümölcsöző fák nevelkedtek. Utóbbival Tóth Bulcsú is egyetért – ő azt mondja, a gyülekezet legfőbb erőssége, hogy egymásra figyelő, egymásnak segítő csapatot alkotnak. „Ez jó érzéssel tölt el engem, és szerintem a többieket is" – mondja a fiatalember. Mindez nagyon fontos a mai világban – teszi hozzá Bulcsú édesapja, Tóth Endre. „A társadalomban gyenge az összetartó erő, ezért is fontos a gyülekezet" – véli a férfi. A tavaly konfirmált Beke Ilona Anna számára a közösség összetartását, összetartozását jelentik a közös úrvacsorák. „Jó, hogy már részt vehetek ebben" – vallja meg.

A pozitív erő

„A pünkösd csodája nagyon nehezen tanítható" – mondja Bekéné Gattyán Ilona hitoktató, aki elmondja ugyan a pünkösdi történetet a gyerekeknek, de szerinte ennek ismerete kevés a megértéshez: „A Szentlelket meg kell érezni." Úgy véli, a világban a pozitív és jó erőként működő dolgok Isten munkájára utalnak, azaz a Szentlélekre. Ezt az erőt érzi a diósgyőr-vasgyári gyülekezet életén is, ahogyan néhány év alatt talpra állt és megerősödhetett a közösségük. Nagylánya már konfirmált, két fia most készül. „Itt nem lehet másról szó, mint a Szentlélek munkájáról!" – hangsúlyozza az édesanya.

Élményszerűvé tenni a történeteket

A növekedés és jövő elképzelhetetlen lenne fiatalok nélkül: a diósgyőri reformátusoknak most nyolc konfirmandusuk van. Antal Mariann lelkész szerint nagy dolog, hogy folyamatosan vannak konfirmandusaik, mivel a gyülekezetnek nincsen saját iskolája. A fiatalok a gyülekezethez tartozó családok gyermekei. „Egyikük sem azért jött, mert kötelező lett volna neki" – szögezi le a lelkésznő. Az ifi szintén nyitva áll a fiatalok előtt – Antal Mariann büszkén meséli, hogy végre el tudták indítani a fiatalok alkalmát is. „Kéthetente tartjuk szombaton délutánonként az alkalmakat, Püspöki Péter drámapedagógus segít abban, hogy élményszerűvé tegyük a bibliai történeteket a fiatalok számára" – osztja meg a lelkésznő.

Nem kikonfirmálni akarnak

A konfirmációra készülő kamaszok közül Agócs Zsanett, Szabó Kitti, Molnár Márk, Beke János és Beke András válaszolt kérdéseinkre. Egybehangzóan állítják: nem félnek a vizsgától, sőt többen kifejezetten várják azt. „Örülök, hogy megmutathatom a hitemet a gyülekezet és Isten előtt is" – mondja egyikük. Az egyik fiúnak meghatározó volt a felkészülés során, amikor arról tanultak, hogy Isten a bűnösöktől sem vonja meg a szeretetét. „Mindannyian bűnös emberek vagyunk, ez megnyugvást ad nekem is" – teszi hozzá a beszélgetésben. Fontos nekik a gyülekezethez tartozás, és többen is kiemelték, mennyire komolyan veszik, hogy konfirmáció után is megőrizzék a hitüket és templomba járjanak.

Teljenek meg újra a templomok

„Ahhoz, hogy a református templomaink újra megteljenek, feltétlenül szükség van arra, hogy a következő generáció hitben élő, az istentiszteleteket látogató felnőttekből álljon, ehhez pedig már az iskolában és a gyülekezeti hitoktatásban is segíteni kell őket" – véli Bekéné Gattyán Ilona, a templomhoz közeli Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda egyik hitoktatója. A fiatalokra különösen figyelnek a gyülekezetben: a közelmúltban gyereknap alkalmából trambulint állítottak fel a templom udvarában, de fagyival is várták az ünnepelteket.

Adományházuk is van

Egy, az önkormányzattól használatra megkapott épületben adományház kialakításán dolgozik a miskolc-diósgyőr-vasgyári református gyülekezet. A programért Valkai Enikő, az egyházközség alkalmazásában álló közfoglalkoztatott felel. Az elgondolás szerint az adományházban ki-ki leadhatja azt a háztartási eszközét vagy olyan egyéb tárgyát, amelyre már nincs szüksége. Használt tévé, kávéfőző, tányérok, szekrények, ruhák egyaránt várják itt új gazdáikat. Az adományokat elsősorban miskolci lelkészeken keresztül juttatják el a családokhoz. Valkai Enikő társával együtt még egy nagy helyiséget felújított az épületben: büszke rá, hogy a termet oktatóhelyként, konferenciateremként is tudja használni a gyülekezet. A felújított konferenciateremben tartottak már például a digitális szakadék csökkentését célzó képzéseket, illetve vannak református lelkészeknek szervezett képzéseik, összejöveteleik is.

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.